Fecske Csaba költő

Fecske Csaba Szögligeten látta meg a napvilágot, 1948. március 10-én. Már az általános iskolában kitűnt az irodalom iránti szeretetével, például amikor a tanár néni rajtakapta a számtanórán, hogy a pad alatt verset írt a füzetébe. Szerencsére az igazgató értékelte tettét, hiszen ő is irodalompártinak vallotta magát.

A vadregényes hegyek között megbújó Szögliget községben eltöltött gyermekévek gondtalan vidámsága után 1962-ben nagy változást hozott az életébe az, hogy felkerült – a szocialista nagyipar fellegvárának számító – Miskolc nyüzsgő nagyvárosába. Mivel a verselésből nem lehetett megélni, így munkát vállalt 1966-tól, a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál. Végigjárta a ranglétra fokait, hiszen dolgozott olvasztár, diszpécser, technikus, szállításvezető és műszaki ellenőr beosztásban.

De a szürke gyárépületek között végezve a mindennapi megélhetéshez szükséges munkát, elméje mindig az irodalom, a versek körül forgott. 1968 óta publikálta költeményeit különböző sajtótermékekben.

Magánéletében az 1973-as esztendő hozott nagy fordulatot, amikor feleségül vette Serfőző Máriát. Frigyükből születettek Hajnalka és Zoltán nevű gyermekeik. Napjainkra pedig már öt unoka büszke nagypapájának mondhatja magát a költő.

Fecske Csaba nemcsak mint jeles költő szerzett magának hírnevet, hanem publicistaként is gyarapította az észak-magyarországi irodalmat. Többek között évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztője az Új Holnap folyóiratnak és irányította annak stúdióját is, helyet kínálva a fiatal pályakezdő irodalmároknak. Számos verse mellett a gyerekek számára írt mesekönyveiről ismert még Fecske Csaba neve.

Tagja a Magyar Írószövetségnek, díjai közül a teljesség igénye nélkül megemlíthető a Szabó Lőrinc irodalmi díj, a Pro Literatúra díj és a József Attila díj. 1991 óta rokkantnyugdíjas. Sajnos, a felesége hosszú betegség után 2018-ban elhunyt, az emlékének adózva írta meg akkori költeményeit.

Fenn: az író néhány műve, író-olvasó találkozó – Lent: a költő 6. osztályos korában, napjainkban, irodalomrajongó családapaként

Szöveg: Szatmári Tamás
Szerk: SzBK