Mielőtt a Tisztelt Olvasó elcsodálkozna rajta, hogy miért becézem ilyen kedvesen a sok száz esztendővel ezelőtt élt uraságot, gyorsan tisztáznám is ennek dolgát. Azért tettem így, mert királyi tisztségviselőként egy olyan pénzverő kamara ügyét-baját igazgatta, ahol aranypénzeket is vertek. Tehát Pál úr a munkája folytán vált a szememben „aranyossá”.
Kamaraispán
Először is helyezzük el őt a Bebek főnemesek ágas-bogas családfáján.
Az élménybeszámolóm címét Madách Imre örökbecsű „Az ember tragédiája” {1859 – 1860} című drámai költeményéből vettem át, kissé átszabva a szavait. De igen jól érzékelteti a lelkiállapotomat, amikor a december 19-i villámlátogatásom idején megpillantottam a Várhegy erdőségéből előbukkanó Szádvár frissen megóvott falait, elsőképpen a Csiga körvonalait.
Kedves barátaink!
Szádvár régésze adott interjút a közelmúltban a muemlekem.hu oldalon, a számunkra releváns rész kb. 18 percnél kezdődik:
A csak ránk vonatkozó rész itt érhető el rövidebben (mp3): https://www.szadvar.hu/wp-content/uploads/2020/12/mix_9m33s-audio-joiner.com_.mp3
Ha próbáljuk megismerni a Szádvárt majdnem két évszázadig uraló Bebek főnemesi család egyes tagjait, akkor a legtöbb információt a XVI. században élt személyekről tudjuk. Hiszen jól ismerjük az utolsó Bebek, György uraság élettörténetét feleségével Patócsy Zsófia úrnőével egyetemben. Ugyanígy sokat tudunk az apjáról, Ferencről is, akit a mohácsi vész utáni belháborús korszak egyik híres-hírhedt „köpönyegforgatójaként” írtak le a korabeli források. Annak testvére Imre tettei is megérnének „egy-két misét”, hiszen egyházi ember létére megnősült, majd a félreeső Csorbakő várában hamispénzt veretett. De miképpen az alföldi tanyákon egykor létezett kutakba belétekintve egyre kevesebbet látni a mélyéről, úgy az évszázadok távoli sűrű homályában egyre nehezebb felfedezni a Bebek család régebbi tagjait, azok cselekedeteit.
Bebek-családfa
