Tíz esztendővel ezelőtt alakult meg a Szádvárért Baráti Kör, hogy annak tagsága közösen összefogva tegyen az Aggteleki-karsztvidék meredek sziklacsúcsán a felhőket karcoló várrom érdekében. Hogy felvállalva a szerpentinúton való felkapaszkodás fáradságát, megküzdve a mindent elborító bozóttal, embermagasságú csalánerdővel viaskodva, izomszakadásig cipelje a szétgurult köveket, csákányozza, lapátolja és szitálja a történelmi emlékhely földjét a tűző napon vagy épp a szakadó hóban.

Hogy mindezt miért vállaltuk fel, feláldozva érte szabadságunk drága napjait, fizetve az utazás, szállás és étkezés költségeit? Mert mindannyian rajongunk a históriás időkért, a letűnt évszázadok néma tanúiért, a középkori várakért. Az először csak az interneten virtuálisan létező és lelkesedő társaság 2006 októberében a vadregényes környezetben fekvő Szögliget községbe érkezve ismerkedhetett meg egymással, és döntött az egyesület megalapításáról. Majd ahogyan megszerveztük a programjainkat, szép lassan kialakultak a szokásaink. A tavaszi és őszi Vármentő Napokhoz, amelyeket a szakadatlanul végzett bozótirtással (és kőhordással) jellemezhetünk, idővel az augusztusi Vármentő Hét csatlakozott, amikor már régészeti feltárással kutathattuk Szádvár területét. Számos alkalommal kellett szinte emberfelettit teljesíteni, hogy teljesítsük a felvállalt grandiózus feladatot: Szádvár megmentését az utókornak.

Most 2016. októberében a XXI. Vármentő Napok alkalmával az elmaradhatatlan bozótirtásban jelentős segítséget kaptunk a Győr városából érkezett Hild József Építőipari Szakgimnázium lelkes diákjaitól, akiket Fürjes János tanár úr vezényelt. A fiatalság szárnyra kapva, óriási lelkesedéssel vetette magát a munkába, a középső vár egykori palotáinak területén az elmúlt időszak gyakori esőzéseitől nagyra nőtt bokrokat aprították miszlikbe. Öröm volt látni a lelkesedésüket, hogy a mai fiatalság sem ijed meg a fizikai munkától, rácáfolva arra az általános vélekedésre, hogy csak a számítógép mögött érzik jól magukat. Nagy szerencsénkre az időjárás kedvezőre fordult, hiszen a csütörtöki egész napos esőzés után pénteken még borult, de szombaton már derűs idő fogadott minket az egykori Bebek-várban. Mikor délután levonultunk a Várhegyről elégedetten bólogattunk, hogy az erődítmény területe szép, rendezett, átlátható. Köszönhető ez a szögligeti Önkormányzat által küldött közhasznú munkásoknak is, akik fűkaszával irtották a csalánrengeteget.

Szádvár mellett párhuzamosan lent a völgyben, Szögliget községben is programot szerveztünk, ugyanis meghirdettünk a helyi általános iskolásoknak egy képzőművészeti versenyt. Aki kedvet érzett rá, az megalkothatta elképzelését Szádvárról, miképpen él benne a hegyi sasfészek? Több kategóriában is értékes díjakat osztottunk ki a diákoknak.

Ezt a jubileumi vármentést szerettük volna a késői utókornak is jelezni, ezért elhatároztuk, hogy időkapszulában örökítjük meg tetteinket. A belsővár megóvott északi várfalában rejtettük el azt a műanyag hengert, amibe a vármentőket bemutató fényképek, aznapi újság, idei pénzérme és rövid üzenet került. Talán egyszer, amikor ismét restaurálni kell a vaskos falat, majd napvilágra kerül, hogy a jövő embere csodálkozva, érdeklődve forgassa és olvassa üzenetünket.

A kétnapos vármentés fáradalmait kipihenni, az SZBK-t pedig megünnepelni gyűltünk össze jól bevált törzshelyünkön a szögligeti Holló-vendégház pajtájában szombat este. Előbb az ínycsiklandozóan finom vacsorát fogyasztottuk el, amely Miliczki Imre és felesége, Jusztina keze munkáját dicsérte. Majd következett a „legfényesebb” program, ugyanis az SZBK-s születésnapi tortán ott virított a 10 évet jelképező gyertya, majd felvillantak a mini tűzijáték fényei. A színes szikrák ragyogása kiült a jelenlévők arcára, mindenkit boldog büszkeség töltött el, hogy együtt vittük mindezt végbe. Mert bizony nagy szó, ha modern világunk rohanó, önző korában olyan célokért fogunk össze, amiből egyéni haszon nem, de közös élmény, egy patinás történelmi műemlék megóvása születhetik.

 

A jubileumi közgyűlés alkalmából Fekete Dénes, a Miskolci Lengyel Önkormányzat elnöke munkánk méltatása mellett egyesületünk részére pénzbeli támogatást ajánlott fel, melyről az aláírt szerződést átnyújtotta.

Az esti program fényét emelte a szögligeti Pávakör előadása. A népdalok által ízelítőt kaptunk a helyi hagyományokból, miként foglalták tréfás, néha már pikáns strófákba mindennapjaikat sok évtizeddel ezelőtt a falusi népek. Mindenkinek tetszettek a nóták, a daloskör óriási tapsot kapott a nézőktől. És nem hagyhatjuk ki az általuk készített ínycsiklandozó süteményeket sem, melyek nagy mennyiségben fogytak.

Az ünnepi közgyűlésen dr. Kovács Lajos a Szádvárért Baráti Kör elnöke röviden köszöntötte a résztvevőket, tömören összefoglalta az elmúlt tíz év eseményeit. Majd Dobos János ismertette a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, Gál Viktor értekezését az eddig végzett régészeti feltárásokról. Aztán könnyedebb program következett: Dobos János és Nagy Gábor összeállításai az elmúlt tíz év pillanatképeiről, vidám pillanatairól.

 

Süteményben ezután sem szűkölködtünk, ugyanis még Dóczi Zsóka és Csiga Kati is kedveskedett egy-egy pompás édességgel. Nagyon szépen köszönjük nekik!

A vármentők megköszönték a községnek, hogy immár 10 esztendeje befogadta őket. Ezért az SZBK egy XVII. századi, Szádvárt ábrázoló metszetet ajándékozott Szögliget Önkormányzatának és Szögliget lakosságának. Az Önkormányzat képviselőtestülete pedig egy, a község címerével ékesített bronzplakettet adományozott nekünk, hivatalos kitüntetésül. Nagyon szépen köszönjük, elhelyezzük az Intéző-ház nekünk fenntartott üvegvitrinében – és honlapunkon is rövidesen -, hogy mindenki láthassa.

Egyesületünk egy kis meglepetést is kapott a Digitális Legendárium Munkacsoport és a MicroArx (Magyar Várak Kicsiben) részéről: 50. vármakettjük Szádvárról készült, köszönet Nagy Gábornak és Homoki Gyulának érte.

Még egészen éjfélig együtt maradt a csapat, sokat beszélgettünk, felidézve ez elmúlt évek sok-sok epizódját, vidám élményeit. Abban mindenki egyetértett, hogy ennek a sikertörténetnek folytatódnia kell.

Tehát viszontlátásra 2017 márciusában!

Szöveg, fotó: Szatmári Tamás
Szerk: SzBK

További képek: Légifotók  

(Magyar Várarchívum Alapítvány)