Várjáró Magazin 35. szám
Császár Ida: Dél-lengyelországi várak
Lengyelország déli része ezer szállal kötődik a történelmi Magyarországhoz. A terület jól megközelíthető immáron kisebb honunkból autóval, vonattal, sőt repülővel is. Központja, Krakkó számos, akár egy hosszú hétvégén lebonyolítható tartalmas vártúra központja lehet. Egyrészt kedvcsinálónak szánnám a cikket, másrészt szeretném megmutatni, hogy autós turista szemszögéből mi vár ránk ezen a területen. Célom az is, hogy kisgyerekes szülőknek bemutassam: érdemes elindulni, mert mi egy 3 és fél éves örökmozgóval és egy másfél éves totyogóval (pocaklakó mellett is) szép, maradandó élményeket tapasztaltunk meg, ez a lehetőség mások előtt is nyitva áll.
Az általunk felkeresett várak, erődítmények zöme az ún. Sasfészek-erődrendszer része volt, ezek mára különböző állapotban vannak a kiépített, modernizált kegyhelytől a szállodaként is hasznosított palotán keresztül az általunk „megszokott”, igazi várromig.
A rendszer a középkori Szilézia határán húzódott Krakkótól Częstochowáig. Az erődsort III. (Nagy) Kázmér, az utolsó Piast idején építették ki – aki a mi Nagy Lajosunk közvetlen elődje volt a lengyel trónon -, az akkor megerősödő, Luxemburgi János cseh király jelentette katonai fenyegetés ellen. Hogy ez mennyire aktuális volt, mi sem jelzi jobban, hogy az említett János Károly nevű fia és Zsigmond nevű unokája a német-római császári címig vitte, ami lengyel szempontból komoly gazdasági-katonai-politikai kihívást jelentett.
A Sasfészek-rendszer egy tagjáról, Pieskowa Skała-ról már alapos, szakszerű Várjáró-cikkünk van, emellett számos királyi és magánvár, őrtorony található az erődítések között. (A részletekről itt olvashatunk.) Részben a Częstochowai-fennsíkot, részben a Krakkói-Jurát szelte át utunk – azaz a sziléziai és a kis-lengyelországi vajdaság területén haladtunk át -, e területek adottságai következtében fantasztikus, de nem túl magas sziklákkal, erődítésekkel találkozhattunk. Turista szempontból megemlítendő, hogy mindvégig nem csak a felszínen, hanem odalenn a mélyben, a barlangok világában is számos látnivaló várhat ránk. Nemcsak a wieliczkai sóbánya létezik errefelé, bár kétségkívül az a leglátványosabb.
Fontos azt is tudni, hogy Lengyelország e része bűbájos, de bujkáló: felérve egy fennsíkra, ami síkságnak látszik, az valójában dimbes-dombos táj, az ehhez tartozó kanyargós, beláthatatlan és előzni nehéz utakkal. Gyors haladásra ne számítsunk – Krakkó és a nagyobb városok körzetében 30-40 km/h-nál többel nem érdemes számolni -, de ezért a sok erdő, a hangulat bőven kárpótol.
Az erődrendszerhez tartozó műemlékek mellett két kihagyhatatlan látnivalót is megemlítek, mindkettő csemege a maga nemében: Nedec vára és Tyniec apátsága vonzó úti cél lehet bárkinek.
A részletek:
1.nap:
Utunkat Miskolcon kezdtük, Kassa, Eperjes érintésével, Kapi vára alatt elsuhanva vettük célba Nedecet. Útközben rövid pihenőt tartottunk Ólubló váránál, ahol egy skanzen is található, a parkolóban pedig üdítő, kávé, némi ropogtatnivaló vásárolható. A vár és a skanzen fizetős, a skanzen mellékhelyiségei viszont ingyen is megközelíthetőek. A vár az út fölé magasodva szó szerint hatalmas élmény kisgyerekeknek, a skanzenben pedig jókat lehet szaladgálni a látnivalók mellett. Többek között ezért is álltunk meg.
Nedecet a magyar várbarátok is jól ismerik. Turistáknak az lehet érdekes, hogy az egyik leglátogatottabb lengyel vár lévén, érdemes elhinni, amikor az ideiglenes parkolónál az őrök integetnek kb. már a vár előtt 2 km-rel, hogy nincs hely. Kisgyerekkel kihívás ugyan e 2 km megtétele a kiépített bódésoron fel a várig, de ha csemetéink érdeklődését a kiváló goral füstölt sajtok felé irányítjuk a fakardok, cserépsárkányok vagy a fagyi helyett, még meg is uzsonnázhatunk. Gyermekek szempontjából a vár egy kis mesevár, ahol kiválóan találkozhat egymással a fehér lovas királyfi és a királylány, ehhez a háttér is jól elképzelhető a gazdag tárgyi kiállítás anyaga alapján. Külön öröm, hogy Nedecből a Tátra és Csorsztin vára is látható, és nem elhanyagolható kisgyermekes családoknak a mellékhelyiségek színvonala sem. A Csorsztini-víztározó, a sok vitorlással, evezőssel ugyan legújabb kori építmény, de a gátról pazar a panoráma és jól fotózható a vár.
.
Nedec 1918-ig hazánkhoz tartozott. 1320-ban említik először. A várát 1320-1326 között építette a brezovicai Kokos – a Berzeviczyek előde – egy ókori erőd alapján. A Dunajec folyó partján magasodó sziklán álló vár farkasszemet néz az átellenben, a galíciai oldalon magasodó Csorsztinnal. A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt. 1326-ban a várat és az uradalmat a Berzeviczyek ősei elvesztették, Drugeth Vilmos tulajdona lett, majd Szapolyai birtok volt. 1412-ben itt adták át II. Ulászló lengyel király követei a 16 szepesi városért fizetett zálogkölcsönt. 1470-ben Szapolyai Imre erőszakkal foglalta vissza a lengyelektől. 1528-ban Zápolya Jánostól Laski Jeromos kapta meg. Várkapitánya, Kauffang Zsigmond a várat rablásokra használta fel, ezért 1553-ban Bebek Ferenc elfogta és a kapitányt Bécsben halálra ítélték. 1589-ben Palocsai Horváth György Laski Alberttől szerezte meg, majd a Salamon-Palochay örökösök birtoka volt. 1772-ben itt váltották vissza a Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat. A 18. században a Horváth család építtette újjá. 1918-ban Lengyelország része lett, de 1945-ig a Salamon család utódai lakták. A vár mindvégig lakott volt. Ma művészeti alkotóház és múzeum van benne.
A II. világháború után a lengyel sajtóban egy izgalmas hír jelent meg. A hír szerint 1946-ban a várnak egy különös látogatója volt: Berzeviczy Sebestyén és neje – aki az utolsó inka uralkodó lánya volt – késői utódja. Az 1797-ből származó, Antal nevű fiuknak írt végrendeletük – a hír szerint – a várban van elhelyezve és az inkák kincséről szóló információkat tartalmaz. A várban valóban találtak egy ólomszelencét, benne hurokírásos információt, de ez később Krakkóban elkallódott, nyoma veszett. (Alaprajz és további információ)
1241-ben, amikor Lengyelország déli részén is végigsöpört a tatárjárás, V. Boleszláv lengyel fejedelem, krakkói és sandomierzi herceg, valamint felesége, Árpád-házi Szent Kinga, IV. Béla magyar király lánya Krakkóból előbb a szepességi Podolinba, majd a Dunajec bal partján álló Csorsztin várába menekült. 1287-ben egy újabb tatár betörés során az ószandeci apácáknak az ekkor már özvegy Kinga vezetésével Csorsztin várába kellett menekülniük; az ostromlókat Baksa Simonfia György magyar csapata futamította meg. 1790-ben villámcsapás érte, tetőzete leégett, elhagyták lakói. (Alaprajz és további információ)
Nedec kilométerben már közel van Krakkóhoz, azonban a Tátrából hazatartók forgalmát is felvéve az út csigalassúvá vált, 115 km-t sikerült 3 és fél óra alatt megtenni. Kisgyermekes családoknak ezzel érdemes kalkulálni, például ez lehet az alvásidő. Krakkó ősisége ellenére is egy pezsgő, fiatal város, tele új lakóteleppel. Ízelítőül néhány kép, amelyből látható, hogy a település történelmi múltja mellett gyerekbarát is:
2. nap:
A Krakkói-Jura elképesztően szép, ahogy azt az Ojcówi Nemzeti Parkban tett kirándulásunk is bizonyította. A táj híres a legkülönbözőbb alakú fehér mészköveiről, mészkőszikláiról, barlangjairól. A barlangokban találkozhatunk különleges denevérfajtákkal, a parkban erdei vadakkal, ritka és védett növényekkel.
A természeti szépségek mellett történelmi látnivalókban sem szűkölködik a hely. Pieskowa SkaŁa-t már említettem fentebb. ( Hivatalos honlap ) Annyit tennék hozzá, hogy a vár alatti parkoló szűkös ugyan, de legalább fizetős, viszont egy kis büfé – mellékhelyiséggel – közvetlenül mellette található, alap dolgokkal, mint ásványvíz, recsegtetni való, jégkrém stb. A várkastélyhoz – jelenlegi kiépítettsége így jellemezhető – lépcső visz fel a parkolóból, ez örökmozgó korosztályú kisgyermekeknek remek mulatság, a totyogóval már kicsit nehezebb feladat, de megoldható. A vár is fizetős. Bent balra lefelé lépcsőzve többszintes étterem található, pelenkázásra is kiváló mellékhelyiséggel. Az udvaron féldrágaköveket árusítanak, ravasz módon a sárkánytól a kismalacig terjedő kivitelben, szép áron, javallott e területen kisgyermekeseknek célirányosan a következő kapuboltozat rohamléptekben történő megközelítése. Bár így az élmény egy része elvész, de amit elvesztünk a réven, megnyerjük a vámon. :) (Alaprajz és egyéb információ)
A Nemzeti Park területén található egy XIV. századi vár romja is, amelyből csupán a hatalmas kapu és egy nyolcszögletű torony maradt épen. Ez Ojców, a park névadója. A széttöredezett lengyel hercegségekből III. Boleszláv fejedelem igyekezett Krakkó központtal súlypontot képezni a Német-Római Birodalom, és az annak részét képező Csehország ellen az 1100-as években. Ez volt a Sasfészek – erődrendszer elvi alapja, míg a gyakorlati megvalósítás zöme mintegy 250 évvel későbbre, Nagy Kázmér idejére esett, miután 1327 és 1329 között a legtöbb herceg elfogadta Luxemburgi János cseh király főségét, aki öröklési jogot is szerzett e területekre. A vár valószínű építési ideje 1354. Kis-lengyelországi családok birtokolták sokáig, így a Bonarów-ok, majd a XVI. századra rossz állapotba került. 1665-ben a svédek a várat bevették, ennek során az kiégett, majd bontani kezdték. Az 1800-as években a megmaradt falszakaszok omlása is megindult. 1835-ben merült fel először a vár újjáépítésének kérdése, az akkori tulajdonos, aki a várat aukción(!!!) vette, neogót stílusban kívánta felújítani, de ez meghiúsult. 1883-ban lezárták a felvonóhidat és biztonsági okokból betemették a várárkot. Jelenleg romokban áll, konzerválása 1999-ben megtörtént.
A vár udvarán lévő ciszterna jól visszhangzik, ez az örökmozgókat rövid ideig, a totyogókat hosszan képes lekötni. A parkoló itt is rendkívül szűkös, de szintén fizetős, viszont semmilyen közegészségügyi kiépítettsége nincs, legközelebb a várban, a pénztár mögött találni mosdót. A vár lépcsőzetesen kiépített, időnként pihenőpadokat is tartalmazó szerpentines feljárón keresztül közelíthető meg, mivel viszonylag kis távolságon magas az emelkedés. Ha ezt leküzdjük, nagyon szép a környék látványa, a vár pedig az általunk megszokott rom, a megfelelő helyeken kihelyezett tájékoztató/tiltó táblákkal.
Hazatérőben néztünk be a Krakkó közvetlen környékén található Tyniec Benedek-rendi apátságába. Az erődtemplom Lengyelország legrégibb katolikus temploma, kolostora és ennek következtében kiemelt kegyhelye. (Hivatalos oldal) A Visztula-menti sziklára épült erődtemplom pompás látványt nyújt a túlpartról, és ősisége hangulata azonnal érzékelhető, amint megközelítjük.
A parkolási lehetőségeket igyekeztek tágítani az alsó utca felé – de ettől függetlenül itt könnyű parkolására ne számítsunk, a helyet rengetegen keresik fel, ez Lengyelország egyik szakrális „szíve”. Külön öröm, hogy a kapuboltozaton belépve, balra lefelé egy kis taverna található, étlapján az alap lengyel levesekkel, amit érdemes megkóstolni, és némi húsos piroggal. A belső területen is van egy kávézó, ilyen kiemelt helyhez méltó minden egyéb helyiséggel, és nagyszerű kilátással a Visztulára.
Tyniec ezeréves történelme sem volt csöndesebb, mint Krakkóé. Ugyanazok voltak a látogatói: poroszok, svédek, osztrákok, mongolok és oroszok. Az eleve védelmi szerepet játszó bencés apátságot Kázmér herceg építtette 1044-ben a Visztula völgyének nyugati védelmére. A 12. században felégették a mongolok, a 17. – ben a svédek, a 18. században az oroszok, az első lengyel nemzeti felkelésben pedig kulcsszerepet kapott. 1771-72-ben, a bari konföderáció idejében több mint egy évig állt ellen az osztrákok ostromának (erre emléktábla is felhívja a figyelmet), miközben ezzel egy időben Krakkóért is folyt a harc. A sok ostrom ellenére soha sem szorult háttérbe a bencés szerzetesek szorgos munkája, de a Habsburgok 1816-ban ezt a rendet is feloszlatták. Amikor azonban a rend szerzetesei ismét visszatértek apátságuk romjai közé, néhány hónap múlva kitört a második világháború. 1947-re romhalmazból kezdték el életre kelteni Tyniec erődített kolostorát. Magánadományokból épült, lassan haladt emiatt a helyreállítás. A felújítások az 1980-as években fejeződtek be, a 11. századi falakból itt-ott maradt valami, de a többit először gótikus, majd reneszánsz, végül barokk stílusban újították fel. A falak magasabbik része alighanem mindenütt 20. századi mesteremberek keze nyomát viseli, de a kolostor megjelenése és hangulata hasonló a 18. századihoz: a Visztula fölé tornyosuló 13-15 méteres hófehér mészkőszikla tetején, mint egy tálcán magasodnak a helyreállított épületek. II. János Pál pápa rendszeres látogatója volt a kolostornak, miután szülővárosa is a közelben fekszik. Szobája, a „Pápa szoba” megtekinthető. ( Forrás)
.
.
3. nap:
A következő napon először Częstochowa kolostorerődjét kerestük fel. Autópályán fizetőkapukkal juthatunk el ide, de természetesen van másik út is.
Jasna Góra (Fényes Hegy) kolostorát a magyar pálos rend 1382-ben alapította. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen). A Fekete Madonna kegykép két évvel később került a kolostorba. A hagyomány szerint a képet Lukács apostol festette annak az asztalnak a lapjára, ahol a szent család étkezett. Nagy Konstantin anyja, Heléna vitte Jeruzsálemből Bizáncba, majd a IX. században a Lwówtól északkeletre fekvő Belz várába került, onnan hozta el Wladyslaw opolei herceg, akit útközben maga a kép kényszerített arra, hogy jelenlegi helyén hagyja. A 17. században a kolostort erődítménnyé alakították át, amely 1655-ben a svédek elleni védelmi rendszer részét alkotta. A város Lengyelország második felosztásakor Poroszországhoz került. A napóleoni háborúk következtében 1807-ben a Varsói Hercegség, majd 1815-től a Kongresszusi Lengyelország része lett.
A kolostor évszázadok óta a legnagyobb tisztelettel övezett zarándokhely Lengyelhonban. Szűz Mária jelenlétének és a Mária-ikonnak számos csodát tulajdonítanak. Az egyik legismertebb csoda az 1655-ös svéd invázió (az „Özönvíz”, lengyelül Potop) idején történt, amikor egy maroknyi lengyel egy egész támadó protestáns hadsereg ellen védte meg a kolostort. A megmenekülést a lengyelek a Madonna csodatévő erejének tulajdonították, és a kegyhely elleni támadás feletti felháborodás, a sikeres védelem megfordította az egész háború menetét.
A következő évben, 1656. április 1-jén János Kázmér király hálából a lembergi székesegyházban Máriának ajánlotta fel országát, így a Szűz Lengyelország patrónája és királynője lett. Az orosz uralom idején Miklós cár „a legveszélyesebb lengyel forradalmárnak” nyilvánította a Fekete Madonnát, és betiltotta a częstochowai zarándoklatokat. A Fekete Madonna volt az 1970-es években megszerveződő, Lech Wałęsa vezette Szolidaritás mozgalom egyik szimbóluma.
Minden évben augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén tartják a főbúcsút Częstochowában. Oda a távolság függvényében indulnak a zarándokok Lengyelország minden tájáról. A 17. század végétől Magyarországon is kultusz alakult ki a Fekete Madonna körül. A kegykép nem csak a lengyelek függetlenségi harcainak, hanem a magyarok törökellenes felszabadító harcainak is a jelképe lett. Ennek egyik fő oka az volt, hogy mielőtt Bécs felmentésére indult, Sobieski János lengyel király 1683-ban Częstochowába zarándokolt, a Madonna védelmét kérte és pajzsára is az ő képét vésette. Miután Bécsnél és Párkánynál Sobieski győzött, a Madonna-kép törökverő szimbólum lett.
Ezért a Fekete Madonna képe Simontornya, Baja, Jászberény, Szeged és Szabadka ferences rendi templomaiban is megtalálható.
A bazilika tornya akár 30 km-ről is jól látható, így könnyen megközelíthető, és alaposan kiépített a turisztikai központ. Étkezési lehetőség már a parkolóban található étteremben is van. Az erőd széles, hosszú falai a szellőzőnyílásokkal, ágyúkkal kiváló lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek egy kis szaladgálásra, ágyún lovaglásra és a fizikai ismeretek gyarapítására. A templom tornyából – amely szabadon látogatható – jó időben pazar a kilátás.
.
.
.
Délkeleti irányba mintegy 16 km megtétele után található Olsztyn vára, ami egy ma már eldugott kisvárost koronáz meg két jellegzetes lakótornyával. Valószínűleg e vár is a kázméri védvonal kiépítése során jött létre, bár talán a krakkói püspökségnek megelőzőleg is állhatott itt egy téglavára. A sziléziai területekről jövő támadások elhárítására építették. Első említése 1349-ben történt, 1358-ban ide börtönzik be a király ellen fellázadt poznani kormányzót. 1370-ben Lajos király – a környék több erősségével együtt – az opolei hercegnek adományozza, aki később hűtlenség bűnébe esik, ezért Jagelló Ulászló 1396-ban párnapos ostrom után bevette, így visszakerült a lengyel korona fennhatósága alá. Az 1400-as évek közepén Szilézia felől többször is támadás érte a várat. Valószínűleg ekkoriban kapta a kerektorony jellegzetes téglakoronáját, magasításként. 1488 környékén és az 1540-es években a várat bővítették, korszerűsítették, de mivel a város a kereskedelmi útvonalaktól távol feküdt és emiatt stagnált, a vár is hamarosan romlani kezdett. 1587-ben I. Miksa főherceg ostromolta, de bevenni nem tudta, az ostromban maga is megsebesülő Kacper Karlinski vezette védők visszaverték az ostromot. A svéd támadáskor már nem volt ilyen szerencsés a vár, 1656-ban elfoglalták, azóta rom. (Alaprajz és további információ)
A várat nem lehet nem észrevenni, eltéveszthetetlen. Megközelíthető a város felől és hátulról, délkeletről. Talán a legnehezebb észak felől, a sziklás részen. A másik 2 útvonal füves, nem túl erős domboldalon vezet, gyerekek is simán bírják. A vár fizetős. Két részre oszlik, a négyszögletes torony környéke gyermekre veszélytelen, utána a másik torony felé már beomlott épületrészek és a mészkőre jellemző töbrök találhatóak, majd a torony mellett korláttal is védett meredély teszi szükségessé a fokozott szülői figyelmet. Amúgy a terület teli van kaviccsal, nem árt gyűjtőedényt vinni és vagy egy fél órát a kavicsozásra szánni. :) A várból nagyon szép a kilátás, tiszta időben kiválóan látszik Jasna Gora temploma. ( Hivatalos honlap )
Olsztynból délkelet felé mintegy 45 km-t haladva érjük el Bobolice és Mirów „ikervárait”. A két erődítés egymástól másfél kilométerre található, egészen Bobolice közelmúltban történt felújításáig a kinézetük is igen hasonló volt, bár Mirów kisebb, lényegében egy őrtorony. A történelmük is gyakorlatilag azonos.
Sajnos Mirów tornya életveszélyes állapota miatt nem látogatható. Bobolice felújítása legalább akkora vitákra adott okot, mint Diósgyőré. Jelenleg szálloda üzemel itt, de a vár látogatható vezetéssel, természetesen jegyvásárlás mellett. Fontos tudni, hogy bár 18 óráig nyitva van nyáron, de 17 óráig lehet bemenni. Míg Mirów különösebb kiépítettség nélkül árválkodik, csak egy „üvegtigris” bódé nyújt ásványvízzel, ropogtatnivalóval némi felüdülést, addig Bobolice minden igényt kielégítő étteremmel rendelkezik, ami azonban nem olcsó, és esetenként rendezvény miatt be sem jutni. A szépen parkosított környezetben gyerekek is körbejárhatják a várat, a terep könnyű.
Mirówot a környékbeli erődítésekhez hasonlóan Nagy Lajos az opolei hercegnek adományozta, Jagelló Ulászló szerezte vissza a koronának, 1396-ban. 1399-ben földesúri várrá vált, a következő századokban több tulajdonjogi és öröklési vita alanya volt, 1405-ben készült el első leírása. Legismertebb birtokosa Dorothea Koziegłowski, aki a tulajdonos, Jan Hinczy rokonaként lakta és fejlesztette a várat mintegy 40 éven át. 1581-ben a krakkói püspökhöz került, 1587-ben Miksa főherceg ostromolta. Hasonlóan alakult Bobolice sorsa is. A várak a svéd betörés idején sérültek komolyabban, a XVIII. század végétől lakatlanok. 1683-ban Bécs felé felvonulva, Sobieski János megállt itt, de a bobolicei vár állapota miatt inkább sátorban töltötte az éjszakát.
Bobolice felújítása 2006-ban kezdődött, Mirów esetén ezt még csak is tervezik. (Alaprajzok, további információ: Mirów , Bobolice , szintén Bobolice)
Utunkat dél felé folytatva, kb 30 km-re – Krakkótól pedig kb 65 km-re – újabb gyönyörű, hatalmas méretű vár fogad bennünket egy igazán kis faluban. Ogrodzieniec jó állapotban lévő, látványos várrom, 515 m magasan, de a faluból épp csak kiemelkedik, komoly mászást nem igényel. A vártól nem messze őrzött fizetős parkoló található. A vár is fizetős. Közvetlenül előtte kis büfé található, ahol street food jellegű meleg ételek vásárolhatóak és mellékhelyiséggel is rendelkezik. A vár és a büfé este nyolcig tart nyitva nyáron.
A legenda szerint Ferdeszájú Boleszláv lengyel király építette 1138 körül. Maguk a sziklák évszázadok óta állnak ott, ezekből épült a vár is. Első újjáépítése a tatárjáráskor volt. Nagyobb károkat csak Lengyelország svéd inváziója alatt szenvedett, az 1655-1660 közötti időszakban. Maga a vár ma is várjátékoknak és szabadtéri előadásoknak ad otthont, filmforgatáshoz is használták már. A várat többször is bővítették az aktuális építészeti divatnak megfelelően, így a gót mellett a reneszánsz, sőt a korabarokk stílus jegyei is felfedezhetőek.
A szepesit idéző méretű alsóvár falaiba fantasztikus nagyságú és alakú mészkősziklákat foglaltak be. A dinoszauruszt formázó és mászható nagy sziklatömb remek mulatság volt a gyerekeknek, miként a szaladgálásra alkalmas hatalmas udvar is. A felső vár udvarán kis bódék vannak, a szokásos várkínálattal, itt meglephetjük csemetéinket fakarddal vagy valódi papírból készült fémsisakkal. :) (Alaprajzok és egyéb információ)
Természetesen Dél-Lengyelországban számos egyéb látnivaló van, sok egyéb élmény várhat ránk, Auschwitztól a wielickai sóbányán át a Dunajec-áttörésben tutajozásig, kinek-kinek ízlése szerint. Megéri rászánni magunkat és időnket! (Lengyelországról alapos képes ismertető, magyar nyelven.)
Szöveg: Császár Ida
Kép: barátaink, Kovács Lajos
Szerk.: Várjáró Magazin
Hm… Madonna ezek szerint a Szádvárra nem adta ki az engedélyt,mert Sobieski nem bírta bevenni Szádvárunkat,csúfos gyorsasággal kellett távoznia Szádvár alól,ezért mérgében a szomszéd település,Szín református templomát gyújtotta fel.