Újabb szádvári verssel gazdagodtunk!
Miliczkiné Kenéz Andrea versét fogadjátok szeretettel!

Szádvári Versek, Miliczkiné Kenéz Andrea: Szádvár

Szádvár

Szögligetnek büszke vára Szádvár,
Háromszáz éve romokban áll már.
De nem mosták el emlékét a viharos századok,
Szádvár csillaga az égen még mindig ragyog.
Vándor felhők fenn az égen, de magasan szállnak,
Sok hős vitéze volt ennek a várnak.
Patócsy Zsófia a várnak hős asszonya,
Védte ezt a várat, mint délceg katona.
Bebek György volt Zsófiának párja,
Ki nem lehetett vele a csatában.
Mégsem volt egyedül Patócsy Zsófia
Vele volt a várban négy gyönyörű lánya.
Jött Shwendi serege, Szádvárt ágyúzta,
Zsófia négy lánya a kardot forgatta.
Hiába az elszántság, hiába a fortély,
Pár nap múlva a vár a császáriaké.
Nagy búsan átadja a várat Zsófia,
S lányaival átvonul Torna várába.
Sóhajtva néz vissza, szemét könny áztatja.
Drága Szádvárom! Látlak még valaha?

Teltek az évek, múltak a századok,
A vár állapota egyre jobban romlott.
Ledőltek a falak elporladt a tető,
Hát nem maradt már semmi ami megmenthető?
Gaz lett úrrá a büszke várfalon,
Nem él már itt semmi, csak a fű, fa és a gyom.
De az utolsó órában jött egy lelkes csapat,
Hogy megmentsék a várat bátran összefogtak.
Minden évben kétszer feljönnek Szádvárba,
Megóvni a falakat és vártakarításra.
Zúgnak a fűrészek csattognak a fejszék,
Előkerülnek a falak mik eltűntek már rég.
Barátságok szövődnek vígan megy a munka,
Újra boldog évek jöttek a Mi Szádvárunkra.
Vándor ki erre jársz, nézz fel most a várra,
Szádvár emléke nem vész félhomályba.
Mennyire örülne most Patócsy Zsófia
Ha látná Szádvárát feléledni újra.
Megőrizzük régi fényét, ápolgatjuk szépen,
Hogy még századokon át fennálljon épségben!

Miliczkiné Kenéz Andrea, 2009

Szerk.: vigi