Egyik diáksegítőnk szemével:

A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium tanulói részére lehetőség nyílt, hogy részt vegyenek augusztus 1-5-ig a Szádvárért Baráti Kör által 2022-ben megrendezett XIV. Vármentő Héten. A tábor célja a Magyarország északkeleti részén, Szögliget község melletti 460 méter magasan elterülő 13. századi Szádvár megmentése.

Iskolánkból sokan jelentkeztek, de végül 8 diák és két kisérőnk, Fekete András őrgy. és Szilágyi József hdgy. vett részt a régészeti táborban. A táborhely elfoglalása miatt már július 31-én délután megérkeztünk szálláshelyünkre, a szögligeti Nyárádi Major turistaházba. A hozzá közel eső szabad téren a kiadós esőzés ellenére pillanatok alatt felállítottuk a sátrainkat. A vendéglátók kedvesen fogadtak minket. Még aznap este lehetőségünk nyílt szalonnasütésre a tábortűz melege mellett.

Minden reggel 6:30-kor volt ébresztő, de mi általában már előtte ébren voltunk, és elkezdtünk készülődni. Tisztálkodás után felszereléseinket összeszedtük, az aznapi ebédet elcsomagoltuk, majd a tele táskákat bepakoltuk a gépjárműbe. A reggeli általában 7:30-kor készült el, akkor sorakoztunk fel az asztalok előtt. Jellemző volt ránk, hogy minden nap étkezés előtt már készenlétben ott ültünk az ebédlő előterében és vártuk, hogy bemehessünk étkezni. A szakácsnő mindig nagyon finomakat főzött számunkra, nem panaszkodhattunk. 8:00-kor megindultunk a várba, de előtte mindig megálltunk a helyi közértnél. Miután megérkeztünk a helyszínre, nem kevesebb mint 374 lépcsőfokot kellett megtennünk a várba feljutás érdekében, melyet mindig sikeresen leküzdöttünk.

Miután kiosztották minden csoport számára a feladatokat, mi is nekiláttunk a szelvényünk megtisztításának, ásásának. Először nagy köveket hordtunk el, majd eltakarítottuk a növényzetet, azután pedig elkezdtük a szelvény mélyítését. Körülbelül egy 5 méter hosszú és 1,5 méter széles árkot ástunk, melynek legmélyebb pontja (mely közvetlen a várfal mellett található) a 2 métert is elérte. Nagyon változatos rétegekbe ütköztünk, melyek legtöbbjeit csak csákánnyal tudtuk tovább mélyíteni. Nagyon élveztük, teljesen beleéltük magunkat a munkába. A tűző napsütés miatt sapkában dolgoztunk és egy nagy ponyvát is kikötöttünk az árkunk fölé, hogy megvédjük magunkat. Óránként kötelező ivószünetet is tartottunk, nehogy kiszáradjunk. Az ásatás során nagyon sok leletet találtunk, főleg állatcsontokat és kerámia darabokat. Legértékesebb leleteink közé tartozott 2 ágyúgolyó (melyből 16 év alatt összesen csak 4 került elő, ebből 2 a miénk), egy kés díszített csontmarkolata, marhapatkó, díszített kerámia tányér és ezüstpénz. Miután a munkát befejeztük a várban, elindultunk vissza a táborhelyünkre.

Délután mindig érdekes előadások vártak minket, így soha nem unatkoztunk. Általában minden nap gyújtottunk egy tábortüzet szikravetővel, és szalonnát sütöttünk. A tűz körül ülve nagyon jókat beszélgettünk egymással, és rengeteget nevettünk. Jól esett egy fárasztó nap után kikapcsolódni, élvezni a csendet és nevetni. Beszéltünk a nyárról, élményekről, iskoláról és saját történeteket is megosztottunk egymással.

Felejthetetlen élményeket szereztünk ezalatt az öt nap alatt és reméljük, hogy legközelebb is lehetőségünk lesz részt venni a vármentő napokon.

Sándor Dániel