A Szádvárért Baráti Kör 2008. április 4-5-én immár negyedik alkalommal szervezte meg sikeresen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szögliget község határában fekvő – sokáig elfeledett, és a növényzet által elborított – Szádvár romjainak megmentéséért indított vármentő napokat.

Az egyesület tagjain kívül a község segíteni tudó lakosai és az ország különböző részéből érkezett önkéntesek reggelenként a Szalamandra turistaháznál gyülekeztek, és indultak el a Várhegyre, ahol két napig tevékenykedtek az Aggteleki Nemzeti Park munkatársainak irányításával és segítségével.

A feladat első sorban az volt, hogy a korábbi vármentő munkálatok eredményeit megőrizzük, azaz az akkor kivágott fák, bokrok földben maradt tuskóin, tövein időközben felburjánzott sarjakat levágjuk. E munka nem elsősorban fizikai erőfeszítést, hanem odafigyelést, módszerességet igényelt, az összegyűlt nyesedéket pedig kupacba hordták.

Kupaktanács, hogyan tovább…

Az első napon – a vármentő tevékenységet már régebb óta figyelemmel kísérő – műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek is látogatást tettek Szádváron, megtekintették a munkálatokat és rövid ismertetőt tartottak a továbblépés, a falak megóvásának lehetőségeiről, majd ezt követően maguk is bekapcsolódtak a terület tisztításába.

Pontos mérés…

…majd jöhet a szállítás

A szakemberek irányításával néhányan a falból kiomlott – úgynevezett darázskőből készült – lőréseket és más nyílászárókat kutatták fel, melyek súlyos darabjait állagmegóvás céljából – fáradságosan, kézi erővel – gépjárművel már megközelíthető helyre vittek, majd biztonságba helyezték.

A kezdeményezés örvendetes módon, határokon is túlnyúlóvá kezd válni, a második napon ugyanis a Szlovákiában fekvő Szádalmásról és Körtvélyesről is érkeztek önkéntesek, így a dolgozó csapat létszáma tovább bővült.

A megérdemelt munka jutalma

A munkában megpihenőket első nap délben zsíros kenyérrel, a második napon pedig helyben – a várban – sütött finom lángossal vendégelték meg a helybeliek – utóbbit a Nova Alpin Kft jóvoltából. Az utolsó estén pedig Szögliget községe látta vendégül a csapatot. Pörkölt és bor várta a művelődési házban azokat, akik a két nap után elégedetten állapíthatták meg: új barátságokat kötve, azzal a tudattal térhetnek haza, hogy ismét sikerült a kitűzött célokat megvalósítani, hozzájárulva Szádvár ismertebbé tételéhez, és remény nyílt pusztulásának megállítására is.