Július 4-én, szombaton reggel izgatott készülődés zaja morajlott a szigetújfalui rév melletti Pajta Pub nevű vendéglátóhely környezetében. A szervezők az utolsó simításokat végezték a Régészeti Közösségek I. Országos Találkozója kapcsán, melyet a június 29-ei Nemzetközi Duna-naphoz kapcsolódó Szigetzugi Duna Napok keretében álmodtak meg.

Ahogyan Tóth János Attila, a ráckevei Árpád Múzeum régésze köszöntőjében hangsúlyozta: ez a rendezvénysorozat a régész szakma és az érdeklődő civilek közti hidat kívánja megteremteni. Mint a régészethez is kapcsolódó közösség, egyesületünk is meghívást kapott az eseményre, ahol megismerkedhettünk az ország különböző részein, más-más konkrét céllal, de mindannyian örökségvédelemmel foglalkozó közösségek munkájával. (Köszönet Vinis Zolinak a közbenjárásért!)

A szádváras csapatot az előzetesen jelzett 3 fő helyett végül 5+4 egyesületi tag, illetve „szimpatizáns” képviselte, igy majdnem egy közgyűlést is meg tudtunk volna tartani…Jó volt találkozni a barátainkkal, hiszen több hónapja, hogy utoljára láttuk egymást. A vírushelyzet felülírta terveinket, a márciusi vármentést le kellett mondanunk.
Reggel fél 10 körül kezdtek gyülekezni a régészeti közösségeket képviselők illetve az érdeklődő hallgatóság. A felállított sátrakban minden jelentkező csapat kapott egy asztalt, ahol a hozott szóróanyaggal elhelyezkedhetett és felkészülhetett a látogatók kérdéseire. A szervezők koncepciója az volt, hogy a nap első felében a közösségek bemutatkozó előadásaira, majd azt követően tapasztalatcserére kerüljön sor, hiszen a találkozó egyik célja a régészet iránt elhivatottságot érző társaságok ismerkedése volt. Egyesületünk tevekénységét Dobos János mutatta be „Szádvár új lakói, az önkéntesek” című prezentációja segítségével, amelyben ismertette fő célkitűzéseink mellett az elért eredményeket és a jövőbeni terveket is. Örömmel üdvözöltük az előadók között Erdősi Ferencet, aki a bándi Essegvár „kapitányaként” annak megmentését és újrafelfedezését tűzte ki céljául, hasonlóan a Szádvárért Baráti Körhöz.

A várbarátok mellett megismerkedhettünk búvár kutatócsoporttal, fémkeresős segítőkkel, lokálpatrióta mozgalmakkal is. Az előadások között tartalmas ebédet fogyasztottunk el a Duna partján, csodalatos kilátással a szemközt fekvő Ercsi városára. Délután, kiegészülve újabb tagokkal, felváltva „vigyáztuk” a frissen elkészült szádváras roll-upot, melyet ezentúl minden rendezvényre magunkkal fogunk vinni, hogy hirdesse a vár dicsőségét.
A délutáni programokra érkező családok tagjai elleshették a kőfaragás csínját-bínját, lőhettek célba, felpróbálhattak egy 15 kilo súlyú páncélinget, vagy akar kincset is találhattak a fémkereső műszerek segítségével. A gyerekek élvezettel szaggatták a pogácsát, melyet sütés után jóízűen el is fogyasztottak. Az érdeklődők élményszonározáson vehettek részt Tóth János Attila vezetésével, ahol megtekinthették a Duna mélyén heverő tárgyak, egykori építmények maradványait.

A programok másnap is folytatódtak, ám kis csapatunk szombat estére szétszéledt, hiszen volt, aki Pécsről, mások Jászberényből érkeztek Szigetújfalura. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy egy jól sikerült találkozón vehettünk részt, és örömmel csatlakozunk a jövő évi rendezvényhez is!

Pomázi-Horváth Viktória
fotó: Dobos János, Nagy Gábor