– A XVII. Vármentő Napok beszámolója és kirándulás a környék „váras” emlékhelyein! –

Az élménybeszámolóm igen nehezen fogalmazódik meg! Kimondottan tág a téma, és kevés a váras anyagom. Az eső miatt keveset fényképeztem és Nagyon Várbarát tagtársunk igen talpraesetten írta meg a hétvége átfogó történetét.

Útkeresés:

Az eső teljesen elmosta a z első vármentésre szánt napunkat, de a sikeresen került a programba a Várispánházi és a lángossütő program, majd amikor kicsi rés támadt a felhők között nem telt el a nap várlátogatás nélkül.

Már korábban is beszéltünk róla, hogy egy alternatív utat kellene találnunk, a csapadékos időben járhatatlan turistaút és a terepjárókkal is csak szárazidőben használható szállítási útvonal kiváltására. Ezt szem előtt tartva indultunk a várhegyre.  A szokásos utunkat így a régi szekérútnak vélt nyomvonalat követtük. Szerencsések is voltunk, mert sikerült a feltételezhetően eredetileg is használt úton feljutnunk, miután az”új” útszakasz alig volt hosszabb a turista útvonalnál, és igen jól kivehető a sziklás erdei talajon. Egy két szakasz kivételével használhatónak látszik, bár néhány szikla kicsit útban van itt is a járművek számára.

Várba vezető felsőszakaszon is rátaláltunk a korabeli metszeteken is látható útelágazásra, amely az ördögszántás felső szakaszán fordul el a Bebek kapu felé. Ennek az útnak a felső szakasza teljesen a várfal és bástya kiromlások alá került körülbelül 40-50m-s szakaszon.

A várban a Csonka bástya állagmegvédésén fáradozott a kőművesek kis csapata. Nagy elismeréssel adóztunk a kitartásuknak, mert ők mindent megtettek, hogy dolgozhassanak! Fólia sátrakkal védték az építőanyagot, a falat, és a gépeket az időjárástól. Kitartóan dolgozott Szabó Miklós és kis csapata.

A szél, szépen kiseperte a felhőket és gyönyörű panoráma tárult elénk! Ezért járunk ide, hogy ezt is láthassuk! Az ősz utolsó még lombhullás előtti tája lenyűgöző. Kis videóval kárpótoltam magam a rövid látogatás miatt, mert a nap máris a látóhatár alá bukott és hamarosan besötétedik, nincs időnk fényképezni!

A következő napon az idő kegyes volt a vármentőkhöz, és egésznap igyekeztünk pótolni a korábbi kiesést! A Középső és a belső vár falaira vetettük magunkat és igen szép helyeket tisztítottunk meg.   Sajnos elégedetlenül tértünk vissza a Holló Vendégházba, mert mint mindig tehettünk volna többet is, ha az idő engedte volna!

A vendégházban, ismét meglepetéssel vártak bennünket, hiszen a helyi hagyományőrző egyesület érdekes programot biztosított a várbarátoknak.

Ők a Szádvári Ordasok Íjász Egyesület tagjai, hangulatos bemutatót tartottak, és beavatták a várbarátokat az íjászat rejtelmeibe is.

Túra a Szádvár vonzáskörzetében

Szombaton a környék nevezetességeinek meglátogatására volt szánva a napunk! Nem tehettük meg, hogy a bennünket igen kedvesen hívó vendégszerető környékbelieket ne látogassuk meg!

Így került az utunkba Bódvaszilas nevezetességeivel. A különös ágyúval, a változatos régiségekkel teli tájház, az, régi időkben a falut védő erődtemplom, és a későbbi időkből itt maradt Eszterházy-magtárház.

Nagy érdeklődéssel szemléltük a szóbeszéd szerint Szádvár kápolnájából idekerült templomi bútorokat, padokat. Sajnos állítólag már az enyészet áldozatai lettek, de néhányat sikerült lefotózni, amelyek régebbinek látszottak a többinél, és láthatóan sokkal megviseltebbek voltak:

Az első és az utolsó sorban árválkodtak ezek a padok, méretükben és kialakításukban is mások voltak.

A falu lakói helyi ünnepre készültek ugyanis a Káposztanapokat tartották éppen a tájházban.

Hatalmas káposztafejek jelezték a nevezetes eseményt a bejáratnál:

Bent az ágyú és néhány régi tégla dicsérte a készítőjét, kint a kapuban ez a két gyönyörű káposzta hívogatta a vendégeket. Méretüket a lóca szemlélteti: a nagyobbik négy ötkilós is lehetett.

Tornaszentandráson jártunk!

Sajnos, vagy hála? Máshol is vártak bennünket elköszöntünk, és máris Tornaszentandráson voltunk a nevezetes Árpádkori templomot látogattuk meg! A zsindelytetős épület ma is dicséretére válik a mestereknek, hát még az építése idején!

Itt a mellékoltár származhatott Szádvárról, de az egész épület és a domb hasonlóan a Bódvaszilasi templomhoz, itt is erődként is szolgálhatta a környékbelieket. Itt a falak csak kevés helyen maradtak meg, mint a kép előterében látható:

A templom mögött fennmaradt falszakasz, és bent a mellékoltár, Szádvár kápolnájából.

Talán még értékesebbek lehetnek a parókián tárolt régiségek, melyek igazi ereklyéi a hitközösségnek!

Ezek, igazi kincsek, de az idő sokukat alaposan kikezdte. Igazán régiek lehetnek egyes bútorok, kegytárgyak, és gazdag díszítésű aranyozott faszobrok!

.

A becses tárgyak gondozóinak igen nagy fejtőrést okoz ezeknek a szobroknak a megmentése, elkélne nekik, egy kis szakmai segítség!

Zavarba ejtően gazdag programot egy igen emlékezetes ebéddel zártuk, melyet Eszti néni, régi várbarát szolgált fel egy kerti fogadáson! A vadas pörkölt után lekváros bukta a gyermekkoromra emlékeztetett, ugyanúgy, mint az üdítően friss víz!

Egy szembetűnő látványosság!

A várbarátok nem panaszkodhattak, hogy unalmasan telik a napjuk, választanunk kellett melyik program fér bele az időnkbe. Úgy döntöttünk, hogy az Esztramos hegyet keressük fel.

Aki erre vállalkozik, önmagában is egy kaland túrának, néz elébe, de még szervezetten is lehet fokozni ezt az élményt, barlangászattal, hegymászással. Mi a szelídebb változattal is megelégedtünk, így a helyi idegenvezetővel egy régi bánya vágatán jutottunk el a Rákóczi barlangba.

A hegy igen változatos ásványokat rejt, ezért is nyitottak több vágatot is benne, és így tárult fel az igen, különleges képződményeket rejtő Rákóczi barlang. A különös képződmények igen gazdag tára lenyűgöző látványosság.

Ehhez a képződményekhez eljutni is szép teljesítmény, de csak ezután következett a hegy megmászása!

A zegzugos ösvényen egy régi kőfejtő szanaszét hagyott berendezései emlékeztettek az egykori művelésre.

Kidőlt pózna, üres járat, őrizetlen gépház, rég leállt szállítószalag, javítóműhely, kőledobó garat, és repedezett omladozó kőfejtő falak, jelezték a hatalmas hegy pusztításának nyomait. A helyi látványosság mit sem ér a várbarátnak, ha nem tekint abba az irányba ahol még tegnap volt! Így készült a Bódva völgyét megörökítő panoráma az Esztramosról előbb a barlang bejáratától,…

…majd a hegytetőről:

Bár igen meresztgettem a szemem, Szádvár balra, a szemközti hegyek mögött van!

Találtunk még más érdekes látnivalót, amit közelről tanulmányozhattunk, mint amatőr barlangászok, egy új sziklabarlang felfedezésével gazdagítottuk a nevezetességek sorát, miután a hegyi sétánk során erre a lyukra találtunk!

A mélyből langyos levegő tört fel, jelezve, hogy itt utánpótlással, (más bejárattal) is rendelkező természetes üreg van!

Itt valamikor egy kiskutyát fog keresni a gazdija, és egy új barlang felfedezésének leszünk tanúi! Lehet, hogy a kis blöki már meg is született? :)

Eredményesen telt ez a napunk is! Tisztább képet kaptunk a környék nevezetességeiről és jobban össze tudjuk illeszteni tevékenységünket a környékbeliek elképzeléseivel. Beszámolóm után elsősorban azok a Szádvárhoz látogatók is kedvet kaphatnak, akik a környéket is meg szeretnék ismerni!

Szöveg és fotók: Tokár László
Szerk.: Vígvári Tamás