A magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesület immár a XXVIII. vándorgyűlését tartotta meg az elmúlt hosszú hétvégén. A háromnapos konferenciának helyet adó épületben jelenleg a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállításait lehet megtekinteni, amely az ország északkeleti sarkában lévő Sátoraljaújhely városát díszíti. Ide érkeztek meg péntek 13 órára a várakért rajongók.

Kazinczy Ferenc Múzeum

A regisztráció után felmentünk a legfelső szinten kialakított tágas terembe, ahol nagy örömmel üdvözöltük egymást, sokan csak ilyenkor, évente egyszer találkoznak a konferencia alkalmával. Elhelyezkedve a székeken, felvillant a projektor fénye, hogy az előadók képekkel illusztrálva tárják elénk a kutatási eredményeiket.

Itt rendezték meg az idei vándorgyűlést

Elsőként Balog Árpád vette számba a Zemplén királyi ispánsági várában végzett régészeti feltárást, majd áttért a királyhelmeci „Csonkavárra”. Szintén az immár láthatatlanná vált magyar – szlovák határ másik oldalán emelkedik a nagykövesdi vár, amelynek napvilágra került leleteit Rácz Tibor tárta az érdeklődők elé. Ezután Bakos Gábor a közösségi várkutatás kiváló példájaként mutatta be a tállyai Várhegy csúcsán romladozó erősség múzeumbarát fémkeresősök általi felderítését. A konkrét régészeti eredmények után új színként következett Nemesné Kis Tímea a tokaji vár 1565-ös ostromának korabeli ábrázolását részletező elemzésével. A délutáni előadássorozatot Ringer István zárta a sátoraljaújhelyi várban eddig végzett ásatások bemutatásával.

A konferenciaterem

Őszintén, már jólesett felkelni a székből, hogy autóbusszal megközelítve a Várhegyet, a saját szemünkkel vegyük szemügyre a középkori oklevelekben „Patak” váraként emlegetett, alig néhány esztendeje még sűrű erdő mélyén rejtőző műemléket. Mivel már akkoriban is kerestem a nyomát, bátran leírhatom: hatalmas a változás! A dzsungel eltűnt, helyette ismét napvilágra kerültek a tatárjárás után IV. Béla király parancsára épült falmaradványok, amiket igyekeznek restaurálni napjaink kőművesei. Az északi oldal háromszögletű tornya felé – a szakmai és civil vélekedést – megosztó modern kilátó került. Azt el kell ismerni, hogy ha valaki a csodálatos panorámáért küzdi fel magát a várba, onnan fentről az égboltot hasító madárnak érezheti magát. A péntek estét végezetül Sátoraljaújhely polgármesterének, Szamosvölgyi Péternek a fogadása zárta le, ahol ínycsiklandozó ételek és finom borok társaságában teltek óráink.

A vár és a fogadás

Szombaton 9 órakor már ismét a konferenciaterem székei vártak ránk. Sűrű volt a program, az előadók feszített tempóval zúdították ránk az információikat. Mindegyiknek a középkori Magyarországon a királyi vármegyéktől eltérő funkciójú erdőispánságok voltak a célkeresztjében. Először Nógrády Árpád a sárosi, majd Buzás Gergely a pilisi erdőispánság felépítését, feladatait és várait vette górcső alá. Őket követte Rácz Miklós a bakonyi és Schmidtmayer Richard a vértesi erdőispánságról szóló gondolataival. Az ebédet a Múzeummal szemközti Törpe Étteremben költöttük el. Még néhány percnyi időm maradt, hogy a múzeumi kiállítások közül megnézzem az újhelyi vár régészeti feltárását bemutató termet. Frappáns ötletnek tartom, hogy nemcsak a szokásos üvegvitrinekben, de a földön – törésbiztos tárlókban – az erődítmény alaprajzába illesztve is bemutassák az adott tárgyi lelet megtalálási helyét.

Modern bemutató módszerek

Visszaülve a helyünkre a szombat délutáni előadások kezdődtek. Nekünk, szádvárasaknak, nagy szomorúságot jelentett, hogy megtudtuk,  Szádvár régészét, Gál Viktort sajnálatos baleset érte, így nem tudott megjelenni körünkben. Innen is mielőbbi teljes felgyógyulást kívánunk neked, Viktor! A tornai erdőispánságról szóló ismereteit helyette Feld István elnök úr olvasta fel. A konferencia két utolsó felszólalója közül Ringer István a pataki, míg Sófalvi András „szinkronhangjaként” ismét Feld elnök úr tolmácsolásában a székelyföldi Rika-erdőben megbújó Árpád-kori toronyvárakkal kapcsolatos tudásunkat bővíthettük.

A Castrum Bene Egyesület közgyűlésén Feld István elnök bejelentette a lemondását. Mindenkit váratlanul ért ez a hír, de el kellett fogadunk a döntését. A tagság nevében Ringer István régész köszönte meg több évtizedes munkásságát, hogy a várak megismertetését mind a szakma, mind a szélesebb nagyközönség számára ilyen magas fokon művelte. Ezután titkos szavazással választottuk meg az új vezetőséget, az elnöki tisztséget Terei György szerezte meg.

A leköszőnő és az új elnök, valamint az új vezetőség

Majd ismét buszra szálltunk, hogy a vadregényes zempléni hegyek egyik csúcsát koronázó, az újjáépített lakótornyával hívogatóan csábító Regéc várát hódítsuk meg.

A távolban feltűnt Regéc hatalmas lakótornya

Hazánk egyik hősének, II. Rákóczi Ferencnek a gyermekkorában fontos szerepet játszó regéci várnak egyre nagyobb részét tudják helyreállítani, gondolok a nemrégiben átadott keleti palotára. Ennek termeiben mind a régen élt főnemesek, mind a várbeli szolgaszemélyzet életre utaló tárgyakból rendeztek be kiállítást, amelyet élvezetes módon tárt elénk az idegenvezető. Távozván a legendás Rákóczi-várból a községbeli Látogatóközpontban Bakos Ferenc polgármester úr és csapata igazán szívélyes vendéglátásban részesített minket. Bizton állíthatom, hogy arra az estére még sokáig emlékezni fog a castrumos társaság, nagyon szépen köszönjük a regécieknek!

Regéci pillanatok

A vasárnap szokás szerint a környékbeli műemlékeket kerestük fel. Így láthattuk és járhattuk be a zempléni ispánsági várat, a királyhelmeci Csonkavárat és a nagykövesdi várat. Mindhárom régészeti feltárásáról tartottak nekünk előadást, most a történelmi helyszíneken kérdezhettük a szakembereket a minket érdeklő részletekről. Végezetül a „nagyságos fejedelem” születési helyén, a pompásan felújított Borsi várkastélynál vált szét a csapat, megfogadva, hogy jövőre ismét találkozni fogunk.

Borsi szádvárasokkal, Nagykövesd, zempléni földvár, Királyhelmec

Szöveg és képek:
Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás