Kenéz Andrea sorozata, 1. rész

Hajdu Imre: A Vár legendája

Észak-Magyarország újság, 1981. december 31., csütörtök

A Vár legendája

– Valamikor régen egy juhászbojtár legeltette a juhait a szép Ménes-patak völgyében.

Történt egyszer, hogy a kutyája meglátott egy vadat, s otthagyva a nyájat, üldözőbe vette azt. A bojtár persze szaladt a kutya után, szólintgatta, de az ebet csak egy kőszikla aljában érte utol, ahol az a földet kaparta.Odament a pásztor, s látta, hogy a kutyaásta üregből valami fényes, sárga tárgy gurul ki. Felvette, megtörölgette, látta, hogy aranypénz.

Másnap ásóval tért vissza a szikla alá és ásni kezdte a kemény földet. Verejtékezését siker .koronázta, mert egyszer csak megkoppant az. ásó hegye, s a földből egy nagy üst fordult ki arannyal színig tele. Okos ember volt a pásztor, nem várt szerencséjét senkinek nem mondta el. Ám az arany között egy fényes követ is talált, amit, mivel nem tudta, mi az, odaadta a gyerekeknek játszani. Ahogy a gyerekek a követ gurítgatták, az egyre fényesebb, csillogóbb lett.

Meglátta azt egy arra járó kereskedő, s kérte a pásztort, adja neki. Ezüstöt, aranyat, jószágot ígért érte cserébe. Ezt hallva a pásztor, már tudta, nagyon értékes lehet az a kő, ezért nem volt hajlandó megválni tőle semmi pénzért. Nyomban lóra ült, s a fényes követ elvitte egyenesen a királyhoz. IV. Béla meglátva a gyönyörű gyémántot (mert az volt az a kő), gazdagon megjutalmazta a juhász-bojtárt. Birtokot adott neki és nemesi rangot. S mellé még a Bebek nevet. Így lett a szegény pásztorból gazdag úr, aki felépítette Szendrő, Torna, Krasznahorka, Szepes, Pelsőc, Boldogkő és az írásunk középpontjában szereplő Szád-várát.

——–

A Szádvár, romjaiban, ma is ott őrködik Szögliget község felett, erdők sűrűjétől övezve. Történetét, tikait, a hozzá és a valamikor benne élőkhöz fűződő legendákat lassan belepi az idő mohája. E tatárjárás után épült — először 1273-ban, V. István oklevelében említett — vár egyetlen élő mesemondója, a Szögligeten élő 76 esztendős Bobaly István. Az itt közölt történeteket is nála jegyeztem fel.

——–

– Zsubriczkyné füvet szedett a Szádvár alatt, amikor egy kígyó jelent meg előtte, szájában kulcsot tartva. Zsubriczkyné szörnyen megijedt, a kígyó azonban nem bántotta, hanem a kulcsot letette a földre és siklott vissza a vár felé. Ezt látva, meg-jött az asszony bátorsága.Fogta a kulcsot és elindult a kígyó után. Kerülgették a falakat, mígnem az egyik várfal mellett ajtóra bukkant az asszony. A kulcs illett bele, kinyitotta hát, s belépett rajta.

Egy teremben találta magát, mely tele volt arannyal, ezüsttel. Gyorsan teleseperte a kötényét, és a kinccsel szaladt hazafelé. Örömében a kulcsot is ottfelejtette. Csak otthon gondolt rá, hogy jó lenne újra visszamenni, s még hozni az aranyból. Vissza is ment, de akkorára már az ajtót zárva találta. S a kulcs sem volt sehol: Azt beszélték, hogy a kötény ararnnyal meggazdagodott„,Zsubriczkyné a kincsért cserébe eladta lelkét az ördögnek.

– Valamikor Szögliget mellett volt még egy falu, úgy nevezték, Acskó. A XVI. század második felében pusztult el, amikor osztrák császári csapatok ostromolták Szádvárat. Az acskóiakról tudni kell, hogy minden várostrom idején hírt adtak a várbelieknek az ellenség létszámáról, hadmozdulatairól. Élőszóval, vagy harang-kongatással mikor hogy tudtak jelezni.

E szóban forgó ostrom idején élt Acskóban egy fiatal lány, Harangozó Zsuzsika. Éjszakánként fehér ruhában, mint egy kísértet eljárt a várba, hírt vinni az ellenségről. Karácsony éjszakáján sem történt ez másképpen. Amikor jött visszafelé a várból, mindenki menekült előle, aki csak meglátta. Legszívesebben szaladtak volna az őrt álló, s járőröző császári katonák is, hiszen nagyon féltek a kísértettől: de a parancs az parancs, szolgálati helyeiket nem hagyhatták el. Félelmükben a „kísértetre” támadtak, aki nem volt más, mint a bátor kislány. A megrémült járőröknek sikerült őt elfogniuk, s a császáriak ekkor tudták meg, ki is a várbeliek hírvivője, aki harangkongatással is adott jeleket a védőknek. Bosszúból leszerelték az acskói templom harangját és Harangozó Zsuzsikával együtt egy mély kútba dobták. A falut pedig elpusztították.

Szerkesztette: SzBK