Kenéz Andrea sorozata, 10. rész

Szögliget- Szádvár

Szép Magyarország, 2013/1

 

SZÖGLIGET-SZÁDVÁR

Magyarország északkeleti részén fekvő Szádvár egykor az ország legnagyobb vára volt, ehhez képest ismeretsége csekély, igaz nem volt színhelye országos jelentőségű, sorsdöntő eseményeknek.

A Szögligettől nagyjából 2 kilométer távolságra emelkedő Vár-hegyen kialakított erősség megközelítése csak gyalogszerrel lehetséges. A Szalamandra-turistaházként üzemelő egykori hatarőrbázisig vezet autóút, onnan a piros turistajelzést követve érhető el vár. A rom, saját felelősségre, szabadon látogatható egész évben.

IV. Béla király rendeletére emelt vár első említése – Zard alakban – 1268-ból ismert, építését valamivel korábbra – 1264 elé – teszik, azaz a tatárjárás után emelhették.

Szádvár építésével párhuzamosan, az attól délre emelkedő Óvár tetőn szintén emeltek egy ismeretlen nevű, kisméretű erősséget. Ez feltételezhetően Szádvár előretolt megfigyelőpontja volt, melyről a szögligeti völgy északabbról beláthatatlan részeit ellenőrizték.

Szádvár a 14. század végéig maradt királyi kézen. 1407 körül a Bebek-család kapta adományba, majd 1470-től a Szapolyai család birtokolta hosszabban. A mohácsi csatát követően szerezték vissza a Bebekek birtokaikat. 1567-ben a császári seregek ostromolták a várat, de a csata ideje alatt az akkori birtokos feleségének- Patócsy Zsófiának – a vezetésével több, mint egy hétig ellenálltak a várvédők az ostromlóknak, de végül fel kellett adniuk a komoly károkat szenvedett várat, mely ezután kamarai birtok lett. 1608-ban Rákóczi Zsigmond “elcseréli” az erdélyi fejedelemséget Báthory Gáborral, akitől viszonzásképpen Szádvárat és a sárosi uradalmat kapja. 1674-ben Esterházy Pál megvásárolta az uradalom egy részét a várral együtt. 1639-ben két hiteles metszet is készült a yárról. Az egyik ábrázoláson felismerhető a vár egyik legkülönlegesebb része, a csörlős felvonószerkezet (csiga), melynek segítségével – a hegyoldalba vájt pályán – az áruszállítást tették egyszerűbbé. Szádvár lerombolását a császári csapatok tervezték el és hajtották végre, 1688-ban.

1. kép: Rekonstrukciós elképzelés, grafika Ferenc Tamás

A vár megmentéséért a 2006-ban megalakult Szádvárért Baráti Kör, civil egyesületként vállalta hazánk legnagyobb alapterületű várának megmentését, régészeti kutatásának, állagvédelmi feladatainak koordinálását. Azóta a rendszeresen megrendezésre kerülő Vármentő Napok keretében folytatják a vár területének és környékének megtisztítását.

A Szádvárért Baráti Kör és az érintett hivatalos szervek közös együttműködésének köszönhetően, 2008-ban elindultak az állagmegóvási munkálatok. Ötévadnyi állagvédelmi munkával Szádvár majd 1000 m hosszú falainak mintegy 15 %-át sikerült megmenteni a további pusztulástól. Pályázati támogatásoknak köszönhetően eddig a Lisztes-bástya, a Porkoláb-fal, a külső yár 40 m hosszú déli és 25 m hosszú északi falának és a belső vár egyik déli falszakaszának állagvédelmére került sor. 2010-ben a Baráti Kör koordinálásával és a Herman Ottót Múzeum szakmai vezetésével megkezdődtek az első régészeti kutatások. A félszáz önkéntest megmozgató Vármentő Hetek alatt rengeteg érdekes részlettel, értékes tárgyi emlékkel sikerült bővíteni Szádvárról megszerezhető tudásunkat, kicsit jobban megismerni a várban élt középkori emberek életét, mindennapjait. Egyesületünket örökségvédelmi tevékenységért az évek során két elismerésben is részesítették. A Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) 2009-ben Podmaniczky-díjat, a Magyar Köztársaság belügyminisztere 2010-ben Kós Károly- díjat adományozott a Szádvárért Baráti Kör részére.

2. kép: Múzeum a természetben (fotó: Vígvári Tamás)