A múlt hétvégi pénteki naptól kezdődően Veszprém városában rendezték meg a magyarországi várbarátokat összefogó Castrum Bene Egyesület 3 napos konferenciáját. A szokásos májusi időponthoz képest az eltolódást az okozta, hogy mostanra lett készen a Laczkó Dezső Múzeum felújítása.

Így hát az odaérkezők egy kényelmes székekkel berendezett, légkondicionált helyiségben telepedtek le, hogy meghallgassák a köszöntőket. Majd elkezdődtek az előadások, amelynek első részében Győrffy-Villám Zsombor a sümegi vár 2021-es régészeti kutatásáról számolt be, ezt Koppány András kiegészítette az eddigi kutatástörténettel. Utána a nagyvázsonyi vár lakótornyáról szerzett újabb ismereteket osztotta meg Koppány András és Fülöp András. A továbbiakban Hegyi Dóra kezdte meg a fő színhelyként szolgáló Veszprém várának ismertetését a régész szemüvegén keresztül. Szoboszlay Gergely az újkori várfalak napvilágra került részeit vázolta fel, míg Kékesi Márk és Kristóf Virág egy sziklaárok leletanyagát mutatta be képes előadásában. A délután utolsó előadásában Szőke Balázs a török hódoltság korából származó jelentős veduta {látkép} anyag alapján készített számítógépes rekonstrukcióit osztotta meg a nagyközönséggel.

A szállások elfoglalása után a castrumos tagok Hegyi Dóra régész vezetésével a veszprémi vár nevezetességeivel ismerkedtek meg. Részletes információkat nyerhettünk többek között a Szent Mihály-székesegyházról, a Szent György és Gizella kápolnákról.

A pénteki nap utolsó programját a Városháza fogadása jelentette, ahol Porga Gyula polgármester köszöntötte a várbaráti csapatot. Veszprém a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű települése, annak vérzivataros múltjából megmaradt objektumok megőrzése elsőrendű feladatot jelent. Ezután a csapat kisebb társaságokra bomolva még sokáig folytatta az eszmecserét.

A szombati napon 9 órakor kezdődött a konferencia. Elsőként Bilkei Irén ismertette a Zala vármegyei inventáriumok {várleltárak} adatait. Novák Ádám és Ringer István kifejtette a véleményét, vajon lakták-e a pataki {sátoraljaújhelyi} várat a középkori földesurai? Ezután Gál Erika a dombóvári Gólyavár állatcsontleleteiről tett közzé képes beszámolót. A Hatházi Gábor vezette kutatócsoport a csókakői erősség leletanyaga alapján megkísérelte a várlakók társadalmi és művelődési tagozódását felvázolni. Pátkai Ádám Sándor a vázsonykői „különleges” leleteket mutatta be, míg Rákóczi Gergely az egri várban napvilágra került török ágyúról mutatott be érdekfeszítő előadást. Fajszi Csongor és Tóth Erik a keleti kapcsolatokról szólt, szintén az egri vár tárgyaival kapcsolatban.

Az izgalmas előadások után jól esett egy kis séta, hogy a Toborzó utcai étteremben elfogyasszuk az ebédünket.

A konferencia délutáni programja Nagy Szabolcs Balázs gondolataival kezdődött a bándi Essegvár egyre sokasodó tárgyi anyagairól. Míg Buránszki Nóra a szentföldi keresztes várak higiéniájáról és hulladékkezeléséről tárt elénk részleteket, Miskolczi Melinda ugyanezt a témát fejtette ki a diósgyőri vár vizes árkával kapcsolatban. A témák lezárását Szörényi Gábor András összefoglalója követte, aki reagált az előadások egyes részleteire.

Terei György titkár az ezt követő  közgyűlésen fontos kérdésekre várt választ a castrumos tagoktól, akik szavazással döntötték el a vitát. A szombat délután hátralévő részében a nagyvázsonyi várat kerestük fel, amely az utóbbi években jelentős fejlesztéseken esett át, így várva a kíváncsi turisták rohamát. A település és várának reményteli lehetőségeiről Fábry Szabolcs polgármester adott részletes információkat. Végezetül elfogyasztottuk a jóízű vacsoránkat.

A vasárnapot nemes hagyományunk szerint teljes egészében a környékbeli várak felkeresésével töltöttük. Először a Bánd község feletti dombon emelkedő Essegvárat, majd a Doba határában a kéményének sziluettjéről már messziről feltűnő Somlót rohamozta meg a Castrum Bene Egyesület tagsága. Végezetül Sümeg vára következett, amit a szerző időhiányában most kihagyott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejelentett tervek szerint a 2024-es konferencia helyszínét Sátoraljaújhely fogja biztosítani.

Szöveg és fotók: Szatmári „Nagyon Várbarát Tamás