Szádvár előadás a II. Közösségi Régészeti Konferencián
(Visegrád, 2023. szeptember 15-16.)

2023. szeptemberében immár második alkalommal találkoztak a közösségi régészet témakörében érintett szakemberek és önkéntesek, a téma iránt érdeklődő kutatók és civilek a II. Országos Közösségi Régészeti Konferencián, mely a Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Régészeti Intézet, a Közösségi Régészeti Egyesület és a Magyar Régész Szövetség közös szervezésében jöhetett létre a visegrádi Királyi Palotában.

A két évvel ezelőtti I. Régészeti Konferencián már volt alkalmunk bemutatni a Szádvár megmentésére irányuló programunkat és egyesületünk, a Szádvárért Baráti Kör eredményeit. Ezért úgy gondoltuk, hogy most csak egy poszter erejéig jelennénk meg, rávilágítva az elmúlt két év alatt nekünk fontos változásokra, kihívásokra és sikerekre. Végül mégsem ez valósult meg…

Számunkra igazán megtisztelő volt, hogy a rendezvény fő szervezői, Rácz Tibor Ákos és Bakos Gábor is támogatta a részvételünket, és bátorítottak bennünket, hogy készüljünk egy teljes előadással inkább.

Így született végül Gál Viktor régészünk, és Pomázi-Horváth Viktória, illetve jómagam közreműködésével az az anyag, melyet a konferencia résztvevői megismerhettek. Előadásunkban kitértünk azokra a kihívásokra, melyek 2021 óta elsődlegesen sújtják tevékenységünket:

• Mivel sem tulajdonosi, sem kezelői minőségben nem állunk, a pályázati lehetőségek erősen korlátozottak számunkra.
• Szádvár még mindig egy 160 hektáros erdő besorolású telken fekszik, a telekalakítás több kísérlet ellenére elakadt a bürokratikus útvesztőkben.
• A Nemzeti Várprogram utáni karbantartási és állagmegóvási munkákra nincs megfelelő anyagi támogatás.
• Bár partnereink (Nemzeti Park, Erdészet, Önkormányzat stb.) igyekeznek a lehető legtöbb támogatást megadni, ezekre a problémákra nem sikerült megoldást találni.

Amiben viszont sikeresek tudtunk lenni, az az egyre fiatalabb önkéntesek bevonása. Így az előadás második felében ezt a folyamatot vázoltuk fel, a nagyobb diákcsoportok, főiskolai, egyetemi hallgatók, középiskolás csoportok bevonását. Ezt több szempontból is fontosnak tartjuk. Egyrészt a fiatal generációkkal megismertetjük az önkéntes, közösségi munka értékeit, a kulturális örökség megóvásának, mint közös feladatnak az örömeit, hasznosságát, megbecsülését. Ezt nálunk mindenki átélheti, a szűkebb és tágabb közösséghez tartozás élményén keresztül is. Mindenképpen szerettük volna kiemelni ennek az emberi oldalát, amely nélkül ez a tevékenység egyszerűen nem működhet.

A másik szempont pedig a hosszú távon is fenntartható közösségi régészeti munka, a Szádvár megmentésére irányuló tevékenységek, az egyesület jövőjének biztosítása. Persze, láttuk azt, hogy többen újra meg újra visszatérnek, de nem voltunk biztosak benne, hogy a legifjabb generációk tagjai milyen érzésekkel, gondolatokkal érkeznek hozzánk és távoznak egy-egy vármentő program után. Ezért egy online kérdőív kitöltését kértük tőlük, melyre a visszajelzések nagyon hasznosak és többnyire pozitívak voltak (a szállás és étkezés minőségén mindig van mit javítani). A diákok többsége azért jön el hozzánk, mert egy-egy lelkes tanár mutatja be nekik ezt a lehetőséget, de a rendezvény után már ők adják tovább szüleiknek és társaiknak, hogy milyen jól érezték magukat, és persze a fontos munka mellett milyen egyéb közösségi élményeik voltak.

A konferencia résztvevőitől is sok pozitív visszajelzést kaptunk, többen utaltak rá vagy mondták ki, hogy több ilyen civil kezdeményezés lehetne az országban. Ezért ezúton is bátorítunk mindenkit, aki kacérkodik egy közösségi örökségvédelmi egyesület alapításával, hogy ne habozzon, mi is segítünk, ahol csak tudunk!

Az előadás után megkeresett bennünket Kovács Olivér, a Közkincs-kereső rádióműsor szerkesztője, így a szintén jelen lévő elnökünkkel, dr. Kovács Lajossal együtt válaszoltunk a kérdéseire. Az interjú itt érhető el, a 2023.09.20-i adásban a 3. és 4. részben.

A konferencia kétnapos programjában mi is rengeteg hasznos és érdekes előadást hallgattunk meg. Jó érzés látni, hogy a múzeumi programokban ma már elengedhetetlen az önkéntesek, a civilek bevonása, sok esetben ők találnak új lelőhelyeket, vagy bővítik az eddig ismert lelőhelyek kiterjedését. A technikai lehetőségek fejlődése is túlmutat már a fémkeresők használatán, hiszen pl. drónokkal, de még az interneten fellelhető műholdas képek elemzésével is lehet hihetetlen eredményeket elérni.

A programban arra is volt lehetőség, hogy a Kulturális Örökség Napjai keretében bemutatott ásatásra is kilátogassunk a visegrádi Sibrik-dombon, ahol Boruzs Katalin régész mutatta be a feltárás részleteit, egy egykori római villa alapjait a később ebben kialakított veremházak maradványaival. Ezután a közelben található Esperesi templomromot is megnézhettük, mely talán a kevéssé ismert visegrádi látnivalók közé tartozik.

Összefoglalva, civil résztvevőként azt lehetett leszűrni, hogy a közösségi régészet hazánkban már túljutott az első kisded lépésein, gyerekbetegségein. Több megyében jól működő, intézményi háttérrel és tudatosan felépített programok futnak, melyek nagyon komoly eredményeket tudnak felmutatni. De egyre inkább látszanak azok a törvényi, strukturális hiányok is (pl. a helyi múzeumok helyzete és persze az illegális fémkeresőzés még mindig jelentős jelenléte), amelyek az országosan egységes módszertan, illetve a civilek és a régész / múzeumi szakma számára is elfogadható, hosszú távú fejlődést egyelőre nem engedik kibontakozni.

Reméljük, hogy ennek a nagyobb közösségnek is egyre több tagja és támogatója lesz, és rövidesen újra találkozunk ebben a körben, a közösségi régészet elkötelezett híveivel, művelőivel, támogatóival!

Nagyon köszönjük a szervezőknek, hogy részt vehettünk a konferencián!

Dobos János
SzBK