A cikk címe talán irodalmi asszociációt ébreszt, és nem véletlenül, mert valóban G. G. Márquez regényének címe motoszkált a fejemben, mikor a címen töprengtem. Mivel nagyon kíváncsiak voltunk már, hogy milyen a részben újjászületett vár, több tag és önkéntes résztvevő szinte csak azért jelentkezett a március 12 -15 -re meghirdetett rendezvényünkre, hogy végre láthassa, azonban ez a szigorított védekezés szabályai miatt nem valósulhatott meg.

De a lényeg: néhányunkat nem hagyott nyugodni, hogy egy éven belül már a második Vármentő Napok maradt el a koronavírus-járvány miatt. Elhatároztuk tehát, hogy egy napra elmegyünk, megnézzük és amit munka terén megtehetünk, megtesszük. Szállást nem foglalhattunk, és a két személygépkocsiban csak egy háztartásban élők utaztak, az előírások szerint. Hogy a várat könnyen megközelíthessük, az Északerdő Zrt-től kaptunk behajtási engedélyt egészen a Várkertig, így közvetlenül a vár alatt állhattunk meg. Ahogy elhajtottunk a változatlanul bezárt és néptelen Szalamandra Ház mellett, feltűnt már akkor is, hogy alig férnek el az ott parkoló autók. De erről kicsit később.

A várban elvégzett munkálatokat karácsonykor már bemutattuk, így annak ismertetésétől most eltekintek. A kivitelezők elvonultak, már szinte nincs nyoma annak, mekkora területen folyt a munka, csak a látványos eredmény látszik mindenütt. A terep rendezett, tiszta, még sarjak is csak néhány részen nőttek fel, elsősorban a Csonka-bástyától keletre eső várfal közelében. Ám mi vittünk magunkkal Göller-ollót és sikerült ezt a területet megtisztítani, illetve még néhány helyen ritkítottuk a növényzetet. Ugyancsak vittünk magunkkal seprűt is, mellyel az Alsó Vár gyilokjáróját, a Csonka-bástya és a Lisztes-bástya pallóit, valamint a lépcsőket tisztogattuk.

Bizony volt mit söpörni, mert a turisták sokasága jelent meg ezen a napon a várban és kapaszkodott fel a lépcsőkön, gyönyörködött az újonnan létesített műtárgyakban, tanulmányozta a tájékoztató táblákat és sétált a kialakított tanösvényeken. A Nemzeti Kastély és Várprogram meghirdetett célja a várterület munkálataival az volt, hogy Szádvárt a bakancsos turisták kedvelt célpontjává alakítsa. Elmondhatjuk, hogy e cél a legjobb úton halad. Az elmúlt években sem kerülték el a látogatók Szádvárt, de mióta bekerült a köztudatba, hogy a Várprogram munkálatai befejeződtek, számuk látványosan emelkedik, és nem riasztja el őket a Szögliget és a Szalamandra Ház közti út rossz állapota és a parkolóhely rendkívüli szűkössége sem.

Örömmel fedeztük fel továbbá, hogy négyünk mellett még három tagtársunkkal találkoztunk fenn a várban, így – ha Alapszabályunk ismerné ezt a lehetőséget – részközgyűlést is tarthattunk volna. A fentiek miatt azonban ez elmaradt, viszont így is élveztük egymás társaságát, hiszen október óta nem találkoztunk.

Látogatásunkkor igyekeztünk minél több képet készíteni, melyet e cikkel szeretnénk megosztani az érdeklődőkkel. Úgy távoztunk Szádvárról, hogy reménykedünk abban, hogy legkésőbb a nyári Vármentő Héten találkozhatunk, immár nem járvány idején, korlátozások nélkül.

fotók, szöveg: Kovács Lajos
Szerk: SzBK