Az elmúlt szombaton megélénkült a Csepel-sziget nyugati oldalán található ercsi-rév környékének forgalma. Egyre több autóval parkoltak le azon emberek, akiket az itt emelkedő „Pajtába” meghirdetett „Régészeti közösségek II. országos találkozója” programja vonzott ide. A gyülekezőket egy hagyományőrző honfoglaló lovas porfelhőbe burkolózó produkciói kápráztatták el.

Mi, a Szádvárért Baráti Kör néhány tagja az árnyas sátrakkal és padokkal ellátott kiállító területen helyezkedtünk el, hogy az asztalra kirakott portékáinkkal {ismertető füzet, 3D-s és hagyományos hűtőmágnes}, valamint a háttérbe rakott reklámtáblánkkal és zászlónkkal hirdessük a vármentő tevékenységünket. A kíváncsi érdeklődőknek részletes felvilágosítást adtunk céljainkról, jelenlegi eredményeinkről és a távlati terveinkről. Ha valaki pedig a történelmi helyszínen akar életreszóló élményeket szerezni, hát jöjjön el Szádvárra az augusztus 2-től kezdődő XIII. Vármentő Hétre!

A Szigetzugi Duna Napokat Tóth J. Attila nyitotta meg 11 órakor. Köszöntötte a résztvevőket, akik vagy profi műemlékvédők vagy a szakmai irányítás alatt saját szabadidőjükben és költségükön a múlt bűvöletében élő lelkes civilek. Biztosan állíthatom, hogy összefogva hatalmas sikereket érhetnek el!

Az első előadásban Szabó Máté beszélt a 3D-s technika alkalmazásáról a régészetben. Rengeteg képpel illusztrálta, hogyan lehet a terepet szkennelni, amely által elővarázsolódnak sok évszázados épületek kontúrjai. A roncsolásmentes kutatás alapjait jelentik ezek az újítások.

A déli előadás során a mohácsi csatatér kutatásának legújabb eredményeit ismertette Bertók Gábor régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum frissen kinevezett igazgatója. A hatalmas területet átfogó „tű a szénakazalban” típusú felderítésben oroszlánszerepet vállalnak az önkéntes fémkeresősek, akik szabadidejükben vizsgálják a Magyarország fejlődésében óriási törést okozó csatavesztés színhelyét. A szakember tüzetesen bemutatta az eddig elért eredményeket, napvilágra került tárgyi leleteket. Sok mindent tudunk már a „mohácsi vészről”, de még több adat ott rejtőzik a földben, ezeket kell megtalálni és értő módon feldolgozni.

A második előadás után a szellemi táplálékot követte a testi, amiről ínycsiklandozó illatok árulkodtak. Ezt követve jutottunk el a grillező mesterhez, akitől finom falatokkal teli tányérokkal távoztunk, hogy leülve falatozzunk és beszélgessünk társainkkal. A magam részéről Kozel barna sörrel öblítettem le az ebédet.

A délutáni szekcióban Laszlovszky József tárta elénk a muhi csata eseménysorozatát. Bár sokkal kevesebbet tudni a XIII. századi vérzivataros időkről, de azért már némely mozaikdarab a helyére került, köszönhetően a régészeti feltárásoknak. Itt is fontos szerepet játszanak az önkéntes detektorosok, akik csatárláncba állva vizsgálják a szántásokat. Dolgukat megnehezíti, hogy a szélsebesen száguldó mongol lovasok sok esetben csontból faragott hegyű nyílvesszőket használtak, valamint, hogy a környező folyóknak az évszázadok során többször is változott a medre.

Az utolsó előadásban Blade Attila mesélt egy napjainkra kihaltnak hitt mesterségről, az aranymosásról. Ha most a Kedves Olvasó hihetetlenkedve húzza fel a szemöldökét, miszerint ezt a tevékenységet a messzi Kanadában űzik, hát elárulom, hogy bizony itt hazánkban is, a Duna mentén! A folyam hullámai a nyugati hegyekből görgetett hordalékot lassan leteríti a partok mentén, aminek színéből az értő szemű aranymosó meg tudja állapítani, hogy érdemes-e felszerelését felállítania? Aztán megkezdődhet a nehéz fizikai munka, lapáttal rádobni és átmosatni a hordalékot, hogy aztán szerencsés esetben ott csillogjon néhány aranyszemcse a posztón. Végighallgatva a fiatalember előadását, elárulhatom, hogy minden kedvem elment eme foglalkozástól.

A mi számunkra ezzel véget értek a II. Szigetzugi Napok, búcsút vettünk barátainktól, szentül megígérve, hogy augusztus elején találkozunk Szádvárban!

Szöveg és képek: Szatmári Tamás
szerk: SzBK