Ezúttal tagságunk legnagyobb élettapasztalattal rendelkező tagja vall szádvári élményeiről, indítékairól, elképzeléseiről. Tokár László nagyon hasznos és aktív tagja közösségünknek, számos cikkét és hozzászólását tartalmazza e honlap is, és minden lehetőséget megragad a segítésre. Köszönettel közvetítjük gondolatait nektek is!

Tokár László és Albert Ferenc. (Fotó: Kovács Lajos)

1. Kérlek, mesélj magadról, mit csinálsz, mikor épp nem Szádvár megmentésén dolgozol?
Tokár László vagyok, Kazincbarcikán lakom. Lassan két éve vagyok tagja a Baráti Körnek. Nyugdíjas vegyésztechnikus vagyok, a Borsod Chemnél dolgoztam művezetőként.
Egy nagy fiam van, aki grafikus, és van egy lányom, aki a külkereskedelemben dolgozik, a saját lábukon állnak.
A feleségem is vegyésztechnikus volt. A nyugdíjasok egyhangú életét élem egy panellakásban, ha egészséges vagyok. Otthon olvasok vagy netezek. Segítek a család munkájába. Néha felkerekedünk, és megtekintjük valamelyik közeli nevezetességet.

2. Meséld el, mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba Szádvárral?
Szádvár történetével véletlenül találkoztam a neten, de mivel sok ismerősöm van vagy volt Szögligeten, a várat már hallomásból és a szögligeti túrámból ismertem, de azelőtt nem jártam a hegyen.

3.  Mikor döntöttél úgy, hogy egyesületi tag leszel?
Akkor kezdtem a gondolattal foglalkozni, hogy belépek a szervezetbe, amikor részletesebben megismertem a vár múltját és jelenét. Szerettem volna megismerni közelebbről azt a munkát is, ami odafönt folyik. Én mindig is szerettem lehetetlennek látszó feladatok vállalását, itt adódik bőven. Majd elmentem egy vármentő hétre, ahol jelentkezésemet elfogadtátok.

A XVII. Vármentő Napok résztvevői (Fotó: Orosházi Bernadette)

4. Tagjaink döntő többsége az ország más tájain él, mégis, időről időre ellátogatnak ide, hogy részt vegyenek a vármentéseken. Téged mi motivál arra, hogy szabadidődet ne pihenéssel töltsd, hanem útra kelj, sarjazz, lapátolj és követ hordj velünk?
Elsősorban az emberek személyisége ragadott meg, az önzetlen segíteni akarás, a munka, a változatos körülmények számomra felüdülést jelentenek. Mi sem remekebb feladat helyreállítani, amit a századok leromboltak! Meggyőződésem, hogy a várba felhordott köveknek legfőbb feladata, hogy emléket állítson annak a verejtékes munkának, amivel a helyükre kerültek. Örülök, hogy lehetőségem van ebben bármilyen formában részt venni.

5. Az egyesület fennállása alatt számos vármentő rendezvény került megrendezésre, valamint jelentős eredményeket értünk el a vár megmentése terén. Te melyik eredményünkre vagy a legbüszkébb, melyik rendezvényünk a legemlékezetesebb?
Nékem az a legfontosabb, hogy az egyesület működik, szervezi a közös munkát, és annak látható eredménye van. Fontos belátni, hogy működőképes szervezet nélkül nincs közös munka, és nincs vár megújulás sem. A társaság egész történetét nem ismerem elég részletesen, de nekem a tavaly nyári ásatási évad a legemlékezetesebb, amely lehetővé tette, hogy gyakorlatilag megismerkedjünk a vár belső magjával. Bár a Baráti Körből kevesen voltunk, a munkák mégis az Egyesület úttörő munkájának köszönhető. Számomra elsődleges szempont, hogy minden mielőbb az eredeti formáját visszanyerhesse.

A legnagyobb élmény: a 2015. júniusi ásatás (fotó: HOM)

6. Szerinted mik azok a kihívások, melyekkel az egyesület szembe kell, hogy nézzen a jövőben? Hogy képzeled a Szádvárért Baráti Kör következő 10 évét?
Jó lenne, ha bővülne a tagság, elsősorban képzett fiatalokkal és helybeliekkel, akik felvállalják múltjukat. A továbblépéshez a hegyen pedig bőséges állami vagy egyesületi támogatás szükséges.

7. Ha elhelyeznénk egy időkapszulát Szádváron, amelyet 2050-ben nyitnánk ki, mit helyeznél el benne? Lenne esetleg olyan gondolat, amit megosztanál a következő generációkkal?
Az időkapszula ma a honlapunk, annak adathordozóra írt változata. Ez összefoglalja mindazt az erőfeszítést, amit magunk tettünk. Azt az álmunkat, hogy Szádvárt ne csak a vadak lakják.

Szerk: SzBK