Az Aggteleki-karszthegység egyik magaslatát koronázó Szádvárt a XVII. század végén lerombolva sorsára hagyták. Az üszkös épületeket újra birtokba vette a természet, tágas udvarain bokrok és fák vertek tanyát. Három évszázadon át a zúgó szelek, téli fagyok és záporesők játékszerévé vált, rogyadozó falaiból az időjárás vasfoga időnként leszakított egy-egy kődarabot.

A 2006 őszén megalakult Szádvárért Baráti Kör tagságának célja eme mostoha sorsú műemlék megóvása volt. Kezdetben fő célkitűzésünket jelentette az egyhektáros kiterjedésű várrom területének megtisztítása az elburjánzott növényzettől. Hiszen ki szeretne kirándulni egy csalánnal benőtt, vadrózsabokrok tüskéitől fenyegető „őserdőben”? Ahol a legfontosabb látványosságból, az időtől megbarnult egykori Bebek-várból, alig lehet valamit látni és fényképezni. Ezt a területtisztító tevékenységünket a továbbiakban sem lehet elhanyagolnunk, hiszen a növények lankadatlan erővel szeretnék ismét behálózni a Csipkerózsika-álmából ébredő várat.

A műemlék újra láthatóvá tétele mellett azonban még fontosabb eredményként könyvelhetjük el, hogy megindult maguknak az omladozó várfalaknak a védelme is. A cikk alábbi részeiben ezeket szeretném részletesebben ismertetni.

A Szádvár megmentésére összefogó civil és szakmai szervezetek (Szádvárért Baráti Kör, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt, Szögliget Község Önkormányzata, miskolci Herman Ottó Múzeum, Kulturális Örökségvédelmi Iroda) közös elhatározása révén előbb egy rövidebb falszakasz állagmegóvását tűztük ki. Ezzel szerettük volna kipróbálni az erőnket, vajon sikerül-e megszervezni és lebonyolítani egy ilyen volumenű munkálatot? Célpontként a külső várba belépő kirándulók által azonnal megpillantott Lisztes-bástyát szemeltük ki. Ennek előteréből a munkához felhasznált kőanyagot a Baráti Kör 2008 nyarán válogatta és rendezte halmokba.  Szabó István tiszafüredi kőművesmester és brigádja végezte el az állagvédelmi munkákat, amelynek szakmai felügyeletét Kosdi Attila építész, műemléki felügyelő valamint Jenei Anita és Gál-Mlakár Viktor régészek látták el. Leírni ezt így persze könnyű, ellenben a vastag humuszréteggel borított, lepusztult várfal koronáját megtisztítani a földtől, a növényzet gyökereitől, majd a speciális, MM3 jelű LB Knauff zsákos strassz habarcsba ágyazva visszarakni a súlyos köveket már nem mondható leányálomnak. De akkor még nem írtunk a logisztikai nehézségekről. Hiszen a Várhegy oldalában kanyargó szerpentines turistaösvény alaposan feladta a leckét, a habarcsot, vizet és a kőműves brigád szerszámait szállító járműveknek. A várrom köveit újra összefogó strassz habarcsot a gyártó cég bocsájtotta rendelkezésünkre, egyfajta próbaképpen.

A végeredmény látványosan igazolta reményeinket. A Lisztes-bástya tetejéről eltűnt a „Zsófi-bokor”, hogy helyén egy lőrés mutatkozzék, úgymint Szádvár fénykorában. A részleges állagvédelmi munkálatok során gyűjtött tapasztalatokat felhasználtuk a további állagmegóvások során.

2009 nyarán már nagyobb fába vágtuk a fejszénket. Akarom írni egy hosszabb falszakasz régészeti megfigyelés melletti megtisztítását és állagmegóvását szerettük volna megvalósítani. Az elgondolásunk lényege, hogy a külső vár falait hozzuk biztonságos állapotba, ahová legelsőnek érkezik meg a kirándulók hada. A külső vár déli fala mintegy 40 méter hosszúságban húzódik a kapubejárat és a Német-bástya között. A leomlott kőfalból keletkezett sáncba fák és bokrok mélyesztették gyökereiket, kiirtásuk emberfeletti erőt követelt meg a lelkes csapattól. Az állagvédelmi munkálatok során szigorú követelmény, hogy a munkák során régészeti réteget nem lehet érinteni. A munkálatok csak régész folyamatos ellenőrzése mellett folyhatnak.

2009 nyarán több hetes, a nyári nap sugarától izzasztó munkával sikerült megvalósítani célkitűzésünket. Az SzBK tagsága és lelkes önkéntesek a kőműves brigád keze alá dolgozva méterről méterre ásták ki a vastag törmelék halom alatt rejtőző várfalakat. A kőműves mesterek munkájának köszönhetően látványosan magasodott a kőfal.

Az állagmegóvás összesen 1,4 millió forintba került, ebből a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatása 773.955 forintot tett ki 30 %-os önrész mellett.

A 2010. márciusi Vármentő Napok alkalmával vettük észre, hogy a belsővár keleti oldalán magasodó Porkoláb-fal, ami már az ementáli sajthoz hasonlatos volt a hatalmas kiromlásai miatt, a déli végén leomlott.

Elkerülhetetlenné vált a még mindig magas, de viszonylag vékony kőfal megerősítése, torz formájú üregeinek kijavítása, ezzel a közvetlen életveszély elhárítása. A szintén a tiszafüredi Szabó István és kőművesei keze munkáját dicsérő állagvédelem során a Porkolábfal keleti és nyugati síkján számos építészeti részlet került azonosításra, a két várrészt elválasztó falról részletes fotódokumentáció készült. Meghatározásra került a kőfal gerendafészkeinek sora, amikbe imitációul, és az újabb falkiromlások elkerülése végett, ismét fagerenda csonkok kerültek elhelyezésre.

A nyári munkálatok összköltsége 2.787.500 forintot emésztett fel, ebből pályázati forrásból 1.394.000 forintot nyertünk, 50 %-os önrész mellett.

A külső vár északi falának megóvása két részletben történt meg. Előbb 2010 augusztusában elbontottuk a vaskos kőfal külső és belső oldalának törmelékrétegét. A fal tetején lévő humuszréteget azonban meghagytuk, hogy a téli fagyok idejében még védelmezze a sok száz esztendős védőművet.

Majd a következő esztendőben került sor a tényleges falazási munkálatokra, amiket az esős időjárás félbeszakított. A kőműveseknek meg kellett birkózniuk a természet elemeivel, a szeszélyes időjárás alaposan megnehezítette munkájukat, amely nem fogható egy átlagos lakóház felépítéséhez. Ezért minden elismerést kiérdemelnek. Végeredményként leírható, hogy a külső vár északi falának jó része megóvást nyert, friss fehér habarcsrétegeivel kitűnik a még romladozó sorstársai közül. Ismét napvilágot látott több lőrése közül az egyiknek szépen helyreállították a boltozatát is.

A költségek anyagi vonzata összesen 2,5 millió forintot tett ki, amiből a Nemzeti Kulturális Alaphoz beadott nyertes pályázat 1,25 milliót hozott 50 %-os önrész mellett.

Ha valaki szétnézett a nagy területű várromban, azonnal feltűnhetett neki a belsővár déli oldalán magasodó falszakasz, benne egy torz ajtónyílással. A középkorban a földesúri família által lakóépületként használt palotaszárnyhoz tartozott ez a várfalból kiugró mellékhelyiség is. A Palotafal állapota súlyos aggodalmakra adott okot. A Várhegy déli meredélye mentén magasodott, kitéve a viharos szelek oldalnyomásának, a lezúduló csapadék útjának.

A munkálatok nyitányaként előbb 2012 júliusában a Herman Ottó Múzeum régészének, Gál-Mlakár Viktornak a vezetésével régészeti kutatásokat végeztünk a fal mindkét oldalán. A szelvények mélyén feltárult a kőfal belső oldalán egykoron létezett pince részlete, boltív maradványaival. A fal külső oldalán viszont legnagyobb döbbenetünkre egy hatalmas kiromlás tátongó üregét fedeztük fel, ami által ledőléssel fenyegetett az egész falszakasz. A helyzet súlyosabb, mint gondoltuk, itt mielőbb cselekedni kell. A Palotafalat már előzőleg műszeresen felmérte szlovákiai jó barátunk, Milan Babik. Az állagmegóvási tervek elkészülte után tűkön ülve vártuk, hogy pályázatunk nyer-e az NKA elbírálásán.

A várfal óriási szerencséjére ismét forráshoz jutottunk, most az összköltség 6,112 millió forintjából 5,5 millió forint támogatást ítéltek meg 13 %-os önrész mellett a cél megvalósítására.

Akik már régóta járnak a Vármentő Napokra, azoknak nem kell bemutatni Szabó Miklóst, aki a legendás „sajtos-füstös” lángosával méltán aratott sikert a farkaséhes vármentők között. Most azonban új oldaláról tudott nekünk bemutatkozni, hiszen új kivitelezőként ő vonult fel jól képzett építőipari csapatával a Várhegyre, hogy konzerválják a rogyadozó Palotafalat. A 2012 őszén több hétig folytatott munkálatok után nagy elégedettséggel tekinthetünk az elkészült műre. Befalazták a külső hatalmas kiromlást, az ajtónyílás stílusos fakeretet kapott és megszüntették a balesetveszélyes falszakaszt egy korlátimitációval. Precíz munkájukért elismerés illeti a csapat minden tagját.

2012 esztendejének végén itt tartunk Szádvár megóvásában. Bár jelentős eredményeket értünk el, de még rengeteg helyen vérzik az egykori Bebek-vár. Tehát nem szabad megülni a babérjainkon, tovább kell tervezni, pályázni és építkezni, hogy unokáink számára is megőrizhessük országunk egyik jelentős műemlékét. Annyit már most ígérhetek a kedves olvasónak, hogy nagy örömmel fogok beszámolni a további fejleményekről is.

.

Írta: Szatmári Tamás