1268 előtt – közelebbről ismeretlen időpontban – valószínűleg a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak folyamán IV. Béla király utasítására egy várat emeltek az Aggteleki-karszt területén, hogy a tornai erdőispánság központjaként szolgálja a központi hatalmat. Halász Ágoston régész véleménye szerint ez az erődítmény azonban a Ménes-patak déli oldalán, az „Óvár-tetőnek” nevezett magaslaton emelkedett, ahol emberi kézre utaló sáncok maradványai figyelhetőek meg

1273 – Az új erősség neve az első, napjainkig fennmaradt középkori okleveles említése szerint „Szárd” volt. Annak kapcsán került az események középpontjába, hogy IV. Béla király és fia, István „ifjabb király” között kitört belháború során Tekes sárosi ispán testvére, Bács várnagy átadta a felvonuló királyi csapatoknak a reá bízott erődítményt. 1273. február 12-i dátummal IV. László megerősítette V. István 5 évvel korábbi, 1268-as oklevelét, melyben Zard (Szard) várát is megemlítették.

 

1273 körül – IV. (Kun) László király a tornagörgői királyi udvarházzal egyetemben Szádvárt és a hozzá tartozó településeket elcserélte a Tekes sárosi ispán fiainak birtokát képező nógrádi Jenő váruradalmáért.

1301 körül – Egyes – bizonytalan – adatok szerint ezt az erődítményt is megszállták a Felvidék keleti területeinek oligarchája, Aba nembeli Amadé nádor fegyveresei.

1319-től – Újra királyi kézbe került a vár, és a további évtizedekben az abaúji ispánok igazgatták.

1319. január 3. – 1320. május 21. – Ebben az időszakban Bárcai „Fekete” Miklós fia Lack töltötte be a várnagyi tisztséget Drugeth Fülöp újvári ispán szolgálatában.

1323. szeptember 1-től Drugeth Fülöp ispán familiárisaként Péter várnagy vette át a parancsnokságot.

1335. június 13. – 1338. március 1. – Pongrác fia Bertalan mester viselte a várnagyi hivatalt.

1339. október 4-től Drugeth Vilmos báró várnagy helyetteseként Lengyel Péter viselte az alvárnagyi tisztséget.

1360. november 23. – E naptól Raholcai Kont Miklós nádorispán beosztottjaként Szobonyai fia János mester a szádvári várnagy.

1387 – 1392 körül – Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek és fiainak adományozta örökbirtokként.

1414. augusztus 29. – 1415. július 2. – A Bebek László és Bebek Detre fia Miklós bárók tulajdonában lévő Szádvár három (!) várnagyaként Kis Jakabot, Olcsvári Andrást és Csányi Andrást jegyezték fel a korabeli oklevelek.

1419. április 19-től Bebek Péter familiárisaként Paris Jakab és Gicei Jakab várnagyok irányították az erődítmény lakóinak mindennapjait.

1440 után – Az Erzsébet özvegy királyné által az országba hívott cseh huszitákkal szövetségben álló lengyel származású Komorowsky Péter rablólovag és emberei kerítették hatalmukba a várat.

1454 – Egy megkötött egyezség szerint Péter báró más erődítményekkel egyetemben visszaadta jogos birtokosának Szádvárt.

1470 – Miután Bebek Orsolyát feleségül vette Szapolyai Imre szepesi gróf, a szádvári uradalom is e főnemesi család vagyonát gyarapította.

1526 – A törökkel vívott vesztes mohácsi csatában életét vesztette II. Lajos király. Utódjául a köznemesi tábor Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg. János király támogatói közül Werbőczy Istvánnak adományozta Szádvár és Torna váruradalmait. Azonban az új tulajdonos nem tudta birtokba venni friss szerzeményét, mert Trinnay Lengyel Gergely szádvári várnagy az akkoriban éppen Habsburg-párti Bebek Ferenc kezére játszotta át. Werbőczy rövidesen Tornallyai Jakab kincstárnokmester javára lemondott Szádvárról, de ez a hatalmi viszonyokon nem változtatott. Az anarchikus évtizedek során többször is pártot váltó, de valójában csak a maga hasznát leső Bebek Ferenc jelentős erődítéseket végeztetett Szádváron, neki köszönhetően ágyúrondellák sorával gazdagodott a kővár. A Felvidék közepén a Bebek-tartomány jelentős területeket foglalt magába, hozzá tartozott Szádváron kívül Krasznahorka, Szendrő, Csorbakő, Torna is. A következő esztendőkben a nagyúr fegyveresei elfoglalták, és erődítményé alakították át a gombaszögi kolostort is.

1562 – Amikor Bebek György serege élén felvonult a füleki várának visszafoglalására, árulás következtében török fogságba került, ahonnan csak három esztendő múltán, az erdélyiek pártjára térve tudott kiszabadulni.

1567. január eleje – Schwendi Lázár kassai főkapitány hadai ostrom alá vették az ellenséges pártra tért Bebek György báró birtokát képező Szádvárt, melynek védelmét férje távollétében Patócsy Zsófia irányította. A négy napig tartó ágyúzás következtében az erődítmény súlyosan megsérült.

1567. január 14. – A védők szabad elvonulás ellenében kénytelenek voltak átadni Schwendi Lázárnak a védhetetlenné vált erődítményt.

A további években a szádvári uradalom és a hozzá tartozó 19 jobbágyfalu a királyi Kamara kezelésében állt. Míg az adókat beszedték a településeken, a szétlőtt várra nem fordítottak gondot.

1577 – A bécsi Haditanács megállapította, hogy Szádvár és Krasznahorka várai rozzantak, ezért a kijavításukra 1000 forintot irányoztak elő. Hogy ez a helyreállítás megtörtént-e, nem tudni.

1579 – Ebben az esztendőben Rübert János kassai főkapitány vette zálogba az uradalmat, akit a királyi Kamara kötelezett a romos vár helyreállítására is.

1593 – A főkapitány halála után, szintén zálogul, Dersffy Ferenc királyi pohárnokmester birtokolta Szádvárt.

1600-as évek eleje – Basta kassai főkapitány a váruradalmat Csáky Istvánnak ígérte, de mivel ő nem tudta kifizetni a zálogösszeget, így végül Hetesi Pethe László szerezte meg.

1604. október vége – Mivel a közeli – hadászati szempontból fontosabb – Szendrő várát az őrség kardcsapás nélkül feladta a Rudolf császár és király ellen zászlót bontó Bocskai István csapatai előtt, a Szádváron állomásozó katonák kiszöktek a várból, mely így szintén a felkelők kezére került.

1606 – A bécsi béke rendelkezése értelmében a szádvári váruradalom a Csáky főnemesi család tulajdonába jutott.

1607 – Egykori zsoldlista szerint mindössze 50 gyalogos és 2 pattantyús (tüzér) állomásozott a magas hegyen emelkedő erődítményben.

1608 – Az időközben ismeretlen körülmények között Báthory Gábor birtokába került Szádvárt – a sárosi uradalommal egyetemben – Rákóczi Zsigmond kapta meg, aki cserébe lemondott az erdélyi fejedelemségről Báthory javára. Rákóczi Zsigmond azonban még ebben az esztendőben meghalt, a nádori bíróság pedig Szádvárt a Bocskai-felkelés előtti korábbi birtokosnak, Hetesi Pethe Lászlónak ítélte. E birtokvita miatt a Pethe és Csáky családok között évtizedekig tartó pereskedés kezdődött, melybe – eredménytelenül – a Rákóczi família is bekapcsolódott.

1619 – Szádvár helyőrsége ágyúlövés nélkül kaput nyitott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai előtt.

1621. december – A nikolsburgi béke értelmében ismét Habsburg kézbe került vissza a vár.

1623 vége – 1624 eleje – Az erdélyi csapatok újabb hadjárata idején ismét meghódolt a vár őrsége.

1626. december – A pozsonyi békekötés után császári csapatok állomásoztak Szádváron.

1644. március – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjárata idején az ostrom alá vett erősség őrsége kemény harcokban kitartott.

1644. augusztus – A várbeliek kitörésekkel zavarták az erdélyi hadak utánpótlási vonalait.
1644. november – Az erdélyi csapatok – miután a blokád nem vezetett eredményre – elvonultak Szádvár falai alól.

1675 tavasza – A fizetetlen császári katonák ellenállás nélkül átadták az erdélyiek támogatásával egyre kiterjedtebb hadműveleteket folytató Wesselényi Pál báró vezette kurucoknak a várat.

1675 nyara – Strassaldo császári generális csapatai visszafoglalták Szádvárt.

1682. augusztus – A török szövetségeseként előrenyomuló Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem kurucai szállták meg az erősséget.

1683 ősze – A töröktől ostromolt Bécs városát felmentő Sobieski János lengyel király csapatai hazafelé vonulva végigpusztították a Bódva völgyét. A helyi néphagyományban „lengyeljárás” néven emlegetett fosztogatás idején több napig is Szádvár közelében táboroztak a lengyel katonák – bár az erődítmény ostromát nem kísérelték meg – a Szádváron állomásozó kurucok több ágyúlövést adtak le rájuk.

1685. november 5 – A kuruc helyőrség megnyitotta a vár kapuját a serege élén megjelenő Caprara generálisnak. A császáriak puskaporral felrobbantották a legfontosabb védőműveket, így az erődítmény katonai szempontból védhetetlenné vált. A hadi krónikák lapjain többé nem szerepelt, területét lassan visszafoglalta a természet, sűrű erdőség nőtte be.

1711 után – Mivel a közeli Derenk jobbágyfalu lakossága pestisjárványban kihalt, a terület földesura lengyelajkú lakosságot hívott be pótlásukra. Az új telepesek lakóházaik felépítéséhez jelentős mértékben hordtak le köveket a közeli várromból.

1920 után – A trianoni békediktátum után a határsáv területére estek a szádvári maradványok.

1945 után – A határsávban emelkedő várrom továbbra is tiltott zónának számított.

1965-ben geodéziai felmérés készült a várromról, de az egyre jobban omladozó műemlék megóvására nem történtek lépések.

1969 – Détshy Mihály művészettörténész a miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyvében tanulmányt közölt Szádvárról.

2004 – A Galyasági Településszövetség külön kötetben ismét megjelentette Détshy Mihály 1969-es cikkét. Ugyanebben az esztendőben a magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Hírlevelében Halász Ágoston régész közölte tanulmányát Szádvárról.

2006 őszén – Magyarország legkülönbözőbb részein élő, a középkori várakért lelkesedő emberek csoportja elhatározta, hogy összefognak az „elfeledett” várért.

2006. október – Szögliget községbe érkezve a várbarátok egy napot töltöttek a Várhegyen, ahol kiirtották a várfalakat elborító bozót egy részét. Az esti közös beszélgetésen elhatározták, hogy hivatalos formába öntik vármentő tevékenységüket.

2007. – Megalakult a Szádvárért Baráti Kör. Tagjai úgy döntöttek – együttműködve a szakemberekkel és más, illetékes szervezetekkel -, hogy lehetőségeikhez képest anyagi, erkölcsi és fizikai segítséget nyújtanak Szádvár megóvásához és feltárásához. Elhatározták, hogy minden esztendő tavaszán és őszén több napos munka keretében dolgoznak a Várhegyen.

2008. – A Szádvárért Baráti Kör felkérésére, Dr. Takács Bence vezetésével felmérték a falak teljes geometriáját: azaz egy fal esetén a belső és a külső oldalon egyaránt meghatározták az épen maradt falfelület tetejének és oldalának burkológörbéjét, a fal és a terep metszésvonalát, a falban található építészeti és régészeti szempontból fontos elemek (falegyen, gerenda fészek, állvány lyuk, ablak, lőrés, kiomlás…stb.) térbeli helyzetét, jellemző méreteit.

2009 március: A tavaszi Vármentő Napokat inkább illene „téli” jelzővel megneveznem, hiszen amikor vármentő csapatunk masírozott felfelé a kanyargós szerpentinen a legendás Bebek-vár felé, hasonlított Amundsen sarkkutató expedíciójához. Ugyanis az időjárás zordra váltott, mindent és mindenkit elborított a hóesés. De azért nagy lelkesedéssel irtottuk a gazt a külsővár déli falának előterében, majd hatalmas örömujjongással fogadtuk Szabó Miklóst, aki ismét megörvendeztetett minket legendás sajtos-füstös lángosával. Másnapra aztán kibújt az áldott Nap, ismét lett árnyékunk, miközben küzdöttünk a természet örökké elburjánzó zöld tengerével.

2009 június – július: Szorgos hangyabolyhoz hasonlító csapatunk nekikezdett a külsővár déli falszakaszának kibontásához az azt elborító méternyi kőtörmelék alól. Ahogy szemléletesen emlegettük, „lefelé magasítjuk a falat” vagyis az egykori várfal mellől elszedve a leesett köveket, így nyerünk látványos falmagasságot. Erőnket, traktort és orosz katonai teherautót nem kímélve hurcoltuk fel a falazó anyagot, hogy munkánk gyümölcseként végül egy hosszú, állagmegóvott várfalban gyönyörködhessünk. A részt vevők neveit egy időkapszulába rejtve befalaztuk az elkészült várfal mélyére.

2009 október: Hűvös, borult idő fogadott minket a Várhegy platóján. Miután erőt gyűjtöttünk várszakácsunk finom kosztján, nekiláttunk a rendteremtésnek a várromban. Munkánkat segítették a csobánci Gyulaffy hagyományőrző végváriak kompániája és a szádalmái barátaink is. A rongált falakról széthullott kövek összegyűjtése és a növényzet gyérítése soha szűnni nem akaró feladatot ró ránk.

2010 március: Ismét vastag hótakaró fogadott minket Szádvárban. Belegondoltam, hogy a sok száz évvel ezelőtt élt várbeliek ilyenkor jó nagy fahasábokat dobtak a cserépkályhákba, annál melegítették fázós kezeiket. Nos, minket, késői vármentőket csak a munka melegíthetett fel, hát nekiláttunk vállalt dolgunknak. Felzúgtak a motoros fűrészek, hogy ritkuljanak a várudvarokat elborító fák és bokrok.

2010 augusztus: Szerintem a vármentések alkalmával a „hab a tortán” a nyári Vármentő Hét vagyis a Régészeti Hét. Mert ilyenkor a Hermann Ottó Múzeum szakemberének, Gál Viktor régésznek az iránymutatásai alapján mi, amatőr várbarátok is kutathatjuk a történelmi helyszínt. Ezen a nyáron a külsővár udvarán jelöltek ki számunkra több kutatószelvényt. Itt kezdtünk neki csákányozni, lapátolni és a rostán átszűrni a földet, hogy előkerüljenek olyan tárgyak, amit a régi várbeliek elvesztettek. A teljesség igénye nélkül így találtunk sarkantyút, dobókockát és több pénzérmét.

2010 október: Ősszel felzúgtak a fűkaszák, hogy a magasra nőtt csalánt és más aljnövényzetet alázzák le a földig. Akik pedig gép nélkül maradtak, hordhatták kupacokra a szanaszét heverő köveket. Másnap visszahelyeztük a megsérült információs táblát a Várhegy lábánál lévő sorompónál.

2011 március: Szép napos időben kezdtünk neki a Várhegy déli oldalában a növényzet gyérítésének. Érdemes időben nekikezdeni, hiszen a tavaszi napfény hatására a talajban rejtőző gyökerek ezernyi ágat-bogat hajtanak ki, ha nem vágjuk vissza őket időben. Tehát a göllerollósok csapata derekasan nyiszálhatta a kisebb-nagyobb bokrokat. Másnap erőinket a külsővár északi fala mentén heverő kőgarmada összegyűjtésére csoportosítottuk át. A Vármentő Napok végén Martin Sárossy szlovák várbarátunk meghívására autókonvojunkkal elgurultunk megnézni az „ő várukat” a Szádvárnál sokkal nagyobb kiterjedésű Sáros erősségét.

2011 augusztus: A Régészeti Héten ismét a külsővár régmúltját kutattuk több földbe mélyülő szelvénnyel. Ahogyan haladtunk lefelé az elmúlt évszázadok „gyomrába”, úgy kerültek elé az egykoron Szádvárban élt emberek elvesztett tárgyai. Kályhacsempék tömkelege, edények és fazekak darabkái jelezték az emberi életet. A Német-bástya oldalában egy kovácsműhely kemencéjét, sőt még egy vasfogót is felfedeztünk. A fizikai erőnk fenntartásához nagyfokú segítséget nyújtott Esztike, aki a minden esti finom vacsoráról gondoskodott nekünk. Nagyon szépen köszönjük!

2011 október: Tavaszias idő és zöldellő természet fogadott minket, tehát nekiláthattunk ismét a soha el nem hanyagolható bozótirtáshoz. Erőinket a leginkább elterjeszkedő bokrok kivágására összpontosítottuk. Esti szállásunkat a felvidéki Szádalmáson az egykori Esterházy-magtár {„granárium”} kényelmes vendégházzá átalakított épületében foglaltuk el. Másnap kirándultunk Tornagörgőre, ahol a plébániatemplomban megtekintettük Bebek György királynéi tárnokmester XIV. századi márvány sírkövét. Majd Torna városában a helyi plébános mutatta be nekünk az egyházát, ahol pedig Torna várának földesúri családjának egy fekete márvány sírköve található. A kirándulás végén felkapaszkodtunk a tornai várhoz is, ahol a helyi vármentők, nekünk testvérszervezetünk, kalauzoltak körbe az általuk patronált műemléken.

2012 március: Egész télen azt várom, hogy mikor lesz már tavasz, mikor indulhatok el ismét a megunhatatlan Szádvár látására és tenni fennmaradásáért? Hát most ismét itt vagyok barátaim társaságában, vágjuk, aprítjuk a velünk versenyt növő aljnövényzetet. Elkészítve a szokásos csoportképet a Német-bástya fala mentén, elégedetten tekingetetünk körbe, ismét sokan jöttünk el! Már sokszor megfogadtuk, átnézve a Ménes-patak túloldalán emelkedő Óvár csúcsára, hogy oda átmegyünk, de most betartottuk szavunkat. Egy tanulmányi kirándulás keretében a lelkes szádvári kompánia felmasírozott arra a hegyre, ahol egy betemetődött várárok idézte fel egyedül az egykoron itt állhatott erődítményt. Ki, mikor építette és mikor pusztulhatott el? Hát bizony ezt meg kellene kutatni…

2012 augusztus: Továbbra is a külsővár udvarán vetettük latba minden erőfeszítésünket, hogy a Régészeti Héten minél több ismeretet szerezzünk a messzi történelmi idők homályába veszett eseményekről. A várrom ontja földjéből a leleteket, egykoron elvesztett pénzek találnak most új helyszínre a múzeumi üvegvitrinekben. Ki lehetett az a lovas, akinek egyik sarkantyúját hoztuk a napvilágra? Hát ezen költői kérdések miatt szeretek eljönni Szádvárba…

2012 október: Amikor ősszel felkapaszkodtunk a Várhegyre, első dolgunk volt megcsodálni az állagvédelemben részesített Árnyékszák-falat, amely egykoron a belsővári főnemesi palotához tartozott. Mindenki elismerően bólogatott, hogy milyen jelentős falszakaszt sikerült megvédeni a további romlástól. Majd következett a szokásos bozótirtás és kőpakolás, amit csak Szádvár szakácsának, Szabó Miklósnak és kisded csapatának megérkezésekor hagytunk abba. A sok finomság újabb erőt adott nekünk a felvállalt vármentő feladatok elvégzéséhez.

2013 március: Tél tábornok olyannyira magáénak gondolta még ezt az időszakot, hogy erőteljes havazással zárta el az ország útjainak nagy részét. Kivéve Szögliget környezetét, mert itt alig-alig fehérlett a táj, Szádvárban fent pedig semmisem. Mégis a zord időjárás sok várbarátot riasztott el, hogy ismét eljöjjön nekünk segíteni. Akik itt voltak, azok előbb a márciusi Nemzeti Ünnepen, majd utána Bubenkó Gábor fotókiállításán nézelődhettek körbe. Erőinket most a Csonka-bástyához csoportosítottuk, amelynek belső területéről csatárláncba állva adogattuk ki a leomlott köveket.

2013 augusztus: Szép napos időben sok új várbarátnak örülhettünk a Szalamandra-turistaháznál a gyülekező során. Hiszen kellenek az új arcok, a lelkes és erős kezek a hatalmas területű várrom megóvásához, régészeti feltárásához! Jórészt ismét a külsővárban kutattunk, de egy szelvénnyel már bemerészkedtünk a Lisztes-bástyába is. Ahogyan telt az idő és haladtunk lefelé, úgy jöttek elő a tárgyi leletek is. A szokásos kerámiák és pénzérmék mellett ebben a szezonban látott napvilágot a szerintünk legszenzációsabb tárgy, egy nemesi pecsétnyomó a XV. századból. Ugyanígy mindenki örült és kézbe vette azt a súlyos ágyúgolyót is, amelynek oldalán a törés alapján úgy gondoljuk, hogy az 1567-es nagy ostrom idején lőhették be a várba.

2013 október: Mivel a gaz egyre szemtelenebb, már az állagmegóvott falakon is megjelent. Éppen ezért felcipeltünk magunkkal hosszú alumíniumlétrákat, hogy a régi ostromlók módjára nekitámasszuk és felkapaszkodva rá göller ollóinkkal tegyük rendbe a műemléket. Mindig a Várhegy déli oldala a „dolgosabb”, hiszen ott az áldott Nap sokkal nagyobb növényzetet késztet növekedésre, mint a hűvösebb és árnyékosabb északi rész.

2014 március: Szép tavaszi időjárás, meredek szerpentin és kövek, kövek minden mennyiségben. Röviden így jellemezhetném ezt a vármentést. Célunkat a Csonka-bástya tervezett állagmegóvásához felhasználni kívánt kövek összegyűjtése jelentette. Bátran leírhatom, hogy jókora kőkupacból válogathattak a kőművesmesterek, mi pedig megérdemeltük az esti vacsorát. Hát igen, erre mondják, hogy ingyen nem adnak semmit az életben, meg kell érte dolgozni.

2014. május: Egyesületünk látta vendégül a Castrum Bene Egyesület XX. Vándorgyűlését. A rendezvény részvevői több felvidéki vár mellett Szádvárat is megtekintették. A gazdag program, a szívélyes vendéglátás azóta is elismerést vált ki.

2014 augusztus: A Régészeti Hét alkalmával csapatunk a belsővár kaputornyának magasan emelkedő csonkja körül foglalta el állásait, akarom írni ott mélyítette a talajba régészeti szelvényeit. Szaporán jártak a csákányok, hangyaszorgalmú kezek pakolták a köveket, vágták a mindent behálózó gyökérzetet. Ebben a szezonban került felszínre az eddigi régi pénzek közötti legnagyobb értéket képviselő érme. Az 1660-as veretű 6 garasos pénzt János Kázmér lengyel király uralkodása idején bocsájtották közforgalomba.

2014 október: Az esős idő miatt csak másnap tudtunk felmenni Szádvárba, hogy vágjuk, aprítsuk a felnövekvő gazt. Estére Miliczki Imre barátunk hívott meg a Holló Vendégház udvarára, hogy bemutassa íjászcsapatát és megtanítson minket is a honfoglaló magyarok egykor oly rettegett fegyverével bánni. Másnap Bódvaszilasra és Tornaszentandrásra látogattunk el. Ez utóbbi község régi plébániatemplomában áll a helyi hagyomány szerint az az oltár, amelyet Szádvárból vittek le oda annak 1685-ös lerombolása előtt. Meglátogattuk még Esztike nénit is, aki finom ebéddel várt minket. A bőséggel felszedett kalóriákat a közeli Esztramos-hegy barlangjában illetve félig lebontott csúcsára való felmászással dolgoztuk le.

2015 március: Egyre szebb ez a várrom, egyre több kőkupac várja, hogy a mesterek újra várfallá varázsolják őket – állapítottuk meg, miután szuszogva felértünk a csúcsra. Kiszámolni lehetetlen, hogy mennyi energiát tettünk már bele a vármentésekbe. De nem is számoljuk, hiszen ez a számunkra szerelem, nem nyűgös kötelesség. A kövek újabb halmokat alkottak dolgos keze munkánk által, amiért ínycsiklandozó paprikás krumpli lett a jutalmunk.

2015 augusztus: Gál Viktor régész, a Herman Ottó Múzeum szakembere a nyári héten most a középsővárban jelölte ki a kutatandó helyszíneket. Az egykori Bebek-kapu, a Porkoláb-ház a belsővár kaputornyának előtere mind-mind nyüzsgő hangyabollyá változott a vármentők által. Munkán természetesen nem maradt jutalom nélkül, a kiásott föld mélye ismét ontotta a színes kályhacsempéket, de nekem leginkább egy számszeríj hegye tetszett.

2015 október: Vármentő csapatunk most régi tervének látott neki, hogy a Várhegy déli oldalán szétgurult köveket gyűjtse össze a felvezető turistaút mentén. Előbb az alsó kövekből emeltünk sáncot, hogy az majd megfogja a felsőbb szintről legurítottakat. Elképzelésünk remekül bevált, szépen haladtunk a terület megtisztításával. Ezeket a köveket majd az állagmegóvás során visszavisszük a meredek hegycsúcs peremén emelkedő rongált várfalakhoz. Találtunk egy rozsdás karbidlámpát is az omladék között, vajon mi lehetett a története, hogyan került ide?

2016 március: Folytattuk a Várhegy déli oldalában a kőgyűjtést. A szép tavaszias időben lankadatlanul jártak kezeink, gurultak lefelé a kövek, hogy a sánc egyre nagyobbá váljon. Hej, de szép élet ez a vármentőknek!

2016 augusztus: Szállásunkat most a vadregényes hegyi környezetben megbújó Szögliget községének elején álló Majorság nevezetű vendégházban foglaltuk le. Itt gyülekeztek a vármentők, akiket már összeforrasztott a sok éve együtt végzett műemlékvédő tevékenység. Feljutva a „tettek hegyére” előbb megnéztük az állagmegóvás alá került belsővári kaputorony falát és a Lakatos-bástya csonkját. Ezek most egy jó darabig dacolni tudnak az időjárás szeszélyeivel! Régészeti kutatásunk szelvényeit most a belsővárban jelölték ki, a várudvar egymással szembeni részein. A hét közepére napvilágra került a korabeli inventáriumok {várleltárak} alapján várkonyhának elnevezett helyiség és a déli oldalon egy pincelejárat. De most tudtunk először kutatni az Eszterházy-palota területén, ahol egy széles ablaknyílás került elő a törmelék alól. A hét végére újabb fehér foltok kerültek megismerésre Szádvár építéstörténetéből.

2016 október: 10 éves a Szádvárért Baráti Kör! Ezt a jubileumot bizony meg kell ünnepelni. Ezért készítettünk egy időkapszulát, amiben elhelyeztünk aznapi újságot, fényképet a vármentőkről és persze pénzt is. Levelünkben írtunk a távoli jövő emberének, hogy miért is vállaltuk ezt a nehéz feladatot, Szádvár megóvását egy civil kezdeményezésű csapattal. Az időkapszulát elhelyeztük a renovált belső kaputorony falában. A napi, már rutinná vált vármentés után levonulva a Holló Vendégház pajtájában folytatódott a jubileumi ünnepségünk. Az esti vacsora elköltése után következett a születésnapi torta, rajta a logónkkal és az elmaradhatatlan csillagszóróval. A helyi Daloskör színvonalas éneklését nagy tapssal díjaztuk, majd sorra következtek az elmúlt időszakot bemutató filmvetítések.

2017 március: Első napon vármentő csapatunk az elengedhetetlen sarjazást végezte el. Este viszont megkezdődött egy olyan programsorozat, amelyet a hosszú téli estéken ötlöttünk ki. Ugyanis elhatároztuk, hogy megemlékezünk az 1567-es esztendőről, amikor Patóchy Zsófia úrnő a vár őrsége élén védelmezte Szádvárt a reá támadó Schwendi Lázár kassai főkapitány seregével szemben. Az általunk kigondolt Ostromnap első eseményét képezte, hogy este a helyi Pávakör énekeket adott elő, majd fáklyás felvonulást rendeztünk Szögliget község főutcáján. Innen néztünk fel Szádvár irányába, amelynek falait vállalkozó kedvű barátaink fáklyákkal világították meg. Az estét a Szalamandra-házban fellépő Hollóének Hungarica együttes remekbe szabott koncertje zárta. Másnap a község házasságkötő termében megnyílt a régóta dédelgetett tervünk szülötte, a Vártörténeti kiállítás. Itt láthattuk szépen restaurálva és üvegvitrinekben elhelyezve azokat a tárgyakat, amelyeket nagy fáradsággal ástunk ki a feledés kőtörmeléke alól. Mindannyian nagyon megörültünk eme sikeres eredményünknek. Innen kivonultunk a Szalamandra-házhoz, amelynek udvarán kezdetét vette a nagyszabású várjátékok, hagyományőrző puskás-ágyús csapattal, íjászokkal, lángos sütéssel és egész napos zenebonával. Nagyon jól sikerült a rendezvény, még az időjárás is nekünk kedvezett!

2017 augusztus: Immár jól begyakorlott, összeszokott csapattá váltunk, mi „szádvárosok”. Az első este csapatépítésként közösen sütjük a szalonnát, majd másnap felcipeljük a szerszámokat a Várhegyre. Meghallgatjuk a munkavédelmi oktatást, majd aláírjuk az ívet. Régészünk kijelöli a kutatásra szánt területeket és már mindenki teszi is a dolgát. Szádvár meghálálja a látogatásunkat, ontja földjéből a régmúlt időkre emlékeztető tárgyakat. Ott folytatjuk a kutatást, ahol tavaly abbahagytuk, hiszen az időnk kevés, a felvállalt munka pedig sok.

2017 október: Szállásunk ismét a Majorság vendégház, oda érkeztek a győri középiskolások is, immár régi barátaink. Nagyon sokat segítenek a fáradhatatlanul kiburjánzó növényzet gyérítésében. Főként a belsővár déli palotaszárnyának területét foglalta vissza a természetet, ide csoportosítottuk göller ollósaink derékhadát. Bár a köd leszállt ránk, de a kedvünk mégis derűs maradt, egymással tréfálkozva aprítottuk egész nap a gazt.

2018 március: Ezen a Vármentő Napokon vált valóra azon rémálmunk, hogy mit tegyünk, ha egész nap esik az eső? Mert a csúszóssá váló köveken, a meredek hegyoldalban nem vállalhatjuk fel a balesetveszély kockázatát. Sajnos „Esőisten” nem kegyelmezett nekünk, mindkét napon siratta, öntözte a hegyeket és völgyeket Szögligetnél. Így hát csapatunk egy része elautózott városnézésre Kassára, míg a bátrabbak óvatosan felballagtak Szádvárba, hogy körbenézzenek. Őszintén remélem, hogy ilyen „munkátlan” vármentésről többé nem kell beszámolnom.

2018 júniusában kezdődött meg a Nemzeti Várprogram Szádvárt érintő munkálata. Ezért jómagam elhatároztam, hogy elutazom a történelmi helyszínre és tevékenyen részt veszek benne. Hosszas vonatozás után leszállva a Jósvafő-Aggtelek vasúti megállónál begyalogoltam Szögligetre, majd onnét tovább ballagtam egészen a Ménes-patak völgyében megbújó turistaházig. Ennek udvarán vertem fel a sátramat, hogy reggelenként csatlakozzam a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembereihez. Az első „kapavágások” a külsővár kapuépületénél történtek, amelyet sikerült megtisztítani a bozótostól, majd csákánnyal, lapáttal és ásóval megtisztítani a sok évszázados törmeléktől. A Szádvárért Baráti Kör tagságából még csatlakozott hozzánk Laci bácsi {Tokár László}.

2018 július végén, augusztus elején tartottuk meg a XI. Vármentő Hetet. Szállásunkat ismét a Várhegy lábánál megbújó Szalamandra-turistaházban vertük fel, ahonnét mindennap felkapaszkodtunk a középkori várromhoz. Már vasárnap este bevezetőként jó hangulatú szalonna nyársalás során üdvözölték egymást a régi vármentők, ahol örömmel láttuk az újabb önkénteseket. A szerszámokkal felfegyverzett csapatunk egy része a Csigánál, míg a többiek a Felsővárban tevékenykedtek. A történelmi helyszín földje csak úgy ontotta a régi várbeliekre emlékeztető tárgyakat: a sokszínű kerámiák mellett többek között vassulymot és régi pénzeket csodálhattunk meg. A fárasztó fizikai munkát esténként az ízletes vacsora elfogyasztása után neves szakemberek előadásaival feledtettük el.

2018 októberében a vadregényes természeti környezetben lévő Szögliget község vendégházaiban foglaltunk szállásokat. A munkavégzés reggelén örömmel szemléltem a nagyszámú egybegyűltet, közülük is külön megemlítve az újra hozzánk érkező győri fiatalságot. Együtt felvonultunk a Várhegyre, ahol megnéztük a Csiga vaskos kőfalában felfedezett egykori gyalogoskaput. A szép őszi időben szorgalmasan vágtuk a gazt, szedtük össze a felesleges növényzetet. Jutott még idő a hős várvédő Patócsy Zsófia szobrának megkoszorúzására és a vármentésen résztvevők számára elismerő oklevél átadására is.

2019 márciusában a kedvelt törzshelyünknek számító Szalamandra-turistaházban üdvözölhették egymást az egykori Bebek-vár megmentésére összegyűlt emberek. A már sokadszorra felcipelt szerszámokat súlyosbította a Szádvárért Baráti Kör által vásárolt fűkasza is. Lelkesedésünk áldozatául most a külsővár körüli felnőni merészelő bozótos esett, ahol a délutánra szép tisztára vágtuk a hegyoldalt. A munka szünetében Kelemen Bálint építész ismertette velünk a nagyszabású renoválási munkálatok terveit. Másnap a szép derült napsütés a Porkoláb-fal mentén találta meg a csapatunkat, ahol láncot alkotva pakoltuk össze a szétgurult köveket. Mindenki megcsodálhatta az északi várfal megóvott falszakaszát is, miközben Szabó Miklósnak, a szádvári „várszakácsnak” finom eledelét majszolta.

2019 július végén és augusztus elején több napos kirándulást szerveztünk a „Bebekek nyomában” címmel. Ugyanis ezt a programot voltunk kénytelenek kitalálni a szűkös anyagi lehetőségeink miatt elmaradt Vármentő Hét megtartása helyet. De így legalább megismertünk olyan Szádvár tágabb térségében lévő történelmi helyszíneket, amelyek a Bebek földesúri család, a középkori Magyar Királyság egyik kiemelkedően fontos főúri famíliájának életében jelentős szereppel bírt. Az első napon természetesen szeretett Szádvárunkat kerestük fel, ahol irtózatos magasságúra növekedett fel a bozótos, köszönhetően a gyakori esőzéseknek. De minket sem kellett félteni, aprítottuk a gazt, a csalánerdőt pedig „gyökérkezeléssel” távolítottuk el a várrom területéről. A jól végzett munka után a csapatunk, amelyet jászberényi gyermekek is segítettek, egy remekbe sikerült szalonnasütéssel ünnepelte meg, hogy ismét szép tiszta és rövidnadrágos kirándulók számára is járhatóvá vált a hegyi sasfészek. Másnap az autókonvojunk elutazott a felvidéki Gombaszög kempingjébe, amely mellett már esztendők óta régészeti módszerekkel kutatják a Bebek család temetkezési helyét, az egykori pálos templomot és kolostort. A helyi lelkes szervezők körbekalauzoltak minket, megmutatva a jelentős eredményeket. Az éjszakát a hegyoldalban emelkedő faházak kényelmében töltöttük el. Kora reggel autóink orrát a tornai vár felé fordítottuk, hogy visszaadjuk „testvérvárunk” csapatának a nálunk végzett segítségüket. Király Béla barátunk volt szíves egy finom reggelire meginvitálni minket a Várhegy lábánál emelkedő panzióban. Kellett is az erőgyűjtés, mert a felvezető szerpentinút mentén hosszú deszka halom fogadott minket, amelyet a tornai vármentők a restauráláshoz készültek felvinni. Persze, hogy nekiugrottunk és 2 – 2 szál deszkát felcipeltünk a csúcsra. Ott a kellő lélegzetvétel visszanyerése után körbenéztünk, hogy lássuk mit vállaltak magunkra a tornai vármentők? Hát bőven akad nekik is munkájuk, mire a középkorból megmaradt rogyadozó várfalakat meg tudják védeni az utókor várbarátainak. A jól sikerült kirándulás utolsó programjaként a tornabarakonyi Gömör-Tornai Népművészeti találkozón kerestük fel, ott gyönyörködve a népi táncosok és zenészek előadásaiban.

2019 augusztusában a „testvérvárunk” Torna várbarátai hívtak meg minket, hogy megismerjük az ő vármentő tevékenységüket a „Várak-várromok éjszakája” program idejében. Miután felkapaszkodtunk a tornai Várhegy sziklájában még mindig jól látható szekérnyomokat követve a csúcsra, egyből kipróbálhattuk erőnket az esti világítást biztosító aggregátor beindításában. Megszemléltük a Hajdú-bástya leomlott ajtajának visszafalazását. Az időközben összegyűlő népes közönséget szlovák és magyar nyelven üdvözölte a tornai várbarátok vezetője. Ismertette az erősség históriáját, múltját, jelenét ős a remélhetőleg pozitív változásokat hozó jövőjét. Mindenki kipróbálhatta a lovaglást a nagy bástya előtt, ajándéktárgyak vásárlásával segíthette a vármentőket vagy éppen elverhette éhét és szomját a felkínált finomságokban. A programot este a tornai vár regéje című vetített előadás zárta le. Az éjszakát mi a közeli Bódvavendégi községben töltöttük el Király Béla barátunknak köszönhetően. Másnap átautóztunk a közeli Szögligetre, ahol elszörnyedve néztük a borzalmas jégeső által megrongált házakat. Feladatunkat a nap folyamán Debrecen városából megérkező turistacsoport szádvárbeli kalauzolása jelentette, akik után még a hrussói várbarátokat is volt szerencsénk üdvözölni a hegytetőn.

2019 októberében a Szögliget község déli végén emelkedő Nyárádi Major Turistaházban gyülekeztünk össze. Most nem mentünk fel a várba, hanem a Várhegy északi oldalán sok évszázaddal ezelőtt épített Csigához {középkori felvonóhoz} vonultunk. A Nemzeti Várprogram részeként ennek vaskos falát fogják először megvédeni. A felállítandó állványok számára egyengettük el a talajt, odébb cipelve a mázsányi köveket, vízszintesre nyesve a talajt. Vidám hangulatban peregtek a dolgos órák, a szép őszi napsütésben sokat tréfáltunk egymással, hiszen ez számunkra nem terhes fizikai munka, hanem inkább jó társaságban eltöltött, szívből jövő kedvtelés.

2020 márciusában tartottuk volna meg a szokásos tavaszi vármentésünket, de a koronavírus-járvány miatt Magyarországon is rendkívüli intézkedéseket vezettek be, amely megakadályozta a jelentősebb méretű rendezvények megtartását. Pedig a jelentkezők száma alapján bizonyára rekordot döntöttünk volna az egykori Bebek-várban felsorakozott hadseregünkkel.

2020 júniusában, a pünkösdi ünnepek alkalmával a járványügyi intézkedések enyhülése lehetővé tette, hogy a Szádvárért Baráti Kör három tagja villámlátogatást tehessen a történelmi helyszínen.  A Nemzeti Parkos engedély birtokában a Várhegy északi oldaláig autózhattunk a kivitelező által zúzottkővel leszórt erdei földúton. Innen az első utunk az állványerdővel borított Csiga {középkori teherfelvonó} vaskos kőfalához vezetett, majd tovább a szerpentinúton fel a várig. Már a kapunál szemünkbe ötlött a restaurált falakkal büszkélkedő kapuépület, majd beljebb jutva egyik álmélkodásból estünk a másikba. A Német-bástya falai ragyogtak a friss renoválástól, a Lisztes is kiegészült eddigi torzójából. A belsővár kaputornyában ugyanúgy munkások sürögtek, mint a nyugati várudvar pincéje melletti melletti területen, ahol a nagyarányú építkezéshez szükséges felvonó üzemelt. A látottak reménykeltő optimizmussal töltötték el várbaráti szívünket.

2020 augusztus elején sikerült rendben megtartanunk a XII. Vármentő Hetet. A nagy létszámú várbaráti csapat alaptáborát a Szögliget község szélén emelkedő Nyárádi Majorság jelentette, ahol vasárnap este, a tradícióvá nemesedett nulladik napi szalonnasütés alkalmával nagy örömmel üdvözöltük egymást. A tábortűz lángjai mellett késő estig beszélgetünk, tervezgettünk. Hétfő reggel az utálatos és fárasztó szerszámcipelést nagy örömünkre megoldották a munkások teherfelvonójával, amely sorra repítette felfelé a lapátok, csákányok, ásók és más szerszámok garmadáját. Fent a munkavédelmi oktatás elhangzása után kompániánkat Gál Viktor régész két kutatószelvénybe osztotta be. Az egyiket a nyugati várudvar kisebbik pincéjébe, míg a másikat a délnyugati sarkon magas bozótosban rejtőző védőmű felfedezésére irányította. Míg az elsőnél folytatódott a pompázatos állapotú kályhacsempéket rejtő terület mélyítése, addig a másikban a vaskos törmelékréteg alól egy szabályos kör alaprajzú bástya alapfalai kerültek napvilágra. Legnagyobb örömünkre a földréteg alól a megtalálója után „Vigi-pincének” nevezett üreg szája ásítozott reánk, amit felébresztettünk sok évszázados Csipkerózsika álmából. Ennek feltárása majd a jövő feladatai közé fog még tartozni. Összefoglalva igen szép időben, jó hangulatú, nagy létszámú társaság vett részt a XII. Vármentő Héten, amely során esténként ismét előadásokat hallgathattunk végig. Sort kerítettünk az új „szádváras” pólók és sapkák kiosztására is.

A 2020 októberi nemzeti ünnep idején az egyre súlyosbodó koronavírus járvány árnyékában sikerült megrendeznünk a XXVIII. Vármentő Napokat. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, általában a borult, ködös, sőt esős oldalát fordította felénk. Csütörtök este sorra gurultak be a vármentők járművei a Nyárádi Major Turistaház udvarára. Örömmel üdvözöltük egymást, majd késő estig beszélgettünk a terveinkről. Péntek reggel sűrű ködben indultunk a „tettek Várhegyére”, szerencsére a Nova Alpin Kft. gondoskodott a szerszámaink felviteléről a csúcsra, de mi is az ő segítségükkel zötykölődhettünk fel a Várkertig. Kétnapi munkánk során sikerült megtisztítani a várrom területét a folyamatosan feltörekvő gaztól, de igyekeztünk a szerteszét heverő köveket is takaros kupacokba furikozni. A mindig éhes vármentők étvágyát Szádvár szakácsa, Szabó Miklós és „Csiga bácsi” verte el a legendás és megunhatatlan sajtos-füstös lángossal és szádvári „kelgyóval”. A bozótirtás közben megjelenő kirándulók számára természetesen ismét felajánlottuk az ingyenes idegenvezetést, illetve adomány ellenében ajándéktárgyakkal megpakolva hagyhatták el a történelmi helyszínt.Nagy elégedettséggel néztünk körbe, hiszen a Nemzeti Várprogram jól halad, egyre több rogyadozó várfal vált ismét tartóssá. A Várhegy északi lábánál emelkedő teherfelvonó, a„Csiga” építése jelenleg is tart. A megtartott közgyűlés alkalmával három új tagot fogadott kebelére a Szádvárért Baráti Kör. Élménybeszámolóm lezárásaként nagy köszönetet mondanék tagtársunk kedves szüleinek, idősebb Nagy Gábornak és kedves feleségének, Évának, hogy szorgalmas kezük munkájaként ínycsiklandozóan finom ételek kerültek az asztalunkra.

2020 december 19-én a Szádvárért Baráti Kör három tagja tett villámlátogatást, hogy a saját szemükkel győződjenek meg a Nemzeti Várprogramban elkészült műről. A járvány miatt nem tartottak ünnepélyes átadót, így nem értesülhettek a médiából a várbarátok, hogy lekerültek az állványok a falakról, a munkások kezei eltüntették a várfalak tátongó sebeit.  Először a Várhegy északi oldalában emelkedő Csiga tömbje elé értünk, ami csodálatosan átváltozott. A kavicsos sétányon ballagva a keleti oldal gyalogoskapuján keresztül haladva, magas és zárt udvarra jutottunk, majd a lépcsőkön felfelé a pártázatos várfal mögötti gyilokjáróról ámuldoztunk az elképesztő változásokon. A kirándulók információs táblák sokaságán olvashatják el Szádvár históriáját, építészeti részleteit vagy éppen a várlakók életét, a fegyverek mellett kitérve még a növényvilágra is. A hosszú lépcsősor legyőzése közben megpihenhetünk a padokon. Fent a magas sziklaplatón a teljes várhosszban végigvezet a sétány, leágazva az egyes épületeknél. A legmagasabb pontjának a belsővár kaputornyának magaslata számít, ahonnét körbetekinthetünk az egykori Bebek-vár területén. Utunk a nyugati várudvarban a fedett kőtár mellett vezet ki a Ménes-patak völgyére csodálatos panorámát nyújtó kilátóhelyig. Elismerés a felújításban részt vevő szakembereknek, akik a Szádvárért Baráti Kör tagjaival és önkénteseivel összefogva nagy lépést tettek a középkori műemlék megmentéséért.

2021 márciusára rekordszámban jelentkeztek a lelkes vármentők. Sajnos, a szigorított védekezés szabályai miatt ez a rendezvényünk is elmaradt. Tagjaink közül azonban néhányan – a szabályokat betartva (pl egy háztartás, egy autó) – mégsem bírták ki a vár felkeresése nélkül, ahol a lépcsőket tisztogatták és a Csonka-bástyától keletre eső rész bokrait irtották, valamint a Porkolábfal keleti része előtt végeztek bozótirtást. Emellett a bástyákon, kapubejáratokan és más felületeken felgyülemlett avar eltávolítását végezték el. Eközben „véletlenül” további 3 tagtársunk is felkereste a várat, esetenként népes családjával együtt. Örömmel láttuk, hogy rajtunk kívül több tucatnyi érdeklődő is felkereste a várat aznap.

2021 május 23. E napon átadták a Nemzeti Várprogram keretében megóvott Szádvárt a nagyközönség részére. Az üdvözlő beszédek után a szalag átvágásában segédkezett Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Virág Zsolt a Nemzeti Vár és Kastélyprogram miniszteri biztosa, Glázer Tamás a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Riz Gábor országgyűlési képviselő, Kovács Lajos a Szádvárért Baráti Kör Elnöke és Üveges Attila szögligeti polgármester. A Várhegyre felkapaszkodók egy látogatói ösvényt követve kereshetik fel a középkori vár területét. Előbb az északi oldalon a félkör alaprajzú, vaskos kőfallal oltalmazott, a korabeli leírásokban „Csiga” névvel említett épületrészt barangolhatják be. Itt újraácsolták a gyilokjárót, amin egykoron a katonák strázsáltak. A teherfelvonó útvonalán 374 lépcsőfok vezet fel a csúcsra. Az emelkedő legyőzése során a turisták pihenőhelyeken ülhetnek le, olvasgatva az információs táblákat. A sziklaplató teljes terjedelmében végigvezet a látogatói ösvény, így minden várrész biztonságosan felkereshető. A Szádvárért Baráti Kör életében jelentős esemény, hogy elkészült a csapatzászlónk is, amelyet most először lobogtattunk meg az erősségben. Ezután a jelenlévők felkapaszkodtak a lépcsősoron és bebarangolták az egykori Bebek-erősséget.  Délután a Szalamandra-ház udvarán felállított sátrakban mindenki elverhette éhségét és szomjúságát a svédasztalon feltálalt ételekkel és italokkal. Jutott idő a további eszmecserére is, hiszen a szádvári vármentők már az augusztusi terveiket vitatták meg.

2021 augusztusában a XIII. Vármentő Hét megtartására érkeztek a Szádvárért Baráti Kör tagjai és a hozzájuk csatlakozó önkéntesek a Szögliget községében található Nyárádi Major Turistaházban. Vasárnap este fényorgiával, hatalmas dörrenésekkel fogadott minket a természet egy nyári vihar formájában. Szerencsére aztán már szelídebb arcát mutatta nekünk az időjárás, így célunkért, Szádvár megmentéséért ismét hathatósan tudtunk tenni. Gál Viktor régész, a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembere irányításával elfoglaltuk harcálláspontunkat a nagy kiterjedésű várrom területén. Jómagam ismét a Ménes-patak völgyére néző „Szépkilátó-bástya” tavaly megkezdett feltárására siettem. Társaimmal együtt annak külső kerületén folytattuk a kutatást, küzdve a köves törmelékben megbújó vaskos gyökerekkel. Reméltem, hogy napvilágra kerül majd a nyugati oldalt védelmező lőrés is, de sajnos a nagyarányú pusztulás miatt már nyomtalanul eltűnt. Folytatódott annak a pincének a feltárása, amelyből már sok kályhacsempe örvendeztetett meg minket. Mások a belsővár udvarán, és a Lisztes-bástya előtti törmelék halomban dolgoztak. A külsővár kapujánál napvilágra kerültek a gyalogoskapu küszöbkövei. Akinek elfogyott a szabadsága, attól elköszöntünk, míg másokat – például egy jászberényi gyerekcsapatot – nagy örömmel üdvözöltünk. Sor került a hagyománnyá nemesedett sütögetésre is, most a vihar miatt lent a Majorban. Nagy eredmény, hogy sikerült megoldanunk a szerszámaink tárolását is a történelmi helyszínen. Az egyik este sort kerítettünk a Szádvárért Baráti Kör tisztújító gyűlésére.  A szombati napon ismét elzarándokoltunk a tornabarakonyi fesztiválra, ahol most már kiállítóként tudtunk az érdeklődők kérdéseire válaszolni.

2021 októberében tartottuk meg a XXIX. Vármentő Napokat. Szállásunkat a jól bevált Nyárádi Major Turistaházban ütöttük fel. Segítségünkre siettek a ráckevei Ady Endre gimnázium tanulói is, így a nagy méretű várrom teljes déli oldalán széles terjedelemben sikerült kivágnunk az elterebélyesedő gaztengert. Szabó Miklós, „Szádvár szakácsa” folytatta tradícióvá nemesedő tevékenységét, a hatalmas serpenyőben való sütögetést mindannyiunk örömére. Több száz esztendő után ismét inventárium felvétele {latin szó, jelentése várleltár} történt Szádvárban, most a szerszámainkat számláltuk össze. Az időjárás a pénteki napon orkánerejű széllel támadt ránk, így idő előtt kellett levonulnunk, míg szombaton már szép őszi órákat tölthettünk fent. A Szádvárért Baráti Kör 15 esztendővel ezelőtti megalakulása tiszteletére egy ünnepi vacsora keretében a tagok csodaszép emlékérmet és emléklapot vehetettek át az elnöktől. A munka dandárját elvégző ráckevei diákok segítségét emléklappal és hűtőmágnessel köszöntük meg.

2022 márciusában immár a XXX. Vármentő Napokat rendeztük meg. Az ország minden tájékáról megérkező vármentők ismét a Nyárádi-majorságban ütötték fel a szállásukat. A 374 fokos „csigalépcsőt” leküzdve nekiláttunk a soha véget nem érő bozótirtásnak, miközben némely tagunk a Szádvárért Baráti Kör zászlóját húzta fel a Szabó-bástyán elhelyezett tartójára. A magam részéről „Katulyakutatók” Lajossal és Valival a geoládát néztem át és frissítettük a tartalmát. Dolgunk végeztével a Szalamandra-turistaháznál megtekintettük az adománygyűjtő láda felhelyezését az információs táblánk oszlopára, illetve a Szögliget községbeli kis vármúzeumunk ajtaját is szélesre tártuk azoknak, akik még nem látták a Szádvárban kiásott és a miskolci Herman Ottó Múzeumban restaurált sokszáz éves tárgyakat. Másnap a bozótirtás mellé felvettük a kőpakolást is, mint testedzési lehetőséget. Munkánkat csak Szabó Miklós, a szádvári szakács kedvéért szakítottuk meg, aki ismét megörvendeztetett minket a legendás „sajtos-füstös” lángosával és „kelgyójával”.

2022 április 9-én ismét Szádvárban járt a Baráti Kör néhány tagja. Ezt a váratlan időpontot az indokolta, hogy felkérést kaptunk Vadon Janitól, az ismert rádiós és televíziós műsorvezetőtől egy magyarországi várakkal kapcsolatos TV-sorozatban való részvételre. Így hát a kissé vagy éppen nagyon szemerkélő eső és a hidegen fújó tavaszi szél ellenére rendíthetetlenül álltuk a forgatások próbáit és felvételeit, jöttünk-mentünk az egyes színhelyekre, segítettünk a profi stábnak bármely kérésében. Az elkészült művet végül szeptemberben a Spektrum TV „Várfoglalók” című adásában tekinthették meg a nézők.

2022 augusztusában a Régészeti Hétre gyülekezett össze a népes csapat. A 0. estének mondható vasárnapi alkonyatkor a Nyárádi-majorság udvarán szalonnasütéssel egybekötött ismerkedési estet rendeztünk, ahol tájékoztattuk az újakat a vármentés minden csínjáról-bínjáról. A nagy létszámú csapat már nem is fért el a kőházban és a domboldalban sorakozó faházakban, így tekintélyes sátortábor foglalta el a lejtőt. A Szádvárért Baráti Kör tagságán kívül ráckevei és debreceni diáksereg is vállalta velünk együtt a vármentés nemes, de küzdelmes feladatát. Öt helyszínen vághattuk bele a csákányainkat a földbe, ahonnan előbb a leomlott kövek, majd idővel szerencsés esetben az évszázadokkal ezelőtt élt várbeli emberek által elvesztett tárgyak kerültek napvilágra. Nagy ujjongással fogadtuk a csizmapatkók, a régi pénzek vagy éppen kerámiák napvilágra kerültét. Miután délután négy órakor fáradt seregünk levonult a Várhegyről, a fürdés és vacsora után kitelepedtünk a székekre, hogy a meghívott előadóink műsorait végignézzük. Így kaptunk tájékoztatást a békefenntartó missziókról, a visegrádi várakról vagy éppen a dendrokronológiáról {évgyűrűvizsgálatról}. Természetesen a Vármentő Hétről most sem hiányozhatott Szabó Miklós, Szádvár szakácsa, mert csak az általa sütögetett lángos és „kelgyó” adott nekünk „erőt és mindent lebíró akaratot”.

2022 októberében a XXXI. Vármentő Napokon folytattuk a természettel vívott szokásos, megkerülhetetlen tevékenységünket a Várhegy oldalában és az erősség udvarain elburjánzó növényzetet gyérítve. Mind a Szádvárért Baráti kör tagsága, mind a hozzánk csatlakozott középiskolások alaposan kivették a részüket a munkából, egész nap csattogtatva a göllerollóikat. A patinás történelmi műemlék kapuit jelképező oszlopokra felerősítettük a vármentést hirdető molinókat, amiről az érdeklődők megtudhatták, miképpen tudják támogatni nemes ügyünket. Az újonnan érkezőknek persze dukált a várvezetés, majd lent a Csigánál össznépi lángosozással ünnepeltünk.

2023 márciusában a XXXII. Vármentő Napok alkalmával verőfényes napsütés köszöntötte a Várhegyre felkapaszkodó Szádvárért Baráti Kör tagságát és önkénteseit. Mivel Szádvár országunk északkeleti szögletében emelkedik, a tavaszi vármentések alkalmával még a növényzet nem ébredt fel téli álmából, sőt már előfordult, hogy hótakaró is borította! Tehát a bozótirtás helyett elővettük a B-tervet, vagyis a kőpakolást. A tervezett következő építési területről láncot alkotva elpakoltuk a kisebb-nagyobb köveket más részre. Persze a megmarkolt kövek nem afféle hollywood-i díszletkövek voltak habkönnyű anyagból, hanem jóféle mészkövek, amelyek súlya alatt nyögött a díszes kompánia. Azért derekasan álltuk a megpróbáltatásokat, tréfákkal igyekeztünk feldobni a kedvünket. Hiszen a friss hegyi levegőn való testmozgás baráti társaságban minden erőfeszítést megér!

2023 augusztus első hetében, a XV. Vármentő {Régészeti} Hét alkalmával találkoztunk ismét. Lelkes csapatunk tagjai szépen elosztoztak a Nyárádi-majorságban lévő kőház helyiségein vagy éppen a szolid domboldalban elhelyezkedő faházakon. De akadtak, akik a tágas udvaron vertek sátrat. A vasárnap estét jó szokásunk szerint szalonnasütéssel töltöttük, aminek csak a közeledő vihar vetett véget. Hétfő reggel aztán az áldott Nap kisütött, hogy jó kedvvel kezdjünk neki a Szádvár patinás kőfalai között elvégzendő munkálatoknak. Gál Viktor régész, a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberének irányításával szorgos hangyabolyként vetettük magunkat a történelmi terület megkutatására. Persze hamarosan jöttek is az eredmények, a föld ontotta magából az egykoron itt élt várbeliek tárgyait. Muskétagolyó, ezüstpénzek, nagykanál és rengeteg kályhacsempe jelentette a zsákmányunkat. Jól végzett munkánk után leballagva a Várhegyről, az ízletes vacsora után előadásokat hallgathattunk végig pihenésképpen. Így Koleszár Krisztián tagtársunk a szádvári urbáriumokat {jobbágyi kötelezettségek} adatait sorolta fel, majd másnap Nagy Gábor tagtársunk a nagyvázsonyi várról regélt, aztán Szabó Renáta régész az általa feltárt vámosatyai Büdi-várat ismertette. Az előadássorozatot végül e cikk szerzője zárta le az erdélyi kirándulásának gyorsan pergő képeivel. Ismét megkóstolhattuk Szabó Miklós szádvári szakács nagy serpenyős finomságait is. A csütörtök este kitört zivatar viszont elmosta a pénteki munkanapot, amikor is csak a várbeli szerszámok elpakolására tudtunk felmenni szeretett Szádvárunkba.

2023 októberében a XXXIII. Vármentő Napok az időjárás viszontagságai miatt kurtábbra sikerült, mint szerettük volna. Magyarán a záporozó eső megakadályozott benne, hogy a reggeli után egyből nekilássunk a felvált vármentő tevékenységünknek. Néztük az okos telefonok meteorológiai jelzéseit, így teltek az órák. Déltájban „Csiga bácsi” megebédeltette a csapatot lángossal és szádvári „kelgyóval”, ezer köszönet érte. Végre ránk mosolygott a Nap, irány Szádvár! Míg két vármentő fűkaszát berregtetve irtotta a csalánrengeteget, a többiek láncot alkotva pakolták a köveket egy kupacra, előkészítve a terepet a következő régészeti feltáráshoz. Másnap ugyanez játszódott le, délelőtt esőszünet, hogy aztán délután végre dolgozhassunk a Várhegyen. Szívből kívánom, hogy ennél csak jobb Vármentő Napjaink legyenek!

2024 márciusában a Nemzeti Ünnep idején rendeztük meg immár a XXXIV. Vármentő Napokat. Csütörtök este a Nyárádi Majorban megteltek a vendégszobák, a Szádvárért Baráti Kör tagságán kívül még Veres Dániel egyetemi tanársegéd vezetésével a budapesti ELTE BTK egyetemi hallgatói közül is számosan érkeztek, idegen ajkú diákokkal soraikban. A soknyelvű társaság zsibongásával telt meg az ebédlő. Másnap a Várkertig autóztunk el, hogy onnan leküzdve a végtelen hosszúságú lépcsősort, felérjünk a történelmi falak közé. A szerszámainkat elővettük a Szabó-bástyából és nekiláttunk az elmaradhatatlan bozótirtásnak. Most kell felvenni a küzdelmet a természettel, amíg még a téli álmát alussza, mert tavasszal a napsütés és esőzés hatására hihetetlen erővel indul meg a bokrok növekedése, a csalánerdők terjedése. Más résztvevők a szertegurult kövek összegyűjtésében próbálhatták ki az erejüket. Csiga bácsiék újra megörvendeztettek a hatalmas tepsiben sütögetéssel, köszönjük szépen! A verőfényes időben lezajlott vármentés során ismét együtt tettünk Szádvárért.

2024 július végén a XVI. Vármentő Hét alkalmával gyűltünk össze a szögligeti Nyárádi Majorban. A 0-ik este a hagyományos szalonnasütésé volt, itt ismerkedtek meg a „régi dolgozók” az újakkal. A behajtási engedély birtokában egészen a Várkertig autóztunk, majd a 374 fokos lépcsősor legyőzése után Szádvár sziklaplatójára érkeztünk meg. Gál Viktor régész és munkatársai jelölték ki számunkra a kutatószelvényeket. Mind a középső várban, mind a nyugati várudvaron támadásra lendültek a csákányok, lapátok és rosták. A történelmi helyszín meghálta az erőfeszítésünket, a kitermelt föld ontotta magából a sok száz évvel ezelőtt itt élt várbeli népek által elvesztett vagy eldobált tárgyakat. Kerámiák, csizmapatkók, ezüstpénzek kerültek elő, adtuk őket körbe nagy örömmel. A Várhegy csúcsára érkező kirándulók a kihelyezett molinókról megtudhatták, mely lelkes csapat végzi a nagy kiterjedésű várrom patronálását, hogyan segíthetnek nekünk a felvállalt nemes, de nehéz munkában.  Az esték fontos részét képezték az előadások is, a meghívottak sok érdekes információt adtak a kisvárdai palánkerődítésről, ausztriai élményekről, az esztergomi vár műemlékvédelméről és a szolnoki vár régmúltjáról. A hét folyamán impregnáló folyadékkal kezeltük le a Várprogram során létesített „várbútorok” nagy részét, és a növényzet gyérítését is elvégeztük. Mindenki jó érzéssel indult haza, remélve, hogy a következő rendezvényen találkozni fogunk ismét.

Szatmári Tamás