A tavaszi Nemzeti Ünnep előtti nap reggelén barátságosan melegítő fénysugarak világították meg a Ménes-patak völgyében emelkedő Szalamandra-turistaházat. Ennek módfelett örültek a gyülekező vármentők, hiszen mindenki jól emlékezett az egy esztendővel ezelőtti zord időre. Bár akkor is elvégeztük az eltervezett feladatunkat, de szép időben csak jobb várat menteni, ugyebár?
Kőgyűjtő vármentők Szádvárban
A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.
Ez már a XV. Vármentő Napok volt :)
Kezdjük az élménybeszámolók sorát egy 3D-s fotóval!
Derék és sarjazó csapatunk az első nap végén ismét összeállt egy csoportkép erejéig, majd kicsit szét húzódott, hogy a térben is megmutathassa magát, íme.
3D-s szemüveget fel!
A Szádvári Vármentő csapat 3D-ben, Fotó: VÍGVÁRI Tamás
Egy igaz várbarátnak minimum katarzis érzés, hogy kedvenc várában saját két kezével tehet azért, hogy az ágyúzást átélt falak tovább fennmaradjanak, vagy egyszerűen csak kilátszódjanak a rekettyésből. Így voltam ezzel én is. Szép emlékek jutnak eszembe, mikor éppen hét éve a vár déli oldalán csatárláncba állva nekivágtunk a turistaúttól a várfalig tartó hegyoldal sarjazásának. Remek hangulat volt, mindenki mindenkit cukkolt, hatalmas életigazságok és viccek cseréltek gazdát, s titkon mindenki a másikat figyelte, hogy előrébb vagy hátrébb jár a hegyoldalon, mint ő. Fürkésző szemek vizslatták a domboldalt, hátha a következő kő alatt lesz egy puskagolyó, egy elhagyott pénzérme, s ez a folyamatosan jelen lévő endorfin-érzés képes volt megtörni azt a monotonitást, ami ezt a munkát jellemzi. Eszméletlen, hogy mennyi sarja van egy bokornak! A tavaly levágott és elszáradt csonkok még mindig mérgesen néznek rád, te pedig már a fiatal hajtásokat aprítod.
Sarjazó népünk győzni fog! :)
Az időjárás kiszámíthatatlan szeszélye folytán, míg országunk nagy részét elborította a hóvihar, addig Szögliget községénél békesség fogadta a XIV. Vármentő Napokra érkezőket. Március 15-én reggel az emlékműnél sorakoztunk fel, ahol a felszólalók méltóképpen idézték fel a dicsőséges időket. Majd átvonultunk a közeli Művelődési Házba, mert ott egy időszaki kiállítást rendeztek be a település északi határában emelkedő középkori várrom, Szádvár kapcsán. A megnyitó kezdetét Tóthné Mihalik Katalin Szögliget Polgármester-asszonya, Gál-Mlakár Viktor a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze és Bubenkó Gábor helytörténeti kutató és fotográfus rövid beszédei jelentették. Mindenki összegezte, hogy mit jelent neki Szádvár, hogyan kapcsolódik a településhez, annak lakóihoz.
A szádvári kiállítás megnyitója a szögligeti Művelődési Házban
Kedves Barátaink!
A Szádvárért Baráti Kör nevében köszönetet mondunk mindazoknak, akik eddig jelentkeztek a XIV. Vármentő Napokra. A Vármentő Napok programjában az eredetileg meghirdetettekhez képest változás történt, amelyet az alábbiakban szeretnénk felvázolni. Egyesületünk a kezdetektől fontosnak tartotta és tartja, hogy Szögligettel, és annak lakosaival – melyek közt több tagunk is van – szoros együttműködést alakítsunk ki, kifejezve tevékenységünk támogatásának részükről történő megbecsülését. A fentiek miatt külön örömünkre szolgál, hogy nemzeti ünnepünk alkalmával részt vehetünk az aznapi programokon, összekötve a várért végzett munkánkat a hagyományok megőrzésével és a szögligetiekkel való kapcsolatunk megerősítésével. Ezért a március 15-i programunk az alábbiak szerint alakul:
Archív fotó Szádvárról
