1637 tavaszán Bécs városának pénzverő kamarájában még a szokottnál is jobban füstöltek az olvasztókemencék kéményei, jobban csilingeltek a mesterek kalapácsai és sűrűbben fordultak meg a fegyveres lovasok által erősen őrzött szekerek.
Bécs városa egy korabeli metszeten
Tőmondatban így lehetne összefoglalni az elmúlt hetet, amelyen a Szádvárért Baráti Kör szervezésében számos tagtárs és önkéntes vett részt. Hivatalosan a XVI. Vármentő Hét elnevezésű program még július 28-án, vasárnap délután kezdődött a 0-ik napi hagyománnyá nemesedett szalonnasütéssel.
A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesület immár a XXVIII. vándorgyűlését tartotta meg az elmúlt hosszú hétvégén. A háromnapos konferenciának helyet adó épületben jelenleg a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállításait lehet megtekinteni, amely az ország északkeleti sarkában lévő Sátoraljaújhely városát díszíti. Ide érkeztek meg péntek 13 órára a várakért rajongók.
Kazinczy Ferenc Múzeum
„My house is my castle” vagyis „az én házam az én váram” tartja az angol mondás, ami azon középkori évszázadokból származik, amikor még a nemes uraságok a váraikban laktak. Ez a mondás jutott az eszembe, amikor a Szádvárért Baráti Kör tagságában meghirdettük ezt a soron kívüli, tehát nem a szokásos márciusi, augusztusi és októberi időben megrendezendő programot. Az oka pedig prózai, a Nemzeti Várprogramban nagy költségekkel létrehozott fából készült „várbútorok” időnkénti védőfestékkel való bevonását meg kell kezdeni és a beindult csalánrengeteget meg kell nyesegetni.
Próbálom magam elé idézni, hogy sok-sok évszázaddal ezelőtt emberek kapaszkodtak fel a Ménes-patak völgyétől északra emelkedő nagy területű sziklaplatóra. Szekercékkel kivágták az ott emelkedő fákat, vésőkkel és kőtörő kalapácsokkal megrepesztették a sziklatömböket, így építve fel Szádvár első falait és épületeit. Az erődítmény ekkor vált emberöltők sokaságán keresztül lakóhellyé, az esztendő minden évszakában. Végzetét a XVII. századvégi Thököly-felkelés leveréseként a kapuin bemasírozó Habsburg-katonaság jelentette, akik a parancs értelmében lakhatatlanná tették az egykor büszke várat.
Justus van der Nypoort, 1686
A bibliai történet szerint az akkor még egynyelvű emberek Bábel városában meg akarták építeni az égig érő tornyot, hogy elérjék az Istent. Ő azonban ennek megakadályozására összezavarta a nyelvüket. Az emberek így már nem értve egymást, szétszéledtek a földön, így alakítva ki a sokféle nyelvű népeket. Szerencsére ez a történet nem bizonyult igaznak a SzBK által meghirdetett XXXIV. Vármentő Napokra 2024 márciusában. Pedig a várrom patronálása érdekében segítségünkre siető emberek tényleg sokfelől érkeztek Szögliget községébe.
