Németh Éva: Románc a múlttal
Álmodom. Fákról, madarakról, virágokról, szabadságról. Erdőben bolyongásról. Felébredek. Csípős reggel van, tél, fagyott föld. De már elöntötte szívemet, lelkemet a vágy a természet után. Bakancsot húzok. Irány a Csobánc.
Arcomon piros rózsa, tüdőből lihegek. Csontig markoló a hideg. Nem bánom, tudom, most egyedül leszünk…, a hegy a várrommal és én.