Talán emlékszik a kedves olvasó „Az elveszett frigyláda fosztogatói” című film utolsó pillanataira, amikor az épület mélyére tolta a raktáros a viszontagságos küzdelemben megszerzett ókori ereklyét. Felmerülhet mindenkiben a gondolat, hogy a napvilágra került, régészek által kiásott tárgyak sorsa mi lehet? Jobb esetben végigmegy a múzeumi procedúrán: restaurálás és leltározás után kirakják a csillogó vitrinek egyikébe magyarázattal ellátva, hogy a látogató gyönyörködhessen benne. Rosszabb esetben viszont bekerül a múzeumi raktár mélyére, hiszen ismerjük a kulturális szervezetek pénzügyi helyzetét…

Vajon lehet ezen változtatni?

Szerencsére a Miskolc városában található Herman Ottó Múzeum vezetősége, most csak Dr. Szolyák Péter múzeumigazgatót és Szörényi Gábor András régészeti igazgatóhelyettest kiemelve, nem törődött bele a megváltoztathatatlannak hitt helyzetbe, hanem a kollégáikkal összefogva új megoldást találtak. Az ötletük lényege, hogy a drága múzeumi elhelyezés és a sötét raktározás közötti félúton kell bemutatni a várakban, kastélyokban, templomokban vagy éppen országutak építésekor napvilágra került tárgyi leleteket. A gordiuszi csomót elvágó ötletből született a LÁTVÁNYRAKTÁR, amit most adtak át a nagyközönségnek. Természetesen nem nyughattam, míg a saját szememmel nem láthattam, ebből született a cikkem élménybeszámolója.

Az egykori iskolai tanműhely épületét kívül-belül felújították, modern fehér belsőben lépkedhettem. Az idegenvezető kedves szavakkal mutatott körbe, hogyan alakult ki Miskolc városának régészeti intézménye, a Múzeum. 1899-ben hozták létre a Borsod-Miskolczi Múzeumot, amit aztán 1953-ban követett a sokoldalú polihisztor Herman Ottó nevének felvétele. A trianoni békediktátum után már csak a megcsonkított területekből megalakított Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye tartozik a szakmai hatósági felügyelete alá.

Az érdeklődőket hatalmas vitrinekben sorakozó tárgyak százai, de talán bátran írhatom, hogy ezrei fogadják. Leírhatatlan látvány, ahogy sűrű tömegben sorakoznak az őskortól egészen a XIX. századig az akkor élt emberek használati eszközei. Ami tányért egykoron az asztalra tettek és levest kanalaztak belőle, az most ott fekszik a csillogó vitrinben. A heringsűrűségű tömörítésben az egyes tárgyak beazonosítását a melléjük helyezett számok segítségével lehet kikeresni a mellékelt mappákból.

Természetesen, mivel „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, jómagam a Szádvárért Baráti Kör tagjaként az Aggteleki-karszthegység 460 méter magas sziklaplatóját koronázó Szádvár középkori erősségében a 2009-e esztendő óta tartó feltárások tárgyait kerestem. Gál Viktor régész vezetésével sok-sok lelet vált a nehéz fizikai munkánk eredményes gyümölcsévé. Nagy örömömre ott integetett felém az általam megtalált ágyúgolyó is, amelynek egy része letörött, ezért szentül hiszem, hogy 1567 januárjában Schwendi Lázár kassai főkapitány pattantyúsa lőtte ki Szádvár ostromakor a sasfészekre. Aki nem hiszi, az járjon utána!

De a kályhacsempés részen is találtam ismerőst, egy csodaszépen összerakott fűtőberendezés kerámiájában. Aki becsületesen végig akarja nézni a kiállított tárgyakat, az alaposan tankoljon fel szabadidővel, mert tényleg lebilincseli a rengeteg élmény. Csak nehéz szívvel tudtam elszakadni a terem közepét elfoglaló numizmatikai asztaltól, ahol nagyító segítségével lehet szemügyre venni a sok-sok ezüstpénzt. De nem is akarom tovább dicsérni a Látványtárat, hanem jó szívvel ajánlom mindenkinek a felkeresését és megtekintését, a régmúlt szerelmeseinek kötelező program!

Végezetül néhány hasznos gyakorlati tudnivaló következzék. A miskolci Herman Ottó múzeum által létrehozott Látványraktár a Tímármalom utca 12.szám alatt található. Aki vonattal érkezik a nagyvárosba, mint jómagam, annak bármelyik villamost tudom ajánlani, ugyanis azok útvonala érinti a Balázs Győző téri villamosmegállót. Itt leszállva, át kell menni a túloldalra, ahol a kör alaprajzú felsővárosi Református templom mellett elsétálva, a hatalmas lakótelepi tömbházak közötti parkban jobbra, majd balra fordulva rátérünk a Tímármalom utcába. De ez csak az utca eleje, még déli irányba haladva útba esik a Szinva-patak hídja és egy forgalmas út, amiket leküzdve hamarosan ott állhatunk a Tímármalom utca 12 számnál, ami balkézre esik. Az ajtó zárva lesz, de a kifüggesztett táblán lévő telefonszámot +3670/604-1549-et felhívva, azonnal jönnek és kinyitják nekünk. Csoportok részére regisztráció szükséges, amit telefonon +36 70/367-2702, míg emailben: muzeumpedagogia.hermuz@gmail.com –on tehető meg. Egyéni látogatóknak nem szükséges a regisztráció. A Látványraktár nyitva tartása: hétfőn szünnap, keddtől péntekig: 9:00-17:00, minden páros hét szombatján szintúgy 9:00-17:00 között. A belépőjegyek közül a teljes ár: 1600 Ft, kedvezményes ár (diák, nyugdíjas): 800 Ft, múzeumpedagógiai foglalkozás kérhető, +800 Ft/fő ellenében.

Szöveg és fotók: Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás