Négy (vagy talán öt) éve már annak, hogy először jártam be a szádvári hegy nyugati oldalát. Részben, mert kifejezetten érdekel a Jean Ledentu rajzán (1639) látható, akasztófára emlékeztető tárgy, s talán meglelhetem a nyomát. No meg az igazi várbarát akkor sem pihen vármentés közben, amikor a többiek igen, így kihasználja az alkalmat és a vár körül csavarog.
Jean Ledentu rajza
A Ménes-völgy egyik legszűkebb részénél levő erődített ellenőrzőpontot, átjárót, régen Vas kapunak, ma Kő kapunak nevezi a népnyelv. Szögliget után ezen a szűk átjárón keresztül visz a középkori szádvári-derenki szekérút. Derenk érintésével megy a szlovák-határon túli Körtvélyes-Almás szőlői között a Szoroskői-hágón át, Krasznahorka, Rozsnyó és Krakkó felé.
Szekérnyom a sziklában
448 esztendővel ezelőtt, 1567 januárjában hatalmas dörgéssel szólaltak meg a Szádvár körül felállított ostromágyúk, hogy a Habsburg Miksa magyar király parancsára felsorakozott zsoldos sereg elfoglalja a meredek hegycsúcsot koronázó erődítményt. A támadó hadat Schwendi Lázár kassai főkapitány vezette, míg a várbeli védősereg élén a földesúr, Bebek György felesége, Patóchy Zsófia állt. Érdemes felidézni az ő élettörténetét, hogy általa kissé jobban megismerjük a régmúlt idők híressé vált nagyasszonyainak egyikét.
Bebek rege
/Egy Ferenc verse/
Egyszer egy Bebek, kegyeltje lett
egy felettes embernek, melyet
nemesek emeltek fel, s lett nemzete,
s e medence felszentelt embere.
Eme felkent, meglebegtetett egy levelet.
Ebben szerepelt kegyes rendelete:
– E telek legyen Bebekek ments helye,
nevelkedjenek ezen nemes gyermekek!
Legyen hegye, s vele tetemes erdeje,
mezeje; cseperedjen rengeteg cserje!
Olvasd tovább →
Tanulmányom két főszereplője pelsőczi Bebek Ferenc és fia, Bebek György. Mindketten a 16. század hírhedt-híres földesurai voltak. Igazi reneszánsz főurak. Változatos életük során harcoltak a Szapolyai család és a Habsburg királyok oldalán, szolgálták Izabella királynét, jártak Konstantinápolyban Szulejmán Fényes Portáján, nevükhöz fűződik számtalan pártváltoztatás, árulás, hatalmaskodás. Ha kellett, barátkoztak a törökkel, ha érdekük úgy kívánta, harcoltak ellenük. Életük nagy részét a harcmezőn töltötték. Számtalan ostrom, hadjárat részesei voltak. Természetesen a családi vagyon gátlástalan szaporítása, valamint a féktelen hatalomvágy sem volt tőlük idegen. Végül mindketten elbuktak.
Pelsőczi Bebek Ferenc valószínűleg 1500 körül születhetett, édesapja Bebek János, édesanyja Somi Katalin volt. Fivére, Imre egyházi pályára lépett, királyi titkárként már Mohács előtt az udvarban szolgált, később Szapolyainak, majd özvegyének, Izabellának a szolgálatában látott el diplomáciai szolgálatot. A családfán szerepel még egy Antal nevű testvér is, de ő még gyermekként meghalt.[1] Ferenc úrfiról nem tudom, hogy iskoláit hol végezte. A korabeli főúri udvarok szokásai szerint kiskorában biztosan magántanárok tanították meg az alapvető ismeretekre és a latin nyelv elemeire. Később a családdal jó viszonyban vagy rokonságban lévő főúri udvarban folytatódott a nevelése, de minden bizonnyal a királyi udvarban is megfordult. Talán egyetemet is járt, hiszen mint látjuk meglehetősen jól eligazodott Izabella olaszos, lengyeles műveltségű és nyelvű udvarában. A korabeli pletyka szerint még udvarolt is a királynénak, sikertelenül. „Fuss parázna Bebek, Mert nem szerettelek” – szólt róla a korabeli gúnyvers.[2] Aligha hihető, hogy latinul udvarolt, vagy tolmács alkalmazásával kellett volna tárgyalnia Izabellával. Olvasd tovább →
A cikksorozat első részében láthattuk, hogyan alakult ki az Árpád-házi IV. Béla király általi adományból egy nagyobb összefüggő birtok, amelyen aztán a XIV. században megosztoztak az egyes ágak nemesi famíliái. Az ország egyesítő Anjou Károly és fia, Nagy Lajos király idejében a Bebek családtagok egységesen sorakoztak fel az uralkodó mögé, így az ő hűséges párthíveiként részesültek magas udvari méltóságokban és adományokban. Az 1387-ben a magyar trónra lépő Luxemburgi Zsigmond, aki, mint Anjou Mária királynő férjeként tartott igényt a hatalomra, szintén igyekezett minél több magyar főnemest a pártjára állítani. Ezt természetesen legkönnyebben rangok és javadalmak osztogatásával érhette el. A történészek számításai szerint 1387 után a királyi várbirtokok túlnyomó többségét szerezték meg az uralkodó iránt lekötelezett nagyurak. Közéjük tartoztak a Bebekek is, akik Zsigmondtól valamikor 1392 előtt örökbirtokul kapták a szádvári uradalmat. De a Bebek család nem minden tagja érezte ezt az uralkodói kegyet oly erősnek, hogy alkalomadtán ne csatlakozzon pártütő összeesküvéshez, majd annak bukása után földönfutóvá váljék. Mivel azonban a família addigra már oly terebélyessé vált, más személyeknek viszont sikerült megőrizniük és gyarapítaniuk a családi vagyont. Hogyan és miképpen éltek és haltak a XIV. – XV. században a Bebekek, erről készítettem egy összeállítást. Érdemes és tanúságos néhány családtag élettörténetével megismerkedni. A keresztnevek előtti számozás a szerző általi önkényes beosztás, hogy jobban meg lehessen különböztetni az egyes családtagokat. A családfán a keresztbe tett kardok azt jelzik, hogy az illető férfiú csatában esett el.
