Az élménybeszámolóm címét Madách Imre örökbecsű „Az ember tragédiája” {1859 – 1860} című drámai költeményéből vettem át, kissé átszabva a szavait. De igen jól érzékelteti a lelkiállapotomat, amikor a december 19-i villámlátogatásom idején megpillantottam a Várhegy erdőségéből előbukkanó Szádvár frissen megóvott falait, elsőképpen a Csiga körvonalait.

Majd ahogyan egyre közeledtem hozzá, úgy hihetetlenkedve, ámuldozva néztem a nagyfokú változásokat, amelyek történtek a patinás műemlékkel. Messze magam mögött hagytam két társamat, hogy egyedül lehessek Szádvárral, amely ellenállhatatlanul vonzott magához. Friss benyomásaimat az alábbiakban szeretném a Tisztelt Olvasóval megosztani, egyben ösztönözni az egykori Bebek-vár megújult épülettömegének felkeresésére a jövőben.

A középkorban teherfelvonó alsó állomásaként szolgáló Csiga vaskos falának keleti oldalában felfedezett és csodaszépen helyreállított gyalogkapujához kanyargó ösvény vezet fel, amit zúzott kaviccsal szórtak fel, igen látványossá téve. A bejárat mellett ízlésesen kialakított információs táblán lévő szöveg üdvözli a várlátogatót, röviden összefoglalva Szádvár megmentését az utókornak.

A 2006-os kezdetet jelenti a Szádvárért Baráti Kör megalakulása, amelynek tagjait a rogyadozó várrom érdekében szabadidejüket, fizikai és anyagi erejüket feláldozó emberek összefogása jelenti, míg a 2020-as állapotokat pedig a Nemzeti Várprogram 317.5 millió forintos támogatása segítette elő. A tekintélyes méretű erődítmény megismerését alaprajz segíti elő, amit a fába gravírozott {beleégetett} módon alakítottak ki.

Belépve a Csiga udvarába, balkéz felől ferde tetőzetű esőbeálló fogadott, benne ülőpadokkal.

Tekintetemet önkéntelenül is felfelé irányítottam, hiszen a megóvott falak kiegészítve a fából ácsolt gyilokjáróval már valóban zárt védelmi hatást, egy „igazi várudvart” mutattak.

Mivel a kezdetektől fogva dolgoztam a vármentésben, igen éles a kontraszt a számomra, bátran írhatom, hogy „ég és föld” a különbség!

Lépteimet a gyilokjáró lépcsője felé szaporáztam, hogy felhágva a magasára, kitekintsek a renovált lőrések némelyikén. Most én vagyok a posztoló strázsa! – állapítottam meg elégedetten.

Nem győztem kattintani a képeket, fényképezőgépem fókuszába mindig új és új látvány került. De tovább csak tovább, fel a csúcsra! Kell is a bíztatás, hiszen most jön az igazi erőfeszítés, az egykori Csiga felvonó meredélyén kialakított lépcsősor legyőzése. Szerencsére Kelemen Bálint Zoltán a Közti Zrt. építésze a 276 lépcsőfok közé betervezett pihenőket is, ahol leülve a padokra kifújhatjuk magunkat.

Ha pedig már beteltünk az elénk táruló látványban, tudásunkat az itt felállított további információs táblák olvasásával gyarapíthatjuk. Nagyon tetszetős és ügyes ötletnek tartom a „fakorongos megoldást”, amikor egy kerek lapot elfordítva ismerhetőek meg a régi fegyverek vagy éppen a Várhegy flórája {növényvilága}. Ha a tervezőnek az járt a fejében, hogy a pihenőkkel és táblákkal élvezhetővé, kibírhatóvá válhasson a hosszú-hosszú lépcsősor legyőzése, akkor bizony gratulálok neki, hiszen teljes sikerrel járt.

Mint ahogyan én is, hiszen felértem a 460 méter magas Várhegy sziklaplatójára, ahol az október 28-án, a szádvári honlapon leközölt „A {sz}épülő Szádvár” cikkem óta történt változásokat kerestem. A látogatók számára a várkaputól kezdődik a biztonságos sétány, az első letérője pedig a kapuépülethez vezet. Ennek ajtajában szintén információs tábla tájékoztat az egykori funkciójáról, történeti és építészeti részleteiről. A tágas külsővár udvarán északkeleti irányban a Német-bástya magasába fut fel az ösvény, ahol lépcsősorok segítik a könnyebb megközelítést. A várudvarok jó átláthatóak, most a lombmentes fák miatt szinte teljes mértékben áttekinthetőek.

Utamat a „várbútorok” kategóriáját jelentő ülőpadok és információs táblák szegélyezik, míg kisebb oszlopokon nyíl mutatja a haladási irányt. A Lisztes-bástya előtti táblán például egy kincses legendát olvashatunk. A belsővár kaputornyának hatalmas omladéktömege tetejére szintén lépcső vezet fel, jelenleg ez Szádvár legmagasabb pontja. Innen a régi várurakhoz hasonlatosan áttekinthetjük a környező területet.

Összefoglalva a decemberi villámlátogatás eredményeit, mindenképpen örvendetes módon zárult le a Nemzeti Várprogram Szádvárt érintő része. Igen jelentős állagmegóvások történtek, az eddig elfeledett, fák sűrűjében „Csipkerózsika-álmát” alvó Csiga tömbjét is belekapcsolták az erősség turisztikai vérkeringésébe, ezt téve a várlátogatók kiindulási pontjává. Minden érdeklődő alapos, a legújabb régészeti feltárások által bizonyított adatokat nyerhet Szádvárról, ez köszönhető a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberének, Gál Viktor régésznek. Tehát a várrom megmentését kezdeményező Szádvárért Baráti Kör összefogása a hivatalos szakmai szervezetekkel gyümölcsöző kapcsolatából született meg 2020 karácsonyára az a csodálatos mű, amely a várlátogatók elé tárul. Mit is üzenhetnék a Tisztelt Olvasónak? Alkalomadtán tessék felkerekedni és megnézni a „művet”.

Fotók: Kovács Lajos és Szatmári Tamás
Szöveg: Szatmári Tamás
Szerk:SzBK