Dévényi Zsolt: Sör, knédli és várak Dél-Morvaországban

Ebben az írásban – családunk egyik kedvenc utazási célpontjához – Csehország, vagyis pontosabban Dél-Morvaország vidékéhez szeretnék kedvet csinálni a történelem és várak szerelmeseinek.

Sokáig kizárólag Prágát és környékét látogattuk Csehországban, néhány éve azonban általában csak Brnóig autózunk, ahol a városban és környékén a csodás cseh konyha és sörök mellett egyedülállóan érdekes programok és látnivalók várnak ránk. Mielőtt belevágok ezek ismertetésébe, néhány mondat arról, hogyan is szerettünk bele ebbe a vidékbe.

Špilberk vára a templomhegy felől

Ehhez egy kicsit messziről kell elindulni …
1805. december 2-án itt, Brnóhoz közel zajlott le a híres austerlitzi csata. Az a csata, melyben Bonaparte Napóleon francia császár (1769-1821), I. Ferenc osztrák császár (1768-1835) és I. Sándor orosz cár (1777-1825) hadai megütköztek egymással, a később „három császár csatájának” nevezett összecsapásban, melyben a létszámbeli hátrányban harcoló franciák zseniális győzelmet arattak az osztrák–orosz szövetségesek felett. Ez volt Napóleon pályafutásának egyik legfényesebb diadala.

A csata bemutatása terepasztalon Tvarožná közösségi házában

2005 óta, a csata évfordulójához közel eső hétvégén, az eredeti helyszín egy kis darabkáján (a Tvarožná falu melletti Santon domb közelében, amely a tényleges ütközetnek is egyik kiemelkedő helyszíne volt), a világ minden tájáról érkező hagyományőrzők évente „újrajátsszák” az ütközetet.

 A 2017-es esemény egyik jelenete

Először 2005-ben, a 200. évfordulóhoz kötődő, első ízben megtartott eseményen vettünk részt nézőként. A nagyszabású rendezvény (mintegy 3.600 hagyományőrző, 52 ágyú, 200 lovas, 24 országból és 30.000 néző) nagyon megtetszett így a későbbi években is többször felkerestük.
A tavalyi eseményről némi ízelítő található a http://www.austerlitz.org/en/austerlitz-2017-video-by-paja-junek/ oldalon.

A rendezvény kezdetén hagyományosan elhangzó „Gott erhalte” ^[1] dallamai beindították a fantáziánkat és kedvet kaptunk, hogy felkeressük Brno csodálatos történelmi belvárosát is, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok. A röpke városi kirándulás a későbbi években több napos ott-tartózkodássá alakult. Évek során a város és környéke egyik kedvenc helyünk lett, amelyet rendszeresen felkeresünk egy-egy hétvége során.
A várakat szerető látogatók számára a város és környéke bővelkedik látnivalókkal. Ezek közül néhányról szeretnék itt rövid ismertetőt adni. Nem célom a pontos és kimerítő vártörténet leírások készítése (amelyre amúgy is ott vannak a vonatkozó oldalak), inkább praktikus információkkal megtűzdelt, kedvcsináló gondolatokat szeretnék megosztani róluk az olvasókkal.

1. Špilberk vára, Brno

A kiindulási pont Brno (németül: Brünn, régi magyar nevén: Berén) történelmi városmagja. Belvárosi séta után látogassuk meg Brno büszkeségét, Špilberk várát (németül Spielberg)!

Špilberk vára a Husova utca felől

A vár közvetlenül a város történelmi magja fölé emelkedő, nem túl magas (290 méter a tengerszint felett, a városból csupán 70 méterrel emelkedik ki), ám aránylag meredek sziklás dombon épült. Nem ez volt Brno első erődítése. A legkorábbi, a mostani várral szemben magasodó, Petrov dombon lévő Szent Péter és Pál-katedrális jelenlegi helyén épült meg, még a 11. században.

Szent Péter és Pál-katedrális

A katedrális a korai vár romjain felépített, román stílusú kápolnából nőte ki magát az évszázadok során, a ma látható monumentális épületté, amely a cseh 10 koronás érmét is díszíti.

A román kori kápolna makettje a templomban

Magyar vonatkozása is van a templomnak, hiszen a bejárattól balra található egy külső, kőből emelt szószék, az ún. „Kapistránka”, amely a városban 1451 második felében prédikáló Kapisztrán Szent János (Giovanni da Capestrano, 1386-1456) ferences barátnak állít emléket. A nándorfehérvári hős, aki buzgó inkvizítorként működött Csehországban, természetesen nem a ma látható szószéket használta, az csak jelképes emlékhelye itteni áldásos tevékenységének ^[2].

A Kapisztrán szószék

A špilberki vár a 13. században jelent meg először az első írásos forrásokban. Az 1277-1279-es évekhez kapcsolódóan sorrendben először a várkápolnát, majd a vár területén tartott országgyűlést (1278), végül a magaslat nevét említik, amelyről később a várat is elnevezték.

A špilberki vár madártávlatból ^[3]

A várat a Přemysl-dinasztia ^[4] kiemelkedő uralkodója, II. Ottokár (1232-1278) cseh király emelte. A királyi várat többször átépítették, majd a 14. században morva őrgrófok székhelye lett.
Luxemburgi Zsigmond (1368-1437) az uralkodók által ritkán látogatott királyi várat 1423-ban Morvaországgal együtt odaadományozta vejének, Habsburg Albertnek (1397-1439), hazánk első Habsburg királyának. A vár szerepet kapott a huszita háborúkan is, majd 1469-ben I. (Corvin/Hunyadi) Mátyásnak (1443-1490) több hónapos ostrom után, a város lakóinak támogatásával sikerült elfoglalni a várat (február 12.).
Vajon miért támogatta Mátyást Brno város vezetése? A válasz rendkívül egyszerű és mai fejjel is érthető. Természetesen a pénz miatt.
A legnagyobb morva királyi városok, mint például Brno, Znojmo, Olomouc, Jihlava katolikusok voltak, ami jelentősen befolyásolta politikai állásfoglalásukat. A huszitákhoz pártolt Podjebrád György (1420-1471) elleni morvaországi háborúban Mátyás először ezeket a városokot állította a saját oldalára.
A városok támogatását a kor szokásaival összhangban „lekenyerezéssel”, azaz adományokkal nyerte el. Brno esetében Mátyás néhány környékbeli birtokot (majorságot, malmot, néhány elzálogosított falut) adományozott a városnak. Érdekesség, hogy már akkor is, amikor még nem volt sem cseh király, sem morva őrgróf, döntött olyan illetékekről és adókról, amelyek jog szerint nem is illették meg.
Olomoucban 1469. május 3-án cseh királlyá választották Hunyadi Mátyást. Ezt követően már, mint cseh királyt, a morva királyi városok saját uruknak ismerték el, azaz ekkorra a városok tulajdonosa és hűbérura lett.
Az öntudatos morva rendek, hogy megakadályozzák a 15. század végétől pusztulásnak indult špilberki vár további hanyatlását, 1560-ban megvették az akkori uralkodótól, majd eladták azt Brno városának. A fehérhegyi csata (1620) ^[5] után II. Ferdinánd (1578-1637) elkobozta a várat a várostól és az visszakerült az uralkodó birtokába.
A harmincéves háború (1618-1648) idején, 1645-ben a vár Jean-Louis Raduit de Souches (1608-1682) francia nemzetiségű, a Habsburg Birodalom szolgálatában álló császári ezredes vezetése alatt sikeresen ellenállt a többszörös túlerőt számláló svéd-erdélyi-francia hadsereg három hónapig tartó ostromának.
De Souchest a magyar történelemből is jól ismerhetjük, hiszen már tábornokként 1664-ben bevette Nyitrát, majd a zsarnócai csatában legyőzte Kücsük Mehmed váradi pasa seregét, majd elfoglalta Lévát, végül az esztergomi pasára mért vereséget Garamszentbenedeknél.

Jean-Louis Raduit de Souches mellszobra

A svédek feletti győzelem emlékére a Szent Péter és Pál-katedrális harangja minden nap 11 órakor szólal meg dél helyett, emléket állítva az ostromlók hagyomány szerint elvonulási időpontjának (augusztus 23.). Ezután a fokozatos átépítéseknek köszönhetően a vár Morvaország legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb jelentőségű barokk erődítményévé vált. A vár és a megerősített város közös erődrendszert képezett, amely olyan hatékonynak bizonyult, hogy ellenállt II. Frigyes porosz király (1712-1786) seregeinek is. 1742 februárjában, röviddel a kazamaták befejezése után, a porosz és szász csapatok sikertelenül ostromolták meg, két hónapnyi próbálkozás után dolgavégezetlenül távoztak.

A vár 1772-ben, érdekesség, hogy a szokásos tájoláshoz képest „fejjel lefelé” mutatja a várat

Később teljesen megszűnt a vár katonai jelentősége, annak köszönhetően, hogy Bonaparte Napóleon császár csapatai az 1806-09-es második francia megszállást követően, a Brnoból való távozás során, 1809 őszén felrobbantották az erőd jelentős részét (főleg a külső védműveket és a jelentősebb bástyákat). Az alábbi, 1813-as állapotokat bemutató metszeten jól láthatók a robbantás nyomai. (Sajnos a fényképen látszik, hogy a múzeum nem túl ideális hely a fényképezéshez).

A vár alaprajza az 1813-as állapotoknak megfelelően. Jól láthatók az 1809-es robbantás nyomai

Az akkor okozott károkat soha nem szüntették meg teljesen, és a bástyák és védművek kijavítása csak részlegesen, a börtön biztonságához szükséges mértékben történt meg.

A vár már korábban is, a fehérhegyi vereséget követően, a hadászati cél mellett börtönként is funkcionált. A köztörvényes bűnözőkön kívül fogva tartottak itt több jelentős személyiséget is. Többek között Franz von der Trenck bárót (1711-1749), aki a Jókai Mór: „A két Trenk” című regényében szereplő „magyar Trenk” volt. Mária Terézia (1717-1780) jóvoltából – aki halálos ítéletét várfogságra enyhítette – kalandos élete végét itt töltötte a vár falai között. A börtönévek során egyszer sikerült is megszöknie innen, de visszavitték és nem sokára a cellájában megmérgezte magát bánatában. A vártól nem messze lévő, a kapucinusok Szent Kereszt templomának kriptájában temették el, Brno történelmi belvárosában. Mumifikálódott teteme még ma is látható (azok számára, akik képesek megnézni az ilyen látványosságokat ).

A börtön korszakban az erődrendszer jórészét, beleértve a kazamatákat is cellákká alakították, ahol egyszerre több mint 200 rabot tudtak fogva tartani.

Puritán berendezésű börtöncella a kazamatákban, a kényelmetlennek tűnő közös ággyal

Itt raboskodott a magyar jakobinusok tizenöt tagú csoportja, köztük rövid ideig Kazinczy Ferenc (1759-1831) író is, aki megromlott egészségi állapota miatt áthelyezésre került innen előbb az obroviczi börtönbe, majd pedig Kufstein várába.

Kazinczy Ferenc emléktábláján mindig van koszorú és virág

Később az osztrák uralom ellen felkelő olasz hazafiak töltötték meg a börtöncellákat, majd később 200 lengyel forradalmár, akik zömében az 1846-os krakkói felkelés elfogott résztvevői voltak.
A XX. században először az első világháború ellenzői, később a német megszállás alatt elfogott cseh hazafiak voltak lakói. Jelenleg a vár a Brnói Városi Múzeum székhelye.

Néhány szó a város falairól, amelyeknek sajnos már alig-alig látszanak nyomai a városban.

Brno város erődítései és a vár ^[6]

A városi erődítés nyolc különböző, nagyméretű (az ábrán I-VIII számozott) bástyából állt, melyeket magas fal és árok védett. A VII és VIII bástya közötti fal, részben eredeti formájában jelenleg is látható, a Petrov-dombra támaszkodik (pirosan jelzett szakasz). Az I és VIII bástyák között, a špilberki fellegvárral szemben, az eredeti középkori falak nyomai is fennmaradtak. A II, IV és V számú bástyák eredetileg szokványos elrendezésű, egy emelet magas építmények voltak, a VI számú viszont meglehetősen egyedi elrendezésű, mivel a korábbról fennmaradt „Zsidó kaput” (képen: Židovská brána) befoglaló barbakán elé épült, és attól masszív bástya árok választotta el. Ez a kapu tehát később is betöltötte eredeti funkcióját, a bástya bal oldalán lévő kapunyíláson lehetett rajta áthaladni a város belseje felé. A VIII bástyát követő, szabálytalan, bástyára emlékeztető alaprajzú, a korábbi barbakánra épült erősítés volt a város másik kapuja (képen: Brněnská brána). A harmadik kapu átjárót biztosított az I és II bástyák (képen: Nová Veselá brána) között, ami az észak felőli bejutást biztosította a városba. A mai napig egyetlenként fennmaradt, korábbi Měnin-kapu (képen: Měninska brána) már ekkora elvesztette védelmi jelentőségét, mivel a védőfalakon belül esett és csupán a IV bástyához vezető utat keresztezte.

Utcakép, háttérben a Měnin-kapu

1744-ben építették a Hackel-kaput (képen: Hackelova brána), de ez később már nem használták, jobbára zárva volt. Mint a legtöbb csehországi és morva városi erődítmény, a brnói sem volt túl erős.
A bástyák előtt széles árok volt kialakítva, általában komoly elővédmű nélkül. Az árok külső oldalán fedett utat hoztak létre a saját gyalogság mozgatására, valamint fegyvertereket a csapatok koncentrálására, ellentámadások előkészítésére. A 30 éves háború idején egyetlen ravelin épült a VII és VIII bástya közé, hogy az itt található malmot és vízművet védje.
A špilberki fellegvárban a városfalak megerősítésével egyidőben, két darab, kétszintes kazamatát (a lenti alaprajzon 1-es számmal jelölve) építettek az északi és a déli oldalon lévő eredeti várfalak helyén. Az északiban 1200 embert lehetett elszállásolni, a déli pedig biztonságos raktárként szolgált. A kazamaták mintegy 100 méteres hosszúságú, nagyon masszív építmények, a mennyezet 125 cm, a falak 2-3 méter vastagok.

A város erődítményeinek jelentős része a jelenlegi járószint alatt van. A közelmúltban a Benešova és a Husova utca építési munkái során kerültek rövid szakaszok feltárásra. Sajnos bemutatásuk ez idáig nem történt meg.

A špilberki fellegvár alaprajza. ^[7] Jelmagyarázat: 1 kazamaták; 2 kapu; 3 várárok; 4 kút; 5 ciszterna; Piros vonal – jelenleg is álló falak; Világoszöld vonal – elbontott vagy lerombolt falak

A várba legkönnyebben a Husova utca felőli parkon keresztül lehet felsétálni.

Séta a vár felé

A séta közben elhaladunk a XIX-es bástya falmaradványa mellett, ahol a fal sarkán rekonstruálásra kerültek az őrtornyok (cavaliers) is.

Barokk őrtorony

Korábban a várba az X bástya melletti kapun (2) lehetett bejutni, ahonnan egy kis téren a várvédő Jean-Louis Raduit de Souches ezredes mellszobra fogadja a látogatókat (lásd fentebb).

Várkapu (2)

Innen jobbra elsétálva találjuk a kazamaták bejáratát (látogatásához külön jegyet kell vásárolni), valamint a IX bástyát, amelynek fele jelenleg is hiányzik, mivel egyike azoknak a védműveknek, amelyeket a franciák felrobbantottak (lásd fentebbi, rongálódást mutató alaprajz).

Ezután a IV bástyán nyitott kapun keresztül egy hosszan emelkedő, fedett folyosón jutottunk korábban a 3-assal jelzett szárazárok elé, ahol a jegypénztár is található, valamint a hídon keresztül juthatunk be az épületbe.

Kapu a IV bástyán

A szárazárok a bejárati híd alatt

Jelenleg az építkezések miatt meg kell kerülnünk a teljes épületet a bejutáshoz. Így mostanában a rövid séta végén az I bástya melletti falon nyitott kapun keresztül juthatunk be a várba.
Ezen az oldalon is van egy szárazárok (az alaprajz baloldalán 3-as jellel) és az azt átívelő híd, azonban ezek zárva vannak.

A hátsó kapu és hídja a szárazárok fellett

A II és III bástya és közte lévő falszakaszok (kötőgátak) teraszként funkcionálnak, a párkányoknál néhány eredeti ágyúcső van elég igénytelen módon díszletként elhelyezve. Mielőtt a jegypénztárhoz érnénk a III bástya fokán lévő tornyocskából megnézhetjük felülről a várost. Jó időben pazar a kilátás.

A terasz háttérben az őrtoronnyal a III bástya sarkában

A pénztárban több féle jegytípus közül lehet választani. Van az állandó kiállítás, a kazamaták és az esetleges időszakos kiállítás látogatására szolgáló külön-külön vásárolható és ezek együttes megtekintésére jogosító kombinált jegy is. A bejárati híd mellett egy kiváló eligazító tábla mutatja be a vár helyszíneit.

A bejáratnál lévő eligazító tábla

Az első, kisebb udvarban a jobbra lévő helyiséget a souvenir shop egy barokk patika bútoraival megosztva birtokolja. Ebből az udvarból lehet külön jegy ellenében (amit csak az itteni shopban lehet megvásárolni) felmenni a toronyba és elméletileg kápolnába (még egyetlen egyszer sem volt nyitva a kápolna, amikor ott jártunk). A toronyból szintén csodás kilátás nyílik a városra.

A kápolna és a torony

A második várudvar hatalmas és nagyon üres.

A várudvar és a múzeum bejárata, háttérben a kút tetejével

Az itt található 112 méter mély kút és mellette a barokk ciszterna, amely egykoron az esővizet gyűjtötte össze, nem túl látványos és nem az eredeti állapotában látható. Az épületen belül állandó kiállítás van, amely bemutatja az épület fejlődését és átalakulását az évszázadok folyamán. A kiállítás tényleg megéri a belépőjegy árát, látványos és érdekes.

A bejárat a híddal

Az emeleteken átívelő kiállítás külön szekciója foglalkozik a tűzijátékokkal és azok történetével. Ennek oka az, hogy Brno minden évben a tavaszt hagyományos nemzetközi tűzijáték versennyel ünnepli. Az „Ignis Brunensis” nevet viselő verseny ideje alatt a világ minden részérő érkező pirotechnikai cégek bemutatói ejtik naponta ámulatba Brno lakóit és az ide látogatókat.
A kéthetes tűzijáték verseny ideje alatt a nézők naponta több tűzijátékot tekinthetnek meg, amelyet számos kiegészítő zenei program is kísér. Az első nap a csapatok hagyományosan a brnói völgygátnál lévő víztározó környékén mutatják be produkcióikat. A tűzijáték verseny zárószámának Špilberk ad otthont. Legutóbb volt alkalmunk ezt is megtekinteni (a Szent Péter és Pál katedrális mögötti térről lehet a legjobban látni), közel negyven perces, pompás szórakozás. Az idei program részletei és tervezett időpontjai a http://www.ignisbrunensis.cz/festival-2018–1791.html?setLanguage=eng oldalon tekinthetők meg.

 

 2. Veveří vára

Brno környéke is bővelkedik „váras látványosságokban”. A legközelebbi, 12 kilométerre északnyugatra a városközponttól, Veveří vára, a fent említett, völgygáttal elzárt víztározó környékén található.

Veveří vár, ^[8], háttérben a Svratka folyó kanyarulata

A vár érdekes története megtalálható a Wikipedia oldalon ^[9], így annak ismertetésétől itt eltekintek, inkább a helyszínen látható dolgokról írok.

A várba Brno belvárosától rövid autózással lehet eljutni. A legkényelmesebb és legérdekesebb azonban tömegközlekedéssel. A belvárosból az 1-es villamossal elérhető a hajóállomás (Bystrc Přistaviště), amely a víztározó gátjánál található, ahol rendes helyi tarifát fizetve lehet jegyet venni a várig, a tavon gyakran közlekedő kishajókra. Érdemes retúrjegyet vásárolni, mert a várnál lévő kikötőben, jegypénztár hiányában, nem lehet visszafelé jegyet venni, elvileg az csak a hajón lehetséges. Itt azonban általában nincs nyitva kassza. A végállomáson viszont mindig van vérszomjasan lesben álló ellenőr.

A kishajók egyike

A Svratka folyót hatalmas gáttal tóvá duzzasztották, hogy az így létrejött víztározó minden évszakban ellássa Brno lakóit ivóvízzel. A kishajók a partok között ide-oda „cikázva” mintegy 50 perc alatt érik el a várat.

A Svratka folyó sziklás partja

A legutolsó szakasz a legszebb, ahol a sziklás partok között kanyargó folyón közelítünk a vár felé.

Feltűnik a vár a fák felett

Fénykorában így nézett ki Veveří vára keletről ^[10]

Veveří fentről ^[11]

A hajóból kiszállva egy rövid séta után érjük el a vár bejáratát. Az út kényelmes, kissé emelkedik csak.

A várba vezető híd, a hajóállomás felől közelítve (8)

Veveří várának látványrajza ^[12]

A vár bemutatását a fenti számozását követve célszerű megtenni.

1. A vár nyugati kapuja, amely 1622-ben épült. Akkoriban a bejutás a várba ezen az oldalon, egy kis felvonóhídon keresztül volt lehetséges. A híd emelésre szolgáló csigaház a kapuk fölött található láncok egyikében még fenn is maradt.

Háttérben a nyugati kapu (1)

2. Fedett védőfolyosó a tornyok között.

3. Nyugati várudvar. A középkorban épült nyugati erődítés udvara, amelyet egykor kaszárnya övezett.

Nyugati várudvar jobbra a csigalépcsős torony (25)

A vár nyugati fala, a frissen készült tető alatt a lóistálló (26) található

4. Lőréses, gyilokjárós védőfal rekonstrukciója. Az eredetit 1830-ban elbontották.

A 4. számú fal, háttérben az öregtorony és a palota

5. Börtön, amelyet a romantikus legendák ellenére valójában nem igazán használtak.
6. Az 1819-ben épült „Új palota”, amely jelenleg bemutató helyiségként funkcionál.
7. Eredetileg gótikus stílusban épült ház, amely a többszöri átépítés után napjainkban az irodáknak ad otthont.

Az 5, 6, 7 jelű épületek, háttérben az öregtoronnyal

8.A palotához vezető híd, az Osztrák-Magyar Monarchia első vasbeton szerkezeteink egyike. A gótikus felvonóhíd és a későbbi barokk híd helyén épült 1896-ban, párkányait négy szent szobrával díszítették.

A híd barokk szobrai (8) közül kettő

9. A palota bejárata. Itt zajlik jelenleg a belépőjegyek értékesítése. Ebben az épületben található az ajándékbolt, a kiállítási csarnok és az ún. fekete konyha. Egyben ez szolgál a vezetett túrák kiindulási helyeként is.

A bejárat a hídról (9), középen a Brit torony (10)

A Veveri madonna, a kiállítás egyik legszebb darabja. 14. századi ismeretlen morva festő remekműve

10. Brit torony. A 13. század elején épült, később övezték a köré épült a palotával. A vár legmagasabb épülete.
11. Palota, amely az öregtorony és a két középkori palota összekapcsolásával jött létre.

A palota, a Brit torony és jobbra a terasz (13)

12. A palotaszárny sokszögű lezárása, amely magán hordozza a 19. századi újjáépítés nyomait.
13. Romantikus terasz a 19. század elejéről.
14. A 17. század második felében épült, úgynevezett angol szárny. A földszint eredetileg a lovas kocsik tárolására szolgált, míg az első emeleten fegyvertár, később magtár volt.

Az angol szárny (14) bejárata a lőportoronyból, jobbra a palota (15)

15. A 17. századi palota, két boltíves teremmel. Ma a lapidáriumot láthatjuk benne.
16. A 14. században épült keleti torony.
17. Az egykori középkori keleti palota falazatának régészeti feltáratlan maradványai. Eredetileg a 15. század végén készülhetett, majd a 17. század közepén lebontották.
18. Az úgynevezett „lőpor-torony”. A 17. század első felében épült tornyok közül a legfiatalabb. A palota elbontása után ez a torony védte a vár sarkát. Hat méter magas, fából ácsolt lépcsőn fel is lehet menni a felső szintjére.

A lőpor-torony (18)

19. A nagy várudvar, amelyet a 19. század elején a korábbi két királyi palota lebontásával hozták létre.
⦁ Az 1875-ben épült üvegház, jelenleg katasztrofális állapotban.

A kép előterében a romos üvegház (20)

20. A déli kapu, amelyen keresztül lehet bejutni a várba. Eredetileg gótikus építmény, amelyet 1626-ban késő reneszánsz stílusban átépítettek. A kapu felett Tiefenbach (Teuffenbach) Zsigmond (Zikmund) ^[14] és két felesége, Lomnica-i Kateřina és Žerotín Bohunka címerei láthatók.

A híd (8) a déli kapu (21) elől nézve, balra az üvegház (20) sarka

21. A vár déli szárnya.
22. Minden várlátogatás legjobban keresett helyisége, a nyilvános WC.
23. Madárkiállításnak helyet adó kis épület.
24. Csigalépcsős torony, tetejéről kiváló kilátással a várra.
25. Egykori lóistálló, amely 16 ló számára nyújtott kényelmes elhelyezést, most kiállítási csarnok.
26. A vár eredetileg dupla árka, amely egy kis szakaszon részlegesen helyreállításra került.

3. Pernštejn vára

Pernštejn vára ^[14]

Brno belvárosától 42 km-re, északnyugatra emelkedik Pernštejn vára.

A vár neve valószínűleg a hegy német elevezésének „Medve-hegy” (Bärenstein) cseh változatából ered. A történeti források először a 13. század végén említik a várat, amikor egy 1285-ös oklevél Pernštejn és Medlova Štěpán morva nemest említi, aki talán a Pernštejn család alapítója lehetett. A család a későbbiekben a cseh királyság egyik leghatalmasabb és leggazdagabb famíliájává vált.
A várat ismeretlen építtetője olyan helyen emelte, amely tökéletesen megfelel a védelmi céloknak. Három oldalról meredek sziklafelület határolja, csak az északi gerincen lévő enyhe lejtő felől közelíthető meg kényelmesen. Ezt az utat azonban meglehetősen hatékony erődítés védi.
Az elsőként felépített vár nem lehetett túl kiterjedt épület (a feltételezett építési periódusokat lásd az alaprajz alatt), akkoriban csak a palota épület által védett udvar közepén álló ötemeletes Barborka torony (bergfried, berchfrit) állhatott. Az idők folyamán a várat birtokló Pernštejn család növekedett és a pénzügyi lehetőségei is gyarapodtak. A 15. és 16. század során jelentősen kibővítették a várat, amely reprezentációs, politikai és közigazgatási központjukká vált. Sajnos nem ismert az építkezés pontos története, a kutatási eredmények mellett csak feltételezések vannak. Talán először palotát bővítették ki, és vele egyidőben egy új udvart építettek délre. A 15. században további lakóépületek és a külső fal épült fel. Az újonnan felépített udvaron reprezentatív célokra alkalmas, hatalmas helyiséget alakítottak ki. A Barborka-tornyot lefedték és épületekkel vették körbe. Az átépítések eredményeként belőle masszív és szilárd építmény jött létre.

Ebben az épületben rejtőzik a korai Barboka torony is

Az ezredforduló második felében a tornyok falait is megvastagították. Az építés tovább folytatódott.

A többszöri átépítés nyomai a falakon is jól látszanak

A földszinti bejárati területet beboltozták. Időközben a Fekete Kapu, a könyvtár és a többi kapcsolódó helyiség is elkészült. A hálószobában, a gyermekszobában és a kormányzó szobájában a század hatvanas éveiben megjelentek a falfestmények. A várkápolnát 1716-ban František Řehoř Ignác Eckstein ^[15] (1689?-1741), a század morva festészetének kiemelkedő alakjának festményeivel díszítették. A 18. század elején a lovagterem díszítése is megújult, jelenlegi formája Giacomo Antonio Corbellini (1674-1742) munkája.

 A várkápolna

A komplex erődítési munkák eredményeképpen Pernštejn középkori vár hatalmas barokk erőddé vált, nagyformátumú építészeti részletekkel, kiemelkedő szobrászati ​​és festészeti remekekkel. A várat gyakran a „márvány” jelzővel is emlegették az építkezések során bőségesen használt helyi márvány nyersanyag miatt.

A gyönyörűen fennmaradt gótikus lovagvár napjainkban Csehország egyik legizgalmasabb turisztikai célpontja. Már messziről kiemelkedik a tájból tornya, falai alá érve érezhető meg igazán hatalmas ereje. A több mint 800 esztendős fennállása alatt egyetlen egyszer sem sikerült támadóinak bevenni a várat.

Hangulatos belső kis udvar

A vár jellegzetessége a különálló, Négy Évszak torony (26) és azt a várral magasban összekötő, fedett híd. A torony érdekessége, hogy az oldalsó tornyocskáinak köszönhetően a felső szint alapterülete nagyobb, mint a torony alapterülete. A szájhagyomány szerint a vár falai közt bolyong a hajdanán itt szolgált Fehér Hölgy, aki hiúságában a munka helyett folyton a várkastély tükrei előtt kellette magát. Egy helyi szerzetes jó útra akarta téríteni, amikor próbálkozása kudarcba fulladt, elátkozta a leányt, aki azóta a folyosókon bolyongva őrzi a termek tükreit.
A másik legenda egy ablakmélyedésbe befalazott halált hozó kőről szól, rajta cirill betűkre emlékeztető mágikus jelek. Állítólag a vár építésekor Bizáncból hozta a követ egy zarándok, aki kigúnyolta a vár építőjét, ezért elkergették, de bosszúból itt hagyta a megátkozott követ, aki hozzáér, egy éven belül meghal.
A különböző útvonalat követő vezetett túrákon végig mehetünk a vár látványosságain, sorban meglátogatva a szépen díszített lovagtermet, a vadásztermet, a gazdag fegyverkiállítást és az ódon könyvtártermet. A vár tornyaiból csodálatos panoráma nyílik a környező tájra.
Érdemes körültekintően megválasztani a látogatás dátumát, mert nyaranta nagyon gyakran filmforgatás miatt a vár zárva tart.

Pernštejn vár alaprajza és feltételezett építési periódusai

Az alaprajz jelölései a következők ^[16]:

Építési periódusok
I. Legkorábbi gótikus periódus (13. század)
II. Gótikus épületek a 14. századtól a 15. század elejéig
III. Késő gótikus és reneszánsz épületek a 16. században
IV. Barokk épületek a 17. és 18. században
V. Klasszicista épületek és a 19. és 20. századi átalakítások

A: Első udvar

1. Elülső védőmű (15. és 16. század)
2. Első kapu (1521 előtt)
3. Kocsma
4. Istálló
5. Lakóház
6. Bástya kapuval (1548 előtt)
7. Reneszánsz kert

B: Barbakán

8. Kapuőr háza
9. Falazott árok

C:  Belső várudvar
10. Harmadik kapu
11. Fogadó csarnok
12. Schröffel kert

D: Gazdasági udvar

13. Falszoros gótikus híddal
14. Teraszos kertek (19. századi kiépítés egy régi torony helyén)
15. Barokk bástya (17. század közepe)
16. Negyedik kapu (1470 előtt)
17. Gazdasági épület (15. század)
18. Déli torony
19. Reneszánsz kert
20. Irodák
21. Fekete Kapu a reneszánsz palota alatt

E: Keleti szárny a belső kastéllyal

22. Lépcsőház híddal
23. Brit óratorony (a 15. század eleje)
23. St. Pavla kápolna
24. Intézőház
25. Négy évszak torony (börtön és fegyvertár)

F: A korai vármag a palotával

Most pedig járjuk be a képek segítségével a várat! A képaláírásoknál a fenti jelölésekre hivatkozom.

A vár alatt nagy parkoló van büfével, mosdóval felszerelve. Innen egy kisvonattal mehetünk fel a bejárathoz. Nagyon meglepődünk, ha ezt választjuk, mert összesen pár száz méter a távolság. A rövid, de költséges vonatozás helyett javaslom a könnyű gyalogos túrát a bejárat megközelítésére.

A vár bejárata (2), jobbra az elülső védőmű (1)

A vár kapuja (2)

A vár az első udvar (A) felől

A barbakán (B)

Útban a harmadik kapu (10) felé

Belső várudvar (C), jobbra felállványozva a Schröffel kert (12)

A Négy évszak toronyba (26) vezető híd

A negyedik kapu (16)

A gazdasági épülettel szemben (17) lévő falak

A gazdasági udvar (D)

Az óratorony (23) és kápolna (24)

Keleti szárny (E) bejárata, háttérben a Fekete Kapu (21)

A börtönhöz vezető lépcső a Négy Évszak torony (26) oldalában

Kilátás a Négy évszak toronyból (26) az óratorony felé (23)

Kilátás a Négy évszak toronyból (26) a barbakán (B) felé

A lovagterem

A könyvtár

A Négy évszak torony tetején (26). Jól látszik a márványborítás és a csinos idegenvezető

A belső terek látogatását kizárólag vezetett csoportokban lehet megtenni. Sajnos ezek jobbára cseh nyelven történnek, az angol és német nyelvű vezetés nagyon ritka.

4. Znojmo

A rövid kirándulást követően, hazafelé érdemes egy kis kerülőt tenni és beugrani Csehország egyik legrégebbig városába, a Brnotól 68 kilométerre délnyugatra található gyönyörű kisvárosba Znojmóba, amely közvetlenül az osztrák határ mellett, a Dyje folyó bal partján fekszik. Az itt emelkedő vár mellett a meredek folyópart is nagyszerű látványt nyújt.

Znojmo vára, középen a rotunda ^[17]

Znojmo, a középkori Morvaország egyik legfontosabb városa, egyike a korábban már említett, négy kiemelkedő morva városnak. A várat először egy 1046-os feljegyzés említette, mint Břetislav (1002/1005-1055) herceg várát, amely a Přemyslid-dinasztia helyi közigazgatási székhelyéként épült. Később királyi városi rangot kapott és a vele járó kiváltságokat is elnyerte.
Znojmo 1526-ban a Habsburg Birodalom részévé vált.

A vár és város érdekes történetéből kizárólag a magyar vonatkozású eseményeket említem meg.

A vár és a rotunda a Szent Miklós templom előtti térről fényképezve

Luxemburgi Zsigmond (1368-1437) 1404-ben IV. Albert (1377-1404) osztrák herceggel vállvetve megostromolta a híres, Prokop morva őrgróf (1385-1405) megbízható híveként ismert lovag, Lamberki Jan Sokol (1355-1410) által védett várat. A lovag ravasz trükkel törte meg az ostromlók erejét, ürülékkel töltött hordókat hajíttatott az ellenség közé. A kívánt hatás nem maradt el, a vérhas járványban a sereg nagyrésze megbetegedett. A betegek között volt Zsigmond és Albert is. Egy kiváló bécsi orvos speciális kúrája lett volna a csodaszer a gyógyulásra. Azonban a kúra, amely egyszerű fizikai elven alapult, nem segített egyforma hatékonyan a két betegnek. Zsigmondot és Albertet a bölcs tanácsnak megfelelően fejjel lefelé lógatták egy napig, mivel így a várakozásnak megfelelően a gravitáció ki tudta fejteni a hatását, azaz a gonosz kór kifolyik – a betegek száján keresztül – a testből. Azonban Albert a gondos ápolás hatására elhalálozott, Zsigmond viszont csodálatos módon túlélte ezt a tortúrát.

A ravaszt trükkel megszabadult Jan Sokol 1410-ben már a lengyel-litván koalíció oldalán harcolt a német lovagrend ellen a grünwaldi (másnéven tannenbergi) csatában. A negyedik lengyel osztagot vezette, amelyben ezerötszáz lovas, főleg csehek és morvák, szolgáltak a kezei alatt. A lengyelek győzelme után részt vett a lovagrendi várak meghódításában, és rövid időre az egyik erősség (Radzyń Chełmiński) adminisztrátora lett. Halálát valószínűleg mérgezés okozta azon a lakomán, ahová a szövetséges lengyel nemesek meghívására érkezett. Egyes feltételezések szerint azonban talán maga Jan Žižka (1360-1424) mérgeztette meg.

Szegény Zsigmond znojmói megpróbáltatásai ezzel nem értek véget. Halála is ehhez a városhoz kötődik. Felesége, Cillei Borbála (1392-1451), akit Zsigmond 1437 február 14-én cseh királynévá koronáztatott, Prágában időző testvére Frigyes gróf támogatása mellett titkos szövetségre lépett a husziták főembereivel, Sternberggel és Podjebrád Györggyel, s megígérte nekik, hogy Zsigmond halála után a cseh korona a lengyel királyra száll majd.
Zsigmond utolsó napjait végtelenül megkeserítették nejének cselszövései. Nem érezte magát biztosságban cseh földön, vissza akart térni Magyarországra. November 11-én hordozó ágyon elhagyta Prágát majd néhány nap múlva Znomjóba érkezett, hol veje és leánya vártak reá. Ereje rohamos hanyatlása miatt le kellett mondani útjának folytatásáról. Halálát közeledni érezvén, a magyar és cseh országnagyokat maga köré gyűjtötte és végrendelkezett arról, hogy vejét, Albertet (1397-1439), a fent említett IV. Albert fiát, fogadják el utódjául. Albertnek egyidejűleg meghagyta, hogy Borbálát helyezze őrizet alá.

Zsigmond díszruhába öltözött, meggyónt és december 9-én, életének 70-edik évében meghalt. A gótikus Szent Miklós templomban (melyet 1348-ban IV. Károly császár építtetett) teste három napig felravatalozva feküdt, majd innen vitték Nagyváradra, ahol szándékai szerint örök nyugalomra lelt.

A Szent Miklós templom, tőle jobbra a Szent Vencel kápolna

Tinódi Lantos Sebestyén (1510?-1556) így ír erről „Zsigmond király és császárnak krónikája” című művében (286–291. strófa):

„Bódogasszony fogadása napjában,
Zsigmond császár Snama nevű várasban,
Nagy szépen meghala az ő ágyában,
A császárné asszony vagyon fogságban.
Élt itt ő száz esztendőt ez világban,
Ötvenegy esztendőt az királyságban,
Huszonhét esztendőt az rómaiban,
Tizenhét esztendőt a Csehországban.
Zsigmond éle öt esztendőt a császárságban,
Ezernégyszáz harmincötben járásában.
Az testtel sietének bé Pozsomba,
Onnát sietének kéncses Budába.
Tésznek mindenütt nagy óhajtásokat,
Nagy jaj-szóval vonsznak sok harangokat,
Bihar-Váradon temeték urokat…”

Itt volt valaha Luxemburgi Zsigmond is felravatalozva

Znojmo másik királyunk, Mátyás életében is nagy szerepet játszott. 1468-ban itt néztek farkasszemet egymással korábbi apósa, Podjebrád György és a magyar király hadai a morva hadjárat kezdetén. Miután a morva területek meghódítása megtörtént, a város egészen 1490-ig (Mátyás haláláig) magyar fennhatóság alatt maradt. Mátyás rendkívül hálás volt a morva városok támogatásáért, így sok kiváltságot és adományt rendelt számukra. Többek között eltöröltette Znojmo várának a „gyilkosok, tolvajok és más bűnözők” részére adott menedékjogát. Ezzel teljesítette Znojmo városának kérését, amelynek rossz tapasztalatai voltak a menedékjog alkalmazásával kapcsolatban, mivel a bűnözők elbújhattak a várban, majd egy idő után büntetlenül távozhattak onnan.

Znojmo nevezetességei közül kiemelkedik a városi erődítmény egykori része, a 11. századból származó Szűz Mária és Szent Katalin rotunda (régebben „pogány templomnak” nevezték), amelyet Morvaország legrégebbi épületének tartanak és Csehország legkorábbi freskói díszítik. Látogatása csak vezetéssel, időpontra bejelentkezve történhet. Nagy meglepetésünkre magyar nyelvű (felvidéki akcentusú) audio guide áll a látogatók rendelkezésére. Mindenképpen érdemes meglátogatni, mert gyönyörű a belső tere és érdekes az elhangzó kommentár is.

A Szűz Mária és Szent Katalin rotunda a vár mellett

A már említett Szent Miklós templom csodálatos belső tere mellett figyelmet érdemel még a mellette álló, kétszintes Szent Vencel kápolna, melynek alsó oltárát olyan réginek tartják, hogy a monda szerint még Szent Cirill és Szent Metód is misézett előtte.

A nevezetes oltár

Végül a címben szereplő más, fontos dolgokról se feledkezzünk meg!

Hagyományos cseh tál (Kolkovna) a brnoi Stopkova étteremben

Sör, vajon melyik kocsmából? Várom a megfejtéseket!

A forrásmegjelöléssel nem jelölt képek a szerző felvételei.

Lábjegyzetek:

[1] A volt osztrák császári himnusz kezdő szavai. Az Osztrák Császárság állami himnusza volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as megszűntéig.
[2] Erről az általa üldözött „eretnekeknek”, főleg a huszitáknak és a sziléziai zsidóknak más lehetett a véleményük.
[3] Forrás: http://www.visitbrno.cz/en/brno-spilberk-castle-fortress-and-prison/51/, letöltés 2018.01.17.
[4] A Přemysl-ház cseh származású uralkodócsalád, Csehország első királyi dinasztiája. A 11. századtól egészen férfiágon történt kihalásukig, 1306-ig uralkodtak.
[5] A harmincéves háború első jelentős ütközete a Prága melletti Fehérhegyen zajlott. A csata évszázadokra eldöntötte a cseh trón hovatartozását. A győztes Habsburgok a cseh királyságot megszüntették és a területet örökös tartománnyá nyilvánították.
[6] Forrás: http://zapisnik.fortif.net/824908-pevnost-brno/, letöltés 2018.01.17.
[7] Forrás: http://zapisnik.fortif.net/824908-pevnost-brno/, letöltés 2018.01.17.
[8] Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hrad_Veve%C5%99%C3%AD_-_leteck%C3%BD_pohled_03.JPG, letöltés 2018.01.17.
[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Veve%C5%99%C3%AD_v%C3%A1r
[10] Forrás:VITULA, P.–STRÁNSKÁ, R., 2006: Archeologické výzkumy na objektech ve správě NPÚ ÚOP v Brně v letech 2000–2006. In: Památková péče na Moravě – Monumentorum Moraviae Tutela 12, 7–36. Brno.
[11] Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hrad_Veve%C5%99%C3%AD_-_leteck%C3%BD_pohled_05_upraveny.jpg, letöltés 2018.01.17.
[12] Forrás: http://img25.rajce.idnes.cz/d2502/3/3613/3613529_27c1630e917592b128bde86d8565d8b0/images/01_hrad_veveri_-_planek.jpg, letöltés 2018.01.17.
[13] Az eredetileg stájer Tiefenbach (Teuffenbach) család 1578-ban érkezett Morvaországba. A családfő, Teuffenbach Kryštof 1598-ban történő elhalálozása után négy utódot hagyott hátra, három fiútestvért (Fridrich, Zikmund és Rudolf), valamint egy lányt (Zuzana). A Tiefenbachok evangélikusok voltak, ennek ellenére Zikmund (Zsigmond) bátyja, Rudolf von Tiefenbach mégis hű maradt a katolikus császárhoz és később áttért a katolikus hitre is. A Fehérhegyi csatában a császár csapatai oldalán harcolt és ő vezette a sereg jobb szárnyát. Zikmund (Zsigmond) volt Veveří vár ura 1620-ig. A Fehérhegyi csata után őt fő- és jószágvesztésre ítélték. Apósa közbenjárására kegyelmet kapott, de 1628-ban, miután nem volt hajlandó áttérni a katolikus hitre, kénytelen volt elhagyni a javadalmait. 1637-es halála után Rudolf 1582-1653) örökölte a várat és további birtokait.
[14] Forrás: http://www.fotozletadla.cz/letecke-snimky/letecke-snimky-hradu-pernstejn-zapad, letöltés 2018.01.19.
[15] Eckstein Michael Wenzel Halbax hallgatója volt 1709 előtt, később esetleg Rómában is tanult. Illuzionista freskókat és oltárképeket készített Andrea Pozzo olasz mester stílusában. Legfontosabb munkái freskók a brnoi Loreto kápolnában, a Milotice kastélyban, a Pernštejn kastélyban, a krakkói piarista templomban és a lembergi jezsuita templomban.
[16] Forrás: Markéta Kohoutová, Natalia Trajlinková: Hrad Pernštejn, Závěrečná práce, Olomouc 2015, 6. oldal
[17] Forrás: https://znojemsky.denik.cz/galerie/foto.html?mm=6507542-znojmo-hrad-letecka-fotografie, letöltés 2018.01.18.