Kedves barátaink! Elérkezett az év vége, megújult a vár, rengetegen kerestétek fel. Köszönjük azt a szeretetet és elismerést, amit látogatásaitok során felénk közvetítettetek!
Két ember, egy újság
Két olyan emberről írok most, akik az 1960-70-es évektől kezdve jelentős tevékenységet folytattak a médiában, hogy a nagyközönség előtt megismertessék a trianoni békediktátum miatt az országhatár szélére szorult középkori műemléket, Szádvárt. Nem rajtuk múlott, hogy dicséretre méltó szándékuk, vagyis Szádvár megmentése nem valósult meg akkoriban, arra egészen 2006-ig, a Szádvárért Baráti Kör megalakulásáig kellett várni.
I. Közösségi Régészeti Konferencia
Kincskeresés vagy sírrablás? A fémkeresőtől a Közösségi Régészetig
(Beszámoló az I. Közösségi Régészeti Konferenciáról egy laikus előadó szemével)
Az I. Közösségi Régészeti Konferencia – mint oly sok más jelenkori esemény – nem az eredetileg meghirdetett időpontban valósult meg. Még 2020 év elején megtisztelő meghívást kaptunk a szervezőktől, hogy mutassuk be a Szádvár megmentéséért végzett munkánkat, egyesületünk eredményeit. A Ferenczy Múzeum Centrum és a Közösségi Régészeti Egyesület (KRE) végül több mint 1,5 évvel később, 2021. november 12-13-án tartotta meg a konferenciát a szentendrei Városházán, még mindig a vírushelyzet árnyékában és egész nap maszkot viselő résztvevőkkel.
Szádvár katonái egykor és most
Gyakorta felmerül bennem a kérdés, hogy milyen lehetett a „kezdet kezdete” Szádvár esetében? Amikor a területet birtokló földesúr és néhány embere a Ménes-patak völgyében lovagolva kutatóan fürkészte, vajon hová építsenek várat a környező hegycsúcsok közül? Még napjainkban sem tudjuk, hogy a mély patakvölgy északi vagy a déli oldalának magaslatára húzták fel előbb az erősséget?
Ráckevei élménybeszámoló
Kedves barátaink!
A legutóbbi vármentésen hatalmas segítséget kaptunk a kiváló teljesítményt nyújtó, nagyon lelkesen dolgozó ráckevei Ady Endre Gimnázium tanulóitól, melyet ezúton ismét köszönünk!
Kudar Viktória beszámolóját fogadjátok szeretettel:
Kiegészülve a diákhaddal
XXIX. Vármentő Napok
A szelek szárnyán Szádvárban
Sokszor elgondoltam már, hogy milyen lehetett az élet Szádvárban, annak lakott korszakaiban. A 460 méter magas sziklaplatót koronázó várfalak ölelésében emelkedő épületek embereknek nyújtottak otthont az esztendő négy évszakában. Napjainkra azonban már a magas kőfalak jórészt leomlottak, a lakóházak is szinte csak alapjaikban mutatkoznak a felszínen. Eltűntek a cserépkályhával fűtött szobák, ahová behúzódhattak a didergő kezeiket melengetni akaró várnépek, legyenek azok főnemesi család tagjai vagy egyszerű őrkatonák.
