Gyulavári Zsuzsanna: Omán – Nizwa erődje

Nizwa városa az Ománi-öböltől kb. 140 km-re, a Hadzsar-hegység lábánál helyezkedik el. Omán egyik legidősebb és legtörténelmibb városa, ami a VI. században az ország fővárosa volt. Jelenleg kereskedelmi és oktatási központja a térségnek, fő tevékenysége a gazdálkodás. Leginkább cukorfeldolgozásból, bőrcserzésből, szőnyegkészítésből, fémmegmunkálásból élnek. Az elhelyezkedése miatt jelentőséggel bírt a szárazföldi védekezésben és emiatt építették meg itt az erődöt.

Omán. Egy ország, amiről nem tudunk részleteket, ha nem nézünk utána. Tudjuk, hogy arab ország. Egy kis utána olvasás már mélyítheti ismereteinket: Omán az Arab-félsziget délkeleti részén helyezkedik el, észak-nyugatról az Egyesült Arab Emirségek, délről Jemen, nyugatról Szaúd-Arábia határolja. Keleten és északon tengerpartja van az Arab-tenger, illetve az Ománi-öböl felé. Az itt lakók vallása többségében ibádi muszlim, amely a mohamedán vallások között az egyik legszelídebb és legmegengedőbb. Ennek megfelelően nagyon barátságosak az itt lakó emberek, akik 2018-ban majdnem 5 millióan éltek a Magyarországnál háromszor nagyobb országban. A terrortámadások valószínűsége nagyon csekély, az egyik legbiztonságosabb arab országnak tartják.

Területének nagy része sivatag, de több helyen láthatók magas hegyek is. Az ország legmagasabb pontja Jebel Shams, 3004 méter magas. Az eső ritkán esik, de ha igen, akkor olyan mennyiségű, hogy árvizeket okozhat a hirtelen lezúduló víz. A hegyekben rengeteg helyen találkozni vádikkal (wadi -vízfolyás kifejezése), ahol a völgyekben összegyűlnek a hegyekből érkező csapadékvizek, majd utat törnek maguknak lefelé. Itt a gondos emberi kezek mederbe terelik, majd árasztásos öntözésre használják ezeket a vizeket.  A kiesebb vádik jelentős turista központok, itt a kristálytiszta vizekben fürdeni is lehet a hegyek szomszédságában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ország abszolút monarchia, a társadalom csúcsán a szultán áll. Az ország rendkívül gazdag, ugyanakkor ezt nem használja úgy, mint a „szomszédjában” található más arab országok. Nem lehet látni felhőkarcolókat, a kultúrájukat tiszteletben tartják és őrzik.  A vallást komolyan veszik, alkoholt egyáltalán nem lehet kapni az országban, valamint vizipipázókat sem látni, disznóhúst sem lehet enni, ellenben tevehúst igen.

2022. januárban döntöttünk úgy, hogy az ország egy kis töredékét felfedező egy hetes útra indulunk, már azzal a megérzéssel, hogy ez a látogatás nem az utolsó lesz ebben az országban. Az utazás végére ez az érzés megerősödött, számtalan olyan helyet láttunk, amire most nem jutott idő, de talán legközelebb… hiszen egy olyan országba jutottunk, amire mondhatjuk, hogy a fekvőrendőrök hazája (mindenhol IS vannak megbújó fekvőrendőrök), de ugyanakkor a fél ország a barátunk. Itt ugyanis mindenki integetett, köszönt, üdvözölt, megkérdezte, hogy vagyunk, honnan jöttünk. Az emberek nagy százaléka jól beszél angolul, így nem volt olyan hely, ahol ne értettek volna meg minket.

Utazásunk során jártunk vádikban, hegyekben, sivatagban, tengerparton, a fővárosban, gazdag program állítható össze az arra érdeklődőknek. Ennek egyik része volt a nizwai erőd megtekintése.

A palotában kiállítást rendeztek be, ahol megismerhettük az ománi történelmet, a jellegzetes fegyvereket, a régi mesterségeket.

Az erőd alapjait már a XII. században lerakták, azonban a nagyobb építés a XVII. században, 1650-ben kezdődött Imam Sultan bin Saif bin Malik uralkodása idején. Az építkezés 12 éven keresztül tartott.

Az erőd két részből áll: a palotából valamint egy „dobszerű toronyból”. Az épület együttes a Yarubi-korszakban használt stílust tükrözi. A Yarubi-dinasztia 1624-1742 között töltötte be az imám tisztségét Omán területén.

Amint látható, Nizwa belvárosát körbevette az Alaqur-fal, melyre több helyen építettek őrtornyokat. Ezen belül a palota és az erőd szorosan egymás mellé épült. Az utóbbi években a palota és erőd épületegyüttese felújításra került, míg a fal romos, felújításra szorulandó állapotban van több helyen.

A jegyek megvétele után a palota részbe jutunk először, ahol is egy nagyobb térre érünk. A teret épületek veszik körbe, illetve igen vastag, agyagos-törmelékes falak védik. Egy kapun keresztül egy tágasabb kertbe juthatunk át, itt a fák adnak árnyékot, a déli pihenésre kiváló helyszín. Az omániak egyébként szintén tartanak „sziesztát”, jellemzően délután 1 és 4 óra között.

Benn szembesülünk azzal, hogy a palota járatai is igazi labirintust képeznek: félemeletek, lépcsők, féltetők, onnan nyíló helyiségek teszik egy kicsit átláthatatlanná az épületet.

Az erőd egy 30m magas, 36m átmérőjű, henger alakú torony, melynek alapjai 30m mélyen kezdődnek a föld alatt. A torony nagy része kövekkel, sziklákkal, törmelékkel van feltöltve. Az elhelyezkedését úgy választották meg, hogy egy földalatti patakra építették, így a folyamatos vízellátás biztosított volt az erődben tartózkodók részére.

A palota épületegyüttesét úgy alakították ki, hogy a fegyvertűznek ellenálljon, a falakon lőréseket alakítottak ki, hogy az ellenség támadását vissza tudják verni.

Végszükség esetén a bent szorulók visszavonulhattak az erőd épületébe. A föld szintjén található raktárakba élelmiszert, vizet, lőszert tudtak eltenni, így az utánpótlás megoldott volt az ostrom idejére.

A toronyba való feljutás nehézkes volt, ugyanis számtalan vakajtó nehezítette az eligazodást, a közlekedés szűk lépcsőkön, rengeteg akadályon keresztül történhetett. Az ajtók is szegekkel vasalt, vastag faajtók voltak.

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a következő csapdákat alakították ki a lépcsők mellett:

• a bejárat felett keskeny nyílásokat alakítottak ki. Itt tudtak forró folyadékot önteni az ellenség nyakába.
• a lőnyílásokat úgy alakították ki, hogy a lövés iránya több irányba is történhessen: szinte vízszintesen, a távolabbi célokra, meredeken lefelé, a fal mellett tartózkodókra, valamint kb 45 fokban.
• a lépcsőn való felhaladás közben több ajtón is áthaladhatunk, itt „lyukcsapdákat” helyeztek el, amibe a támadó emberek könnyen beleestek, így a mélybe kerültek.

 

A torony tetején látható egy keskeny perem, ahová 3*2 lépcsősoron lehet feljutni, ezek 120°-os szöget zárnak be egymással. A peremen egy ember fér el, de támadás esetén így 360°-os védelmet tudtak biztosítani az erődnek. Egyszerre összesen 120 fegyveres ember tudott védekezni a peremen.

Az erőd lőréseihez (24 db) ágyút is tudtak vinni, ezek is segítették a védekezést. Az egykori 24 db ágyúból ma már csak 4db van kiállítva, ebből 2db a palota bejáratánál.

Az erőd tetejéről fantasztikus kilátás van a városra, a környező és távolabbi hegyekre, a pálmaligetekre.

A palota körüli épületegyüttes foglalja magába a helyi bazárt, számtalan árus kínálja a portékáját reggel és 13 óra, valamint 16 és az esti órák között.

Képek az erődről:

A palota falai, elsősorban sárból és kőből készültek:

Kilátás a toronyból:

A torony aljában egy falkarc-töredék található, amely valószínűleg csatajelenetet ábrázol. Ennek történetére nem találtam egyelőre utalást.

Szerk.: VM