Dobos János: Beszámoló a 40-es árokból – kocsma vagy pince?
Munka a 40-es árokban
Szádvár 1686-ban elhatározott „elrontását” megelőzően számos invertárium, azaz összeírás készült az erősség épületeiről, illetőleg azok berendezési tárgyairól. Ezek alapján megállapítható, hogy a vár területén több pincét alakítottak ki, melyeket a „prófont”, „rostélyos”, „nagy”, valamint „Sybilla” elnevezésekkel illettek. Elhelyezkedésük alapján pedig megkülönböztették a „Sáfár”, „Szabó” és „Porkoláb” ház alatti pincéket.A belső vár nyugati oldalán található pince sajnos kétséget kizáróan nem azonosítható ezek egyikével sem.
Az elnevezés tisztázásának egyik eszköze az objektum feltárása, majd az itt talált régészeti leletek, illetve az invertáriumokban szereplő felszerelések összevetése lehet.
A pár évvel ezelőtt kezdődött és az idei évben folytatott régészeti kutatás így a pince korabeli nevét vagy neveit illetően is választ adhat.
Beszámolónkban a feltárás eredményeit összegezzük az annak során szerzett élmények felidézésével.
Vegyes érzelmekkel másztunk fel a várhegyre ezen a nyáron, fejünkben még az előző esti szalonnasütés izgalmával – milyen jó is volt végre szemtől szemben találkozni a régen látott barátainkkal! Ráadásul több szinten kavargó érzésekkel…
Először is, a Szádvári vármentés talán legnehezebb része – a felső várba felvezető kaptató túlélése és a szerszámok felcipelése. Ehelyett most gyakorlatilag félútról meg tudtuk közelíteni a várat! A szerszámok és még a vízzel feltöltött hátizsákok is az „erő” segítségével egyszerűen felrepültek a hegyoldalba épített modern felvonó kosarában.
Ilyen lehetett az az érzés, amikor a Szádvári uradalom jobbágyai az első alkalommal úszták meg a tűzifa és a vizes tömlők felcígelését a felsővárba!
Persze nem a középkori csigát építettük meg újra (pedig milyen érdekes kísérlet lenne…)! Ezt a kivételes állapotot a várban folyó kivitelezési munkáknak köszönhettük. A Nemzeti Várprogram munkálatai javában folynak, és autóinkkal a várhegy északi oldalán tudtunk parkolni a most már sármentesített földútnak köszönhetően, mely az elnéptelenedett falu, Derenk felől vezet ide, a Várkert mellett elfutó kék jelzés mellé épített pihenőhelyhez.
Másodszor, szeretett várunk most nem az eddig megszokott „vadóc” arcát mutatta, hiszen az érintetlen erdei környezetbe az emberi civilizáció oda nem illő elemei: gépek, huzalok, építőanyagok, sátrak, kordonok, szerszámok és a már félig-meddig elkészült építmények, lépcső alapok és a majdani murvás ösvény szalaggal kijelölt nyomvonala fogadtak minket. Persze, mi tudjuk a legjobban, hogy ez a „mi hibánk”. Ha 2006 őszén az interneten egymásra találó várbarátok egy másik várat választottak volna, akkor Szádvár valószínűleg még ma is egy vadregényes erdőben rejtőző kőhalmaz lenne. Tovább pusztulva.
De ez egy vár! Nem erdő, nem Nemzeti Park, hanem egy hajdan büszke népét védő épület nem elhanyagolható kiterjedésű, impozáns maradványa!
A készülő lépcső
Úgyhogy mire felértünk a hegytetőre, szokatlanul frissen (no azért így is voltak pillanatok amikor a szokásos „mit keresek én itt?” gondolat felszínre tört az ördögszántáson), akkor bizony lelkesen álltunk be a kutatóárokba és álltunk neki a kövek eltávolításának. Persze mindenekelőtt megérkeztünk a várba: körülnéztünk, lefotóztuk az említett építési területeket, ámultunk a már elkészült részeken.
De ez a cikk most nem a Várprogramról szól.
Miután a munkánkat irányító régész csapat megérkezett, és Gál Viktor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze megtartotta az első eligazítást, illetve Bárdos Nándor a munkavédelmi oktatást, már tudtuk, hogy a csapat két helyen fog kutatni. A többiek nagy erőkkel elkezdték a nyugati torony kutatását, amelyről részletesen beszámol Nagyon Várbarát Tamás a cikkében: A „Szépkilátó-bástya”.
Néhányan viszont a 40-es árok felé indultunk.
Nemcsak azért, mert a nyugati toronynál tomboló hőséggel ellentétben itt sokkal árnyasabb helyen dolgozhattunk, hanem mert ezt az szelvényt néhányan már igen jól ismertük. 2016 -ban és 2017 -ben is dolgoztunk itt, egy feltételezett pince belsejében, ahol egyebek mellett elképesztő mennyiségű kályhacsempe került elő a köves omladékból – gyönyörű, zöld mázas kerámiák, több, de esetenként könnyedén összeilleszthető darabokban, kiadva akár egy egész kályhát is. Ezen kívül találtunk itt rengeteg vasszeget és egy nagyobb üveg pohár töredékét is, ezért a várleltárakban rostélyos pincének nevezett helyiséget véltük azonosítani ezen a helyen, amiről azt lehetett tudni, hogy ott italt is mértek (eredetileg „kétosztatú pinceként” kezdtük el kutatni). A kályhacsempék mennyisége, állaga és gyakorisága alapján pedig azt feltételeztük, hogy akár egy méretes cserépkályha is állhatott itt, ami aztán az épület összeomlásakor a törmelék maga alá temetett.
De ez rögtön felvetett egy kérdést: miért tettek volna kályhát egy pincébe? A pincéket épp az állandó hűvös hőmérsékletük miatt általában tárolásra használták, és még ha le is ültek itt a katonák, hogy megigyanak egy pohár sört vagy bort, az nem valószínű hogy itt fűtöttek volna.
A kérdés megválaszolásához tehát tovább kellett kutatnunk. Az árokban a korábbi szelvény(ek)re merőlegesen, a pince északi fala mellett egy kb. 1 méter széles sávban haladtunk tovább és mélyültünk egészen a pince északkeleti sarkáig. A legtöbb kályhacsempe korábban a pince északnyugati sarkában illetve annak „sugarában” került elő, ezért ott reméltük megtalálni a cserépkályha alapozását. A csempék közül tégla töredékek is előkerültek korábban, ezért indokolt volt ez a feltételezés is.
Nem találtuk meg.
Sem a kályha alapozását, sem további cserepeket, itt legalábbis nem. Ahogy azonban haladtunk kelet felé, előkerültek még további csempék, néhányat a fotózásig az árok metszetfalában hagytunk. Egy csempét sikerült teljes egészében a töredékekből újra összeillesztenünk! Ahogy a korábbi években is, a szinte egyforma mázas csempék között voltak más színűek és típusúak is, ami elég különös, mert nem valószínű hogy többféle csempéből építettek volna fel egy teljes kályhát.
Csempe a földben
Az összeillesztett csempe
A szelvény leglelkesebb vármentője egyik barátunk, tagtársunk kisfia, Homonnay Marci volt, aki életében először vett részt egy igazi ásatáson. Édesapjával, Homonnay Ádámmal a szelvényből 2017-ben kiásott meddőt kezdték el átrostálni, és talán egy fél óra sem telt bele, egy középkori ezüstpénz lelet került a kisfiú neve mellé! A pénzlelet mindig nagy öröm, de ez esetben bizonyosan egy életre szóló emléket is jelentett!
Meg kell említeni a várban kutató profi fémkeresős csapatot is, Vinis Zoli és Nagy Zoli a régészek engedélyével folyamatosan szállította a legkülönfélébb fémleleteket az egész vár területéről. Marci a fémkeresőket is lelkes érdeklődéssel figyelte és rövidesen ő is több fémtárgyat, szöget talált az árokból kitermelt meddőben.
Az első pénzlelet! Marcinak és az első napon is
A 40-es szelvényben folytattuk a kutatást. A lazább köves omladék ellapátolása után helyenként égett, kormos talajt, majd egy laza, habarcsos fehér réteget fogtunk meg, amelyből kb. 6-8 cm vastag, 20-30 cm „átmérőjű”, máig egyben maradt habarcstömböket emeltünk ki. A habarcsos réteg alatt pedig egy kemény, vöröses-barnás földréteg állított meg minket.
Úgy tűnik, hogy megtaláltuk a pince egykori járószintjét! Logikusnak tűnt, hogy az épület felső szintjét habarccsal szigetelhették, amely az épület beomlása, leégése után a járószintre hullott. Sikerült a szelvény teljes kiterjedésében azonosítani ezt a keményebb, sötét réteget, amit aztán megtisztítottunk, és megkerestük a pince keleti oldalán található ajtónyílásban is. Rá is találtunk egy gerendafészekre az ajtónyílás aljának mindkét oldalán, illetve eme „küszöb” gerenda szintje alatt fekvő szabályosabb kövekre is.
Ekkor jött a következő meglepetés!
Az említett, küszöbgerenda alatti kövek között egyszer csak eltűnt a föld! Először csak egy kis résen keresztül, de a következő kő kiemelése után szabályosan „beomlott” a laza talaj, egy kb. 15-20 cm átmérőjű üreget hagyva maga után. A kezdeti döbbenet után boldogok voltunk, hiszen a másik csapat tán egy nappal korábban találta meg a nyugati torony belsejében a Vigiről elnevezett pincét. Nem, ez nem verseny. De most már nekünk is volt saját üregünk!
Az üreg megtisztítása után régészünk úgy vélte, hogy egy egykor itt állt, elbomlott cölöp helyét találtuk meg. Erre utal, hogy a szabályos kör keresztmetszetű üreget körben szorosan rakott, habarccsal megerősített kövek határolták.
A mi üregünk!
De mit keres egy cölöp az ajtónyílás kellős közepén?
Találgattuk, hogy mi van, ha az üreg egy víznyelő volt? Hiszen a pince járószintje alatt, a bejárat előtt, a helyiség legmélyebb pontján találtuk. De sajnos arra nem volt mód és idő, hogy a kutatóárok kiterjedését az ajtónyílás előtt nyugat felé tovább növeljük. Ezért ennek cáfolata, illetve hogy a pincét hogyan közelítették meg az ennél feltételezhetően magasabb egykori udvari járószint felől, nos, ennek felfedezése továbbra is várat magára.
Cölöplyuk
A szelvényt megtisztítottuk és előkészítettük fotózásra és dokumentálásra, ami pénteken meg is történt. Az utolsó pár órában az árok keleti végében mélyebbre ástunk, a járószint alá, ahol több rétegű, homokos, sárgás feltöltést találtunk, igen régi kerámiákkal. A járószint felett viszont XVII. századi leletanyagot találtunk, ami arra utalhat, hogy a pincét egy későbbi periódusban, feltételezhetően 1633 körül építhették.
A szelvényt a munka befejezése után meg kell védeni, ezért azt geotextillel takarták le, melyet a következő héten a régészek végezték el.
A 40-es árok
Felmerül tehát a kérdés: állt itt cserépkályha?
Egyre inkább arra jutottunk, hogy ez nem valószínű. Bár kerültek elő tégla töredékek a cserepek között, de egyetlen kályhacsempén sem láttunk habarcsot, más kötőanyagot. Pedig százas nagyságrendben lehettek itt cserepek. Nem találtunk alapozást, találtunk viszont különböző típusú csempéket, de egy teljes kályhát csak az egyik típusból lehetne (talán) összeállítani. Továbbá a cserepek a köves omladék alatt, de a vastag habarcsos réteg felett kerültek elő, ami arra utal, hogy a csempéket az egykori pincét védő tetőzet habarccsal szigetelt padlásterében, valószínűleg egymásra halmozva tárolhatták, ki tudja meddig. A vár kiürítésekor pedig vagy nem vették észre a feltételezhetően zárt padlástérben maradt, esetleg oda rejtett cserepeket, vagy a XVII. sz. végén nem tartották annyira értékesnek, hogy megmentsék őket (?). A várat feltételezhetően 1686-ban felgyújtják, a tetőszerkezet leég, és a zsindelyes tetőből származó szögeket Marci, míg a padlástérben tárolt csempéket a lelkes vármentők ássák ki a XXI. sz. elején.
Kályhacsempék
Persze nem kutattuk meg a teljes pincét, így mindez csak feltételezés, amit a régészek tudományos alapon megerősíthetnek, vagy cáfolhatnak majd. Viszont nekünk még sok-sok évig folytatódó rejtvény, amelynek megfejtésében örömmel veszünk részt, munkánkkal segítve a régészek munkáját hogy egyre több válasz – és persze egyre több megválaszolandó kérdés is – előkerüljön az évszázados romok alól.
Tanakodás
Rengeteg élménnyel lettünk idén gazdagabbak. Arról is hosszasan lehetne írni, hogy egy angol / magyar nyelvű rádióműsor felvételeit is elkészítettük a vármentés alatt, mely a CEU középkori tematikájú rádióján lesz hallható majd.
Minden este jobbnál jobb előadásokat hallgattunk a középkori pénz és az újkori – legújabbkori forint történetéről, és Szádvár kutatásának legújabb eredményei mellett Zádorvár és Regéc megmentéséről, fejlődéséről is. Ezekről Szatmári NV Tamás az említett cikkben részletesen írt, ahogy az idén elkészült kiadványunkról, hűtőmágnesekről és az új Szádváras pólókról is beszámolt.
De „Szádvár szakácsa”, Szabó Miklós ismét sütött nekünk lángost és „Szádvári Kelgyót”, építészünk, Kelemen Bálint pedig minden kérdésünket igyekezett megválaszolni a Várprogrammal és az „új Szádvárral” kapcsolatban, illetve egyeztettünk vele a jövőben esedékes pályázatokról is.
Szádvár szakácsa, Miklós
Déli pihenő
A Szádvári 40-es árok csapata 2020-ban:
Bicsák Barbara
Császár Ida
Dienes Benedek
Dienes Nóra
Dobos János
Fábián Annamária
Fejes Erik
Homonnay Ádám
Homonnay Márton
Kovács Lajos
Málovics Lili Melinda
Medve Balázs
Nagy Zoltán
Vinis Zoltán
Hozzászólások
Dobos János: Beszámoló a 40-es árokból – kocsma vagy pince? — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>