A Szendrői Természetjáró Szakosztály 2019. április 13. napján immár tizennegyedik alkalommal rendezte meg a Vitézlő teljesítménytúrát. Előre bocsátjuk: ez a rendezvény minden jel szerint „kinőtte magát”, hiszen már nem csak a környékbeli túrázni vágyókat vonzza, a részt vevők közt jópáran például Nyugat-Magyarországról érkeztek. Sokan jöttek busszal és vonattal is. A rendezvény része az Ötpróba mozgalomnak, valamint a IVV túramozgalomnak, a Bebek Portyának és Kelet kupa teljesítménytúrának is. Riz Gábor, a térség – így Szögliget – országgyűlési képviselője is megtisztelte a rendezvényt megjelenésével.

A rendezők már harmadszorra hívtak minket, szádvárasokat akár rendezőként, akár a túra résztvevőiként. Két éve a Lipóc állomáson pontőrként, az elmúlt évben pedig a központi indításnál-érkeztetésnél tevékenykedtünk, és örömmel tettünk eleget most is az invitálásnak.

Már pénteken Szendrőre érkeztünk, hiszen este eligazítás volt a nagyszámú rendező csapatnak, akik közt képviseltették magukat a számítógépes „guruk” (a rendezvény magas szinten számítógépesített), a regisztrációnál, a rajtoltatás-érkeztetésnél adatokat rögzítők, az állomásokon a pontőrök, a logisztikát szervezők, a reggelit-ebédet-vacsorát készítők és még sokan mások, élükön az Antal családdal. Mi újra a tavalyi munkát kaptuk meg, a rajt-cél feladatot.

Korán nyugovóra tértünk a szervezők által biztosított szállásunkon, hiszen a legelső indítás már reggel hatkor megtörténik. Aggódva néztük az eget, hiszen a korábbi évekkel ellentétben borús, esős idő ígérkezett.

És megkezdődött a munka, előbb a hosszú távokra indulók rajtoltak el, hiszen pl. az 50 km-es gyalogtúra szintideje 12 óra. Majd hét órától következett a munka dandárja, mert sorra érkeztek a rövidebb távokon indulók is, hosszú, tömött sorokban. Összesen 15 táv indult, a kisgyerekeseknek kiírt Kincskereső útvonaltól a már említett 50 km-es gyalog vagy épp a 100 km-es kerékpáros távig. De indultak futók és vállalkoztak kenus lapátolásra is, valamint mindezek kombinációjára is! Talán ezért ilyen népszerű ez a rendezvény, mert a hétvégi sétálóktól az extrém sportolókig mindenki megtalálhatja a neki tetsző távot ezen a gyönyörű, természetjárásra kiválóan alkalmas vidéken. Idén a gyerekes családokra gondolva foglalkoztató szobát is kialakítottak a rendezők. Emellett katonai toborzás is folyt és a helyi termelők is bemutathatták árucikkeiket.

A nap folyamán többször is eleredt az eső, ám szerencsére nem csapott át tartós módba. Arra viszont elegendőnek bizonyult, hogy a szervezők elvárásai – legalábbis ami létszámot illeti – ne teljesüljenek. Az elmúlt évben rekordszámú, 1600-nál több túrázó rajtolt el, ez alkalommal a létszám 1300 fölött megállt. Ám mindenkinek meggyőződése volt, hogy megfelelő időjárás esetén akár a kétezret is elérhette volna résztvevők száma.

Ebéd után következett az újabb roham, mert ugyanolyan tömegben elkezdtek visszaérkezni a fáradt, ám teljesítményükkel elégedett túrázók, és újra hosszú sorok kígyóztak a négy asztal előtt, hogy beérkezésüket időeredményükkel együtt rögzítsük, és átvehessék az oklevelet és a kitűzőt, majd elfogyaszthassák a rendezők által biztosított zsíros-hagymás kenyeret és teát. Itt jegyezzük meg, hogy a túrázók a rajtnál és az állomásoknál is kaptak a szponzorok által biztosított frissítőket, csokit és más apró figyelmességeket.

Közeledett a délután hat óra, lassan ritkult a beérkezők áradata, kezdtek befutni az egymás után bezáró állomások pontőrei is. Már csak azért kellett izgulni, hogy minden induló beérkezzen, beleértve azt a kutyust is, amely az egyik állomáson téves csoporthoz csatlakozott, és nagy szervező munka és telefonálások után került elő.

Majd hét óra után befejeződött a munkánk, természetesen az összegezés, az adatok egyeztetése a számítógépes rendszerben még folyt, de este kilenckor, mikor a hosszú nap után a szervezők a nap értékelésére összegyűltek, már ez is megtörtént.

És a nap még nem ért véget, a szervezősereg végre lazíthatott kicsit, jó hangulatú zenés poharazás mellett állapíthattuk meg, hogy újabb sikeres, példamutatóan jól szervezett Vitézlő teljesítménytúrán vagyunk túl.

E sorok íráskor ugyan majdnem egy év van a következő Vitézlőig, de ha erőnk engedi, újra ott leszünk, és szeptember végén a „Szendrő körül gyalogszerrel” túrán feltétlenül!

Dr. Császár Ida és dr. Kovács Lajos
Szádvárért Baráti Kör
fotók: a Vitézlő szervezői