Kincskeresés vagy sírrablás? A fémkeresőtől a Közösségi Régészetig
(Beszámoló az I. Közösségi Régészeti Konferenciáról egy laikus előadó szemével)

Az I. Közösségi Régészeti Konferencia – mint oly sok más jelenkori esemény – nem az eredetileg meghirdetett időpontban valósult meg. Még 2020 év elején megtisztelő meghívást kaptunk a szervezőktől, hogy mutassuk be a Szádvár megmentéséért végzett munkánkat, egyesületünk eredményeit. A Ferenczy Múzeum Centrum és a Közösségi Régészeti Egyesület (KRE) végül több mint 1,5 évvel később, 2021. november 12-13-án tartotta meg a konferenciát a szentendrei Városházán, még mindig a vírushelyzet árnyékában és egész nap maszkot viselő résztvevőkkel.

A konferencia programja két, tematikájában is elkülönülő napot ígért, a pénteki napon a Közösségi Régészet modelljei és módszertani kérdései kerültek terítékre, míg a szombati előadások inkább a megvalósult közösségi kutatásokat, az önkéntesek segítségével elért régészeti eredményeket mutatták be. A konferenciát a KRE Facebook oldalán élőben lehetett követni, az előadásokról felvétel készült, amit később az előadások anyagával összevágtak.

Vármentőként, laikusként részt venni egy ilyen beszélgetésben rendkívül izgalmas élmény volt. Már az is pozitív és motiváló, hogy az archeológiával foglalkozó különböző szakemberek – régészek, restaurátorok, oktatók, múzeumi kutatók stb. – nemcsak a feltárások és a leletkezelés fizikai és műszeres munkáiban, hanem itt, egy tudományos konferencián is partnerként tekintenek a teremben jelen lévő önkéntesekre, amatőr kutatókra, fémkeresős barátaikra. Sőt, egyértelműen kikérik a véleményünket, meghallgatják és komolyan veszik azt. Ráadásul érezhetően nem kizárólag a tudományos eredmények érdekében, hanem alázattal és őszinte érdeklődéssel. Jó látni, hogy a régészek már nem az elefántcsonttoronyban ülve dolgoznak, és egymást próbálják szakmailag felülmúlni és lenyűgözni, hanem belátták, hogy egyrészt, amivel dolgoznak az mindannyiunk kincse és értéke, másrészt megtalálásának és értelmezésének munkáját és örömét meg lehet osztani a szűkebb és tágabb közösséggel.

A hivatalos megnyitó után az első napon a teremben ülők megpróbáltak igazán a „tükörbe nézni”, és közösen megtalálni a Közösségi Régészet kereteit, definícióját, módszertanát, rövid történetét és lehetséges jövőjét. Rácz Tibor, a KRE vezetőjének előadása után a különböző megyei programok mutatkoztak be, előtérbe kerültek a hasonlóságok és a különbségek a kihívásokban és az alkalmazott módszerekben, illetve az egységes módszer hiányára adott válaszokban.

Érdekes vita volt számomra a „fémkeresőzés” és a Közösségi Régészet kapcsolata. Többen hosszasan érveltek amellett, hogy a kettő nem ugyanaz. Ez számomra nem is volt kétséges, de aztán megértettem, hogy a megyei programokban a fémkeresők tömeges megjelenése indukált egy olyan tevékenységet és olyan igényt, ami a Közösségi Régészet intézményesítéséhez vezetett.

Szádvárban már túl voltunk a második régészeti feltáráson, amikor 2010-ben a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum elindította közösségi régészeti programját, legális és múzeumbarát tevékenységgé változtatva ezzel az akkor már egyre komolyabb társadalmi problémát jelentő fémkeresővel folytatott lelőhely rombolást. Ez vezetett aztán oda, hogy 2019-ben a program résztvevői megalapították a Közösségi Régészeti Egyesületet, melynek célja a „a régészeti kutatás iránt érdeklődő, szakirányú képzettséggel nem rendelkező önkéntesek összefogása, bevonása a régészeti kutatásba, a nemzeti kulturális örökség védelmébe.” [1] Majd a többi megyei kezdeményezés is hasonló alapokon, sokszor a KRE tapasztalatai alapján indult el.

Míg Szádvárban a vár megmentésének, az állagmegóvásoknak szükségszerű és nyilvánvaló előfeltétele volt a régészeti tevékenység, és a fémkeresők csak később jelentek meg az ásatáson (akkor is részben a múzeum jóvoltából), addig ez a Közösségi Régészeti programoknál fordítva történt. Bakos Gábor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze előadásában a leletmentésről beszélt, hatékony csapata tevékenységét mi magunk is láthattunk és követhettünk a szádvári ásatások során.

A nap talán legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy mindenki azt érzi, hogy az eddigi eredményeket már csak akkor lehet felülmúlni és tovább fejleszteni, ha az intézményi és törvényi háttér felzárkózik, és teret enged ezen tevékenységek magasabb szintre, és szabályozott, de rugalmas keretek közé emelésére.

Az előadások befejeztével a konferencia résztvevői rövid séta után a Ferenczy Múzeum épületében gyűltek össze. Itt található a „Kincskeresés, kaland, tudomány. Közösségi régészeti projektek Pest megyében” c. kiállítás, amely a közösségi régészeti projektek által megtalált és összegyűjtött fontosabb leleteket mutatja be. Az erre az alkalomra elkészült kiállítási katalógust / tanulmánykötetet a jelen lévőknek Kulcsár Gabriella, az MTA BTK Régészeti Intézet igazgatója mutatta be.

A múzeum alagsorában állították ki a Konferenciára készült posztereket is, ahol több, az önkéntesek által kezdeményezett vagy segített régészeti programot ismertünk meg, illetve Vinis Zoltán barátunk „Közösségi Régészettől a hivatásig” c. poszterét is bemutathatta pár szóval. Számára egy álom vált valóra, mikor a fémkeresős és szádvári önkéntesként szerzett tapasztalatait régésztechnikusi állás megszerzésére tudta felhasználni.

Ezután a kiállítótérben a kiállítás kurátora, Rácz Tibor, illetve rögtönzött kérésére az egyes vitrineknél az adott ásatást vezető régészek mutatták be a leleteket és tartottak vezetést a saját szemszögükből, sokszor személyes és az önkéntesekkel végzett munkával kapcsolatos élményekkel színesítve azt. Sajnos idő szűkében „csak” az első 3 teremben tudták befejezni a vezetést, de így is lebilincselő élmény és ritka pillanat volt ezeket „első kézből hallani”.

A szombati előadások azokat a sokszor elképesztő kincsleleteket, sírokat, épületeket, sőt, akár paleolit kőeszközöket és csontmaradványokat is felszínre hozó kutatásokat mutatták be, amelyeket önkéntesek segítségével találtak meg vagy tártak fel a régészek az ország különböző területein.

Az utolsó előadási blokkban aztán jómagam is szót kaptam, de előtte még Debrődi Boglárka mondta el gondolatait és elemezte egy spanyol és magyar közösségi régészeti kezdeményezés közötti párhuzamokat és különbségeket szakmai, társadalmi és egyéb szempontok alapján. Mivel a magyar program épp a szádvári ásatás volt, így két nézőpontból is megjelent a szádvári vármentés a konferencián. Laikusként én természetesen nem régészeti, szakmai oldaláról, hanem az egyesületi tevékenységekkel kapcsolatos kihívásokról, az azokra adott lehetséges válaszokról és az eredményekről tudtam beszámolni. Remélve azt, hogy ezzel is egy új nézőpontot és talán segítséget nyújthatunk a hasonló kezdeményezésekhez.

A konferenciát egy kerekasztal beszélgetés zárta, amin én sajnos nem tudtam részt venni. Szerencsére mindenről felvétel készült, így ezeket a KRE Facebook oldalán meg lehet találni.

Ezúton is köszönöm a meghívást és a lehetőséget Rácz Tibornak és a Közösségi Régészeti Egyesületnek, hogy részt vehettünk a konferencián és a kapcsolódó programokon, és hálás vagyok a finom falatokért is. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy beszélhettem Szádvár megmentésére irányuló törekvéseinkről és az előttünk is tornyosuló kihívásokról.

Ezek leküzdésére együtt nagyobb esély és több lehetőség lehet a jövőben.

Köszönettel:Dobos János
szerk: SzBK

1. Közösségi Régészeti Konferencia 2021
2. november 12-13.

Szentendre, Városháza
Szervező: Közösségi Régészeti Egyesület; Ferenczy Múzeum Centrum, Szentendre

[1] https://www.femuz.hu/regeszet/#kozossegi-regeszet