A {sz}épülő Szádvár
Azért választottam a XXVIII. Vármentő Napokról szóló élménybeszámolómnak ezt a kissé furcsának tűnő címet, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik szót használjam arra a nagyarányú változásra, amely az elmúlt időszakban Szádvárral történik. Hiszen a 2006-ban még bozóttal eltakart, egyre nagyobb mértékű omlásokkal rongált várrom a megmentésére alakult Szádvárért Baráti Kör tagjai és önkéntesei által indított állagmegóvásokban egyre inkább visszanyeri régi formáját, a még álló kőfalak sebei lassan begyógyulnak. Ezen értem a „szépül” kifejezést, míg az „épül” szó alatt olyan objektumok létesítését, amelyek eddig nem léteztek az egykori Bebek-várban. Gondolok itt például a Csigából felvezető lépcsősorra. Tehát összefoglalva a szépülő és épülő műemléket mindenképpen érdemes felkeresni és a változásokat megtekinteni az Aggteleki Nemzeti Park területére látogatóknak.
Újabb pénzek a szádvári kincstárban
Eléggé régen írtam már a Szádvárban napvilágra került régi pénzekről, 2013 márciusában és 2015 áprilisában születtek ilyen témájú cikkeim. De most, Gál Viktor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, valamint Vinis Zoltán és Nagy Zoltán barátom segítsége jóvoltából a 2020 augusztusi XII. Vármentő Hét alkalmával bőséges „zsákmány” gyűlt össze az egykori várlakók által elvesztett pénzekből. Mind a 20 érmét szeretném ismertetni rövidebb-hosszabb terjedelemben.
A szádvári „Csiga”
Ha valaki járt már Szádvárban, az általában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaházig vezeti gépjárművét a gyalázatosan rossz, aszfaltot csak nyomokban tartalmazó, közútnak nem igazán nevezhető erdei csapáson. Itt meg kell állítania autóját, hiszen a sorompón túli terület már az Aggteleki Nemzeti Park része, oda csak engedély birtokában lehet behajtani.
Magyar zászló leng Szádvár felett
Kedves barátaink!
Kelemen Bálint építész 2 napja járt Szádváron, hozzájárulásával közöljük fotóit a munkák állásáról!
XXVIII. Vármentő Napok felhívás
Kedves Vármentő Barátunk!
Nehezen indult az idei év, a tavaszi Vármentő Napok elmaradása mindannyiunkat elszomorított. Akkor nagyon nehéz döntést kellett hoznunk, és sajnos most is sötét fellegek gyülekeznek az őszi vármentés felett. Ennek ellenére igyekszünk optimisták maradni, hiszen az augusztusi régészeti hetünk csodálatosra sikerült! Igaz, hogy azóta a helyzet újra romlik, de amennyiben a szabályok engedik, szeretnénk megrendezni végre a XXVIII. Vármentő Napokat!