1. rész

Miután Szalonnai Pál nemes úr kapcsán alaposan belemerültem a levéltári kutatásokba, nagy kedvet kaptam, hogy megnézzem, vajon az évszázadokkal ezelőtt oly buzgón körmölt iratokban mit írtak Szádvár egykori büszke urairól, a Bebekekről? Mivel rengeteg információ zúdult rám, végül is be kellett látnom, hogy jobb lesz keresnem egy szűkebb témakört róluk. Így döntöttem el, hogy a Bebek főnemesi család nevének és címerének változásait tanulmányozom a középkor évszázadai alatt.

A magyarországi írásbeliség Szent István idejében kezdődött az 1000-es év tájékán. Az első magyar király által a Kárpát-medencében meghonosított nyugat-európai stílusú uralkodás elengedhetetlen részét képezték az egyes események és intézkedések lejegyzése, gondolok itt például a törvényekre. Eleinte az egyházi személyek kiváltságához tartozott a latin nyelvű oklevelek elkészítése, hiszen csakis ők tudtak latinul írni és olvasni, de a III. Béla király által létrehozott kancelláriában már világi személyek vették át a lúdtoll forgatását. A középkor során aztán szépen kialakultak az egyes hivatalok, ahol már bárki halandó személy ügyét pergamenre majd később papírra vetették. Így tudjuk, hogy magának a királynak és lefelé haladva a hierarchikus ranglétrán, tehát a nádorispánnak, az országbírónak, az erdélyi vajdának… stb. létrejött a saját kancelláriája.

Rátérve Szádvár egykori uraira, a Bebek famíliából legkorábbról István úrtól találtam okleveleket, aki 1360 – 1369 között az országbírói méltóságot viselte. Hivatalának székhelyét végig Visegrádon tartotta, a királyi udvar közelében. Az 1360-ban keltezett oklevelében családneve BUBEEK, a kezdő B-betű elfektetve.

Az irat aljára függesztett pecsétje fazéksisakot ábrázol, kétoldalt szalagokkal, felette női fejjel, amelyhez ívelten két hal társul.

Felhívnám még a figyelmet, az oklevél iniciáléját {díszes kezdőbetűjét} jelentő Nos {latinul „mi”} N-betűje fölé rajzolt mosolygós fejre. Hát ilyen középkori graffitit oklevélben még nem láttam!

Nem a tekintélyes nagyúr követte el ezt a pajkos csínyt, hiszen ne azt képzeljük, hogy ő görnyedt a ferde támlájú írópad fölé, hogy a kalamárisba {tintatartó} mártott lúdtollal akkurátusan latin betűkkel szántsa fel a pergament. Nem-nem, erre megvoltak a beosztottjai, elsősorban a „deákok”, akik a kancellária alsóbb rangú hivatalnokaiként a legtöbb munkát végezték a legkevesebb pénzért. Közülük gyanúsítható valaki ezért a mókás rajzért. Talán így állt bosszút szívből utált főnökén?

Bebek István országbíró 1364-es oklevelén pedig a csodaszép állapotban megmaradt pecsétet érdemes alaposabban szemügyre venni. A címeralak ugyanaz, a jobb alsó sarokban, a köriratban szépen kivehető a BUBEK név.

A következő illusztris személy Bebek György királynéi tárnokmester oklevele 1371-ből.

Nem tévesztendő össze az utolsó Bebek-urasággal! Nos, a királyné udvarában járatos főúr nevezetes cselekedetét jelentette a gombaszögi pálos monostor megalapítása, hogy az családi temetkezőhelyként szolgáljon. Márvány sírköve napjainkban a tornagörgői templom ékessége. Az iratbeli nevét szintén következetesen fektetett B-betűvel írták.

Hogy ennek mi lehetett az oka, azt nem tudom, hiszen a további sorokban a B-betűt már helyesen írták. Sajnos az itt használt pecsétje nem maradt fenn napjainkra.

Bebek Imre országbíró {1386 – 1392} időszakából szintén sok dokumentum maradt fenn. Az 1388-as keltezésű oklevele mindjárt az elején hibás, hiszen lemaradt róla a N-betű a Nos {mi} kezdésből.

Kissé változott a névadás is, hiszen már csak egy E-betűs a Bubek-név.

Pecsétjében pedig újdonságot jelent a fazéksisak alatt megjelenő ferde pajzsba helyezett kettős kereszt.

Az 1389-es oklevelén mindezek még szebben kivehetőek – neve és pecsétje:

A középkori Magyar Királyságban az uralkodó utáni második legnagyobb méltóságot a nádor viselte. A Bebek főnemesek közül egyedül Detre részesült ebben a szerencsében, ő 1397 – 1402 között töltötte be. Míg az 1397-es iratában családneve az egy E-vel írott BUBEK, addig a pecsétjében a régebbi címerábrázolást hordozza.

De már a következő esztendőben, vagyis 1398-ban kiadott iratában a neve felállított formájú B-betűs. Ellenben a pecsétjének új formát adott, hogy a címeralak két oldalára helyeztek egy-egy megdőlt pajzsot, benne a kettős keresztekkel.

Folytatása következik

Szöveg: Szatmári Tamás
Szerk.: SzBK

Felhasznált irodalom:
Alapi Gyula-Andrássy Gyula: Magyarország címeres könyve I. {1913}
Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése {1922}
Kempelen Béla: A magyar nemesi családok címerei {1941}
Bertényi Iván: Kis magyar címertan {1983}
Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei {1987}
Dr. Rátóti Benő: Ország, címer, zászló {1989}
Internetes adattárak