Ezúttal tagságunk legnagyobb élettapasztalattal rendelkező tagja vall szádvári élményeiről, indítékairól, elképzeléseiről. Tokár László nagyon hasznos és aktív tagja közösségünknek, számos cikkét és hozzászólását tartalmazza e honlap is, és minden lehetőséget megragad a segítésre. Köszönettel közvetítjük gondolatait nektek is!
Tokár László és Albert Ferenc. (Fotó: Kovács Lajos)
Ezúttal a 10 év Szádváron – A mi Szádvárunk sorozat keretében egyesületünk legkreatívabb tagja – aki az üvegfestéstől a hímzésen át a verselésig számos művészeti ágban mutatta meg egyesületünk érdekében is sokoldalú tehetségét (nem is beszélve egyedülálló archívumáról, melyben minden fellelhető szádvári anyag évtizedekre visszamenően megtalálható) – mutatkozik be és vall arról, mit jelent neki Szádvár. Fogadjátok szeretettel Miliczkiné Kenéz Andrea gondolatait!
Családi kiránduláson jártam először a várban
Várjáró Magazin 32. szám, Szatmári Tamás: Galyavár
A magyar történelem viharos évszázadaiban kissé járatosabb Olvasó előtt jól ismert, hogy a várak aktív időszaka, vagyis amikor még emberek laktak az épületeikben, oltalmat keresve meghúzódtak erős falaik mögé az a középkor, illetve az újkor időszakában kereshető. Amikor a Kárpát-medence karéjában a történelmi Magyarország létezett, a Magyar Királyság {latinul Hungariae Regnum} elnevezéssel. Ezt a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező államot zúzta szét az 1920-as trianoni békediktátum. Ezután jött létre Magyarország a jelenlegi országhatárok mögé szorítva, mind területében, mind lakosságában erősen megcsonkítva.
Az Egyesületünk által 2015 év végén, a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán elnyert pénzeszközök felhasználásával megindultak – a májusi szeszélyes időjárásnak köszönhetően némi késéssel – a kaputorony és a Lakatos-bástya veszélyelhárítási, állagvédelmi munkálatai.
A tervező Kelemen Bálint, a műszaki ellenőr Szabados Imre (Új forma 2000 Bt.), a kivitelező a Nova-Alpin Kft., a régészeti szakfelügyeletet pedig a Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztálya szakemberei biztosítják.
A szakfelügyelet keretében a csütörtöki napon jártak a szakemberek a helyszínen, amelyről a facebookon rövid bejegyzésben számoltak be, néhány fotóval is megörvendeztetve Szádvár rajongótáborát.
A kivitelezés úgy tűnik, rendben halad.
Íme a bejegyzés, köszönjük:
Januárban jelent meg a szádvári honlapon a Schwendi Lázár generálisról szóló cikkem, amelyet néhányan erős kritikai hangokkal illettek. (Sőt egy érdekes kiegészítés is született a témakörben.) Jómagam igyekszem a régmúltról szóló írásaimban megtartani a pártatlanságot, mert ezt gondolom megfelelő hangnemnek. Hogyan, miképpen éltek és haltak a régiek? Hallgattassék meg mindkét oldal – tartom hitvallásomnak. Most sem akarom a „mundérom becsületét” védeni, csak azt jegyzem ide, amit a régi krónikákban olvastam.
Aki ismeri Szádvár históriáját, az jól tudja, hogy 1567 januárjában, az ostrom idejében Schwendi Lázárt csak a fürgesége mentette meg attól, hogy a szádvári védők le ne lőjék. No meg azok a diófák, amelyek mögé el tudott rejtőzni! De nem minden hadvezérnek volt ilyen szerencséje.
A magyarországi hadszíntér Bécs előterében
Kenéz Andrea sorozata, 7. rész
Civil katalizátorok: Rád is vár Szádvár
DrIngatlan, 2008. november 22.
