2., befejező rész

Utazásunk során a diplomatica {oklevéltan} és sigillográfia {pecséttan} vizein evezve átjutottunk a XV. századba, annak is az első harmadába. Bebek Miklós 1433-as magániratában {jobb qlsó kép} a BUBEK név {fenti kép} már teljesen szabályos, álló B-betűvel történt meg. Pecsétje {bal alsó kép} pedig már tartalmazza az összes végleges címerelemet: alul a megdőlt pajzsot, benne a kettős kereszttel, felette a fazéksisakon lévő női fejet, kétoldalt az ívelt halakkal.

Bebek István 1444-es szintén magánjellegű iratát pedig azért raktam be a felsorolásba, hogy érzékeltessem, milyen állapotban maradtak fent eme megsárgult oklevelek és pecsétjeik.

A legtöbb esetben elvesztek vagy súlyosan megrongálódtak a viaszdarabok, bár István úrén még az alsó kettős keresztes pajzs kivehető.

A sok férfiú után üdítő kivételként következzék Pelsőci Bebek Imre özvegye Veronika úrnő és fia Pál 1462-es okirata.

Egykoron több pecséttel látták el bizonyságul, napjainkra azonban csak egy maradt fenn töredékesen. Jól kivehetőek rajta a Bebek-címer elemei.

A budai káptalan 1511-es iratában Bebek György leányát, Margit úrasszonyt, aki Telegdy István felesége volt akkoriban, vezették be Heves vármegyei birtokok tulajdonjogába. Az apjának a lejegyzett neve már teljesen a napjainkban ismert BEBEK formátum.

A Magyarországra végzetes sorscsapást jelentő mohácsi vész előtti évben járunk, vagyis 1525-ben, amikor kiadták Jagelló II. Lajos király oklevelét {jobb felső kép}. Érdemes tekintetünket a jobb alsó részre irányítani, mert a szignó szerint „Emerici Bebek secretari regni” vagyis Bebek Imre királyi titkár jegyezte {jobb alsó kép}. Ugyanebből az esztendőből egy másik dokumentumon {bal felső kép} még szebben kivehető Imre titkár aláírása {bal alsó kép}. Ekkor még senki sem sejtette a tragikus véget, miszerint a fiatal magyar király odavész a mohácsi csata utáni menekülésben, a székesfehérvári prépost pedig kivetkőzik egyházi stólájából, majd vallásából is, hogy feleségül véve egy görög nőt, az eldugott Csorbakő várában hamis pénzt verettessen.

Eljutottam a végszóhoz, ahhoz a két személyhez, akik a XVI. században döntően formálták mind a saját családjuk, mind az ország középső területeinek sorsát. Életükről már több írás is megemlékezett ezen a honlapon. Most nézzük, vajon a nevüket hogyan írták?

Bebek Ferenc 1525-ben intézett iratot Késmárk városához, alul a neve egyértelműen olvasható: BEBEK. A megerősítő pecsétjét már elsodorták az idők szelei.

Másik dokumentum róla a Királyi Kancellária által a korszakban már folyamatosan vezetett úgynevezett Királyi Könyvek adataiból nyerhető ki. Sajnos azonban ezekbe nem kerültek be pecsétek, csakis a regeszták {rövid összefoglalók}. Nyissuk ki a vaskos kötetet például az 1549-es évnél, ahol FRANCISCUS BEBEK vagyis Bebek Ferenc neve szépen olvasható.

Fia, György úr – az utolsó Bebek – említése szintén a Királyi Könyvekből származik, az 1557-es esztendőből. Latin nyelvű alakja GEORGIJ BEBEK vagyis Bebek György.

Összefoglalásként kijelenthetem, hogy a BEBEK név leírása a középkor során az eredetiből fokozatosan megváltozott, ugyanígy járt a főúri család címere, illetve pecsétje is.

Előző rész

Szatmári Tamás
Szerk:SzBK

Felhasznált irodalom:
Alapi Gyula Andrássy Gyula: Magyarország címeres könyve I. {1913}
Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése {1922}
Kempelen Béla: A magyar nemesi családok címerei {1941}
Bertényi Iván: Kis magyar címertan {1983}
Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei {1987}
Dr. Rátóti Benő: Ország, címer, zászló {1989}
Internetes adattárak