Bátran adhattam a Szádvárért Baráti Kör által szervezett XXXII. Vármentő Napoknak ezt a címet, hiszen az időjárás végig kegyes, mosolygós arcát mutatta azoknak az embereknek, akik nem sajnálták az idejüket és eljöttek a meghirdetett programra.

Csütörtök este érkeztünk meg a szokásos szálláshelyünkre, a Szögliget község szélén lévő Nyárádi Major Turistaházba. A régiek örömmel üdvözölték egymást, míg az újaknak minden segítséget megadtunk, hogy jól érezzék magukat, beilleszkedjenek a csapatmunkába.

Mert az immár 17. esztendejébe lépett vármentés soha meg nem szűnő feladatot jelent minden résztvevőnek. A természet örök erőivel szemben kell helytállnunk, ebbe beleértem a tavaszi napsütésben erőre kapó aljnövényzet gyérítését, vagy éppen a romladozó várfalakból a zord tél folyamán kieső kövek összeszedését. Az esti ínycsiklandozó vacsora elfogyasztása után, köszönhetően a gitárosoknak, hegedűsnek, szintetizátorosnak, igazi „örömzenélés” kezdődött el késő éjszakáig. Láthatóan sikerült egymásra hangolódniuk a muzsikusoknak, a közönség legnagyobb örömére.

Péntek délelőtt autókonvojunkkal megindultunk a Ménes-patak völgyében, egészen fel a Várkert területéig. Innen már csak a legendássá vált lépcső 374 fokát kellett legyűrni, hogy széttekintve az egykori Bebek-vár platójáról felsóhajthassunk: ez minden szenvedést megér! A munkavédelmi oktatás után aláírtuk az ívet, majd megkezdődött a szokásos, hangyaszorgalmú tevékenységünk, a bozótirtás. Nyugodtan leírhatom, hogy a rendszeres karbantartás látszik, már sokkal kisebb gazzal kellett megbirkóznunk.

Déltájban örömhírt kaptunk, megérkezett Szabó Miklós Szádvár szakácsa és lelkes segítőcsapata, hogy elkészítse megunhatatlan sajtos-füstös lángosát. a szádvári „kelgyóját”, ami mellé még mignon is dukált. Nagyon szépen köszönjük a kedvességét! Őszintén szólva, jóllakott pocakkal már döcögősebben haladt a délutáni munkánk.

A Vármentő Napok alkalmával sort kerítettünk a közhasznú egyesületünk működésében fontos szerepet játszó közgyűlés megtartására is. A napirendek között szerepelt az előző esztendő programjainak értékelése, valamint az előttünk álló hónapok fontos feladatainak tárgyalása. Idén is izgulhatunk, hogy a kitűzött célokat sikerüljön elérnünk! Ezért bárkinek a segítő kezét szívesen látjuk a meghirdetett rendezvényeinken.

Régi barátaink, volt tagtársaink is segítettek

Másnap a menetrendszerű kőpakolással folytattuk a munkát.

Nagy köszönet illessen minden résztvevőt, külön is megemlítve a Fürjes János tanár úr vezette győri SZC Hild József Építőipari Technikum diákjait valamint a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatóit, akik között idegen ajkú fiatalokat is elhozott közénk a vezetőjük, Veress Dániel.

Bízom benne, hogy sokukkal fogunk találkozni a következő, augusztusi programunkon is!

Szöveg: Szatmári „Nagyon Várbarát” Tamás
fotó: NV, j1s