Nováki Gyula – Fejes Erik: Kisfüzes – Vártető

Kevés olyan magyar település van, melynek területén ne lenne legalább egy vár vagy egyéb erődített hely. Különösen igaz ez a megállapítás a hegyes-völgyes tájakra, így a Mátra vidékére, ahol egymást érik a különböző történelmi korokban emelt erősségek. Ezek egy része – az idők viharait átvészelő romok, illetőleg sáncok alapján – ma is jól azonosítható, de vannak közöttük olyanok is, melyek nevét csak a népi emlékezet őrizte meg, azonban pontos helyük a feledés homályába veszett.

Utóbbiak közé tartozik Kisfüzes vára is, melynek helyét a településtől délnyugatra fekvő, a megyei helynévgyűjteményben Ágas-várként, Vártetőként, vagy Várbércnek jelölt területen kell keresnünk.(1)

Források

A várról korabeli okleveles forrás nem ismert, így csak valószínűsíthetjük, hogy birtokosai azonosak lehettek a közeli településével. Kisfüzes 1296-ban tűnik fel írott forrásainkban „Fyzes” névalakban, amikor is Baksa nembeli Lőrinc comes fiai, Chamaz, János, Zepod és Thonpoldus megosztják területét Miklós comes fia Miklóssal. 1311-ben Károly Róbert Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta, a későbbiekben pedig köznemesi családok birtokolják. (2)

A Vártetőt (Várhegyet) először Soós Elemér említi, később Pásztor József veszi számba a megye „pogányvárai” között, legutóbb pedig a Magyarország Várainak Topográfiája című sorozat Heves megyével foglalkozó kötetében jelent meg rövid ismertető az erősségről. (3)

Helymeghatározás

Czenthe Huba a falu nyugati szélén, a lakott területtől mintegy 700 méterre a patak medre fölé kiugró kis kúpon határozta meg a vár helyét. Az északi irányban elnyúló bérc végén mesterséges átvágást (sáncárkot) figyelt meg, a vár területén pedig egy gödröt és paticsdarabokat talált. Állítása szerint a bérc alatt futó patak mederfalában emberi csontok, pattintott kőeszközök kerültek elő. (4)

Beszámolója alapján Nováki Gyula 1996. május 26. napján kísérelte meg a vár bejárását, azonban a sűrű bozóttal benőtt területen az erősség pontos helyét nem sikerült azonosítania.

A helymeghatározás bizonytalansága a térképeken rossz helyen jelölt ,,Vártető” feliratra vezethető vissza. A III. katonai felmérésen a község felett délnyugatra emelkedő hegyen olvasható a „Vár-tető 280” felirat, de ugyanezt a tévedést találjuk a Mátra újabb turistatérképein is. (5)

2014-ben Fejes Erik terepbejárásával tisztázta ezt a felirati tévedést és a vár helyét a szomszédos, nyugatra eső, viszonylag keskeny hegygerinc északi végén határozta meg.

A vár felmérése, leírása

Az új adatok alapján Nováki Gyula – a Szádvárért Baráti Kör elnökének, Kovács Lajosnak és nejének, Császár Idának társaságában – Fejes Erik útmutatása mellett 2014. augusztus 16. napján kereste fel Kisfüzes várát. Ezt a hegy keleti oldalán és a gerincen a közelmúltban elvégzett tarvágás tette lehetővé, bár a növényzet máris 1-2 méter magasra nőtt, ami még éppen nem akadályozta a vár megközelítést, illetőleg bejárását.

Az északi irányba elnyúló bérc végén értük el a várat, ahonnan jó rálátás nyílik falut szegélyező dombok között átjárást biztosító északnyugat-délkeleti, illetőleg kelet-nyugati irányú völgyekre.

Az északi irányba elnyúló bérc végén található erősség – megközelítőleg négyszög alakú, erősen lekerekített sarkú – belső területének nincs határozott pereme. A vár egy kb. 17 méter hosszú és 11 méter széles szinte teljesen lapos területet foglal magában, melyen bolygatásnak nincs nyoma. Északi végén egy rövid, keskeny és sekély, ívben futó árok figyelhető meg, ez azonban nem tartozik a várhoz, talán újkori lövészárok lehetett.

A vár minden oldalról csak igen meredek emelkedőn át közelíthető meg, csupán dél felől az azonos magasságú gerinc felől volt támadható, itt azonban egy sáncárkot alakítottak ki. A várnak ez az egyetlen mesterséges erődítése, melynek 19 méter hosszú, átlagosan 10 méter szélességű és 1 méter mélységű része ma is jól kivehető.

A dús aljnövényzet és a bokrok miatt régészeti lelet keresésére nem volt lehetőség. A kis vár jellege alapján középkori lehet, ennél közelebbi meghatározásra csak ásatás révén lesz lehetőség. Kialakítása, illetőleg fekvése alapján feltehető, hogy elsődlegesen őrhelyként szolgált, amit a legkönnyebben támadható oldaláról sáncárokkal erődítettek.

Szöveg: Fejes Erik és Nováki Gyula,
A vázlatos felmérést Nováki Gyula végezte a jelenlévők közreműködésével, a fényképeket pedig Kovács Lajos készítette.

Szerk.: Várjáró Magazin

 

1. Pelle Béláné: Heves megye földrajzi nevei 1. (Az egri járás). Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 125., Budapest, 1970. 94.
2. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III., Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 94., Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Heves Megyei Levéltár, Eger, 1975. 214.
3. Soós Elemér: Magyarország várai. (Anyagyűjtés és tanulmányrészletek.) 1889-1928. Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár – Fol. Hung. 3105., IX. Kötet 512., Pásztor József: Hevesmegye várai. Hangya-Nyomdabérlet, Gyöngyös, 1933., 10., Nováki Gyula – Baráz Csaba – Dénes József – Feld István – Sárközy Sebestyén: Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. Castrum Bene Egyesület – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest – Eger, 2009. 96.
4. Uo.
5. III. katonai felmérés 4864/1-2.