Szádvár nem csak a munkáról szól, meghatározó élmények,  barátságok, de még szerelmek is születnek! Következzék az a tagtársunk, aki szinte véletlen érkezett közénk, majd egyik legnagyobb munkabírású tagunkká vált és párját is Szádváron találta meg. Horváth Viktória élményei-gondolatai következnek:

1. Kérlek, mesélj magadról, mit csinálsz, mikor épp nem Szádvár megmentésén dolgozol?

Horváth Viktória vagyok, Budapesten élek, két éve végeztem az ELTE régészet szakán, és régészként is dolgozom a Budapesti Történeti Múzeumban. Középkori régészettel, ezen belül fémtárgyakkal foglalkozom. Szerencsésnek mondhatom, hogy a munkám egyben a hobbim is, talán ez a tény segít abban, hogy a kulturális területeken napjainkban érezhető válság ellenére sem hagytam el a pályámat.

2. Meséld el, mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba Szádvárral?

Nálunk az egyetemen minden nyáron, a félévek között a hallgatóknak kötelező minimum két hetet eltölteni ásatáson, amit a feltárásvezető igazolásával kell bizonyítaniuk. 2012-ben, másodéves koromban úgy éreztem, hogy nem csak tanszéki ásatáson, hanem „külsős” helyszínen is szeretnék dolgozni, hogy több tapasztalatot szerezzek, számomra idegen körülmények között. A neten keresgélve találtam rá a Szádvárért Baráti Kör akkori felhívására, melyben régészhallgatókat is vártak a nyári Vármentő Hétre. Akkoriban kissé elbizonytalanodtam, valóban nekem való-e ez a pálya, talán ezért is szerettem volna kicsit eltávolodni az egyetemtől. Mivel Szögliget-Szádváron nem ismertem senkit, teljesen újoncként, ismeretlenül érkeztem a csapatba, ám arra a hétre azóta is meghatározó élményként emlékszem vissza. A „régi motoros” résztvevők nagyon kedvesen fogadtak, segítettek a beilleszkedésben, én pedig rengeteg új barátot és ismeretséget szereztem, emellett pedig megfogadtam, hogy mindent megteszek azért, hogy a lelkes csapat által kitűzött célokat elérjük.

3. Mikor döntöttél úgy, hogy egyesületi tag leszel?

Miután öt évig „csak úgy”, mindenféle kötelezettség nélkül, kedvtelésből jártam a rendezvényekre, tavaly eldöntöttem, hogy ezután tagként segítem a munkát, latba vetve minden erőmet, főként a szakmai ismeretségeimre alapozva. Természetesen ezután is ahogy tudok, részt veszek a programokon, mert példaértékűnek tartom az egyesület tevékenységét, akik a távolság és a felmerülő nehézségek, összezördülések ellenére is kitartóan munkálkodnak Szádvár megmentésén.

4. Tagjaink döntő többsége az ország más tájain él, mégis, időről időre ellátogatnak ide, hogy részt vegyenek a vármentéseken. Téged mi motivál arra, hogy szabadidődet ne pihenéssel töltsd, hanem útra kelj, sarjazz, lapátolj és követ hordj velünk?

Talán szakmai ártalom, de szeretek aktívan pihenni, kirándulni, középkori emlékeket felkeresni. Nekem a szádvári napok csak és kizárólag feltöltődést jelentenek, főképp a gyönyörű táj, a kedves kis falu és a remek társaság miatt, mely utóbbihoz mindig csatlakoznak újak is. Az sem utolsó szempont, hogy vőlegényemet is itt ismertem meg néhány éve, akivel különleges közös élményünkké vált, ha elmegyünk Szádvárra. Szinte már rituális módon készülünk pl. a nyári hétre, előre örülve annak, hogy kicsit kiszakadhatunk a fővárosi légkörből. Mindketten azt valljuk, hogy szükség van a mozgásra, a szabad levegőn való munkára, amivel amellett, hogy pihenünk és feltöltődünk szellemileg és lelkileg, hozzájárulhatunk a vár megmentéséhez is.

5. Az egyesület fennállása alatt számos vármentő rendezvény került megrendezésre, valamint jelentős eredményeket értünk el a vár megmentése terén. Te melyik eredményünkre vagy a legbüszkébb, melyik rendezvényünk a legemlékezetesebb?

A szögligeti Castrum Bene-rendezvényt azóta is emlegetik, szakmai berkekben is, és jómagam is csak azt mondhatom, azt nagyon nehéz lesz felülmúlni…. Profi szervezés, kedves vendéglátók, nagyon jó társaság jött össze akkor. Az egyesület igencsak büszke lehet magára! Emellett szerintem az, hogy a vár bekerült a Nemzeti Várprogramba, az nagy százalékban az egyesület tevékenységének köszönhető. Folyamatos munkájával sikeresen hívta fel a figyelmet kulturális örökségünk eme kiemelkedő elemére, mind szakmai, mind pedig turisztikai területen, hiszen tudjuk, hogy a térség látogatottsága igencsak megemelkedett az utóbbi években.

6. Szerinted mik azok a kihívások, melyekkel az egyesület szembe kell, hogy nézzen a jövőben? Hogy képzeled a Szádvárért Baráti Kör következő 10 évét?

A marketing és a reklámtevékenység kulcsfontosságú eleme a munkának, amit szerintem még lehet fokozni (bár én abszolút nem értek hozzá). A Várprogram beindulásával az egyesület valamilyen szinten elérte a célját, hiszen felsőbb körök is felfigyeltek a várra, így a jövőben esetlegesen újabb kihívásokat, célokat kell majd keresni. Ezen kívül újabb és újabb tagok kellenek, hogy vigyék a vár hírét és még többen megismerjék a segítés lehetőségét.

7. Ha elhelyeznénk egy időkapszulát Szádváron, amelyet 2050-ben nyitnánk ki, mit helyeznél el benne? Lenne esetleg olyan gondolat, amit megosztanál a következő generációkkal?

Természetesen a vár állapotára vonatkozó „előtte-utána” fotókat, a tagok és önkéntesek beszámolóit, élményeit megörökítő írásokat, hogy a jövő generációinak személyesebbé tegyük ezt a tevékenységet, lássák, hogy mit jelentett nekünk ez a vár egykor. Hogy mit jelentett a középkori lakóknak és látogatóknak, csak elképzelni tudjuk. Egy esetleges vendégkönyv felbukkanása sokat segítene… :-)

szerk.:SzBK