Legifjabb hölgy tagtársunk után következzék legfiatalabb férfi tagunk bemutatkozása, aki szintén helybéli, így kedves várunk bűvkörében nőhetett fel. Talán nem is véletlen, hogy élethivatásául a régészetet választotta Grecmajer Tamás, alias RégészTamás:

1. Kérlek, mesélj magadról, mit csinálsz, mikor épp nem Szádvár megmentésén dolgozol?

A nevem Grecmajer Tamás, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékén földrajz alapképzésben veszek részt. A régészet szakot követően fogtam bele ebbe a szakirányba, hogy a későbbiekben a két szakirányt párosítva helyezkedhessek el szándékaim szerint a régész szakmában. Diplomamunkámat Szögliget környékből, térségéből szeretném majd írni.

2. Meséld el, mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba Szádvárral?

Szögligeti lakosként gyermekkoromban találkoztam Szádvárral. Abban az időben még erdő borította a tájat, de így is magával ragadott és büszkeséggel töltött el a tudat, hogy a mi falunknak van egy vára. Sok képzeletbeli történet forgott az agyamban, hogy mi történhetett a várban, hogyan élhettek az emberek. Természetesen ezeknek az álomképeknek semmi közük nem volt a valósághoz, de ez gyermekként egyáltalán nem zavart.

3. Mikor döntöttél úgy, hogy egyesületi tag leszel?

2011 nyarán találkoztam először a Szádvárért Baráti Kör tagjaival a nyári ásatás során, megtetszett a lelkesedés, az elszántság a vár iránt. Ezt követően léptem be az egyesületbe, hogy munkámmal is elősegítsem Szádvár sorsának jobbra fordulását.

4. Tagjaink döntő többsége az ország más tájain él, mégis, időről időre ellátogatnak ide, hogy részt vegyenek a vármentéseken. Téged mi motivál arra, hogy szabadidődet ne pihenéssel töltsd, hanem útra kelj, sarjazz, lapátolj és követ hordj velünk?

Számomra aktív pihenést jelent a vár megóvásáért tett minden tevékenység. Szeretném Szádvárt legalább olyannak látni évek múltán is, mint amilyen most, még jobban megismerni történetét, titkait. Nagy vágyam, hogy egyszer boltíves kapu alatt mehessek át egyik várudvarból a másikba.

5. Az egyesület fennállása alatt számos vármentő rendezvény került megrendezésre, valamint jelentős eredményeket értünk el a vár megmentése terén. Te melyik eredményünkre vagy a legbüszkébb, melyik rendezvényünk a legemlékezetesebb?

Számomra a 2014. évi XX. Castrum Bene Vándorgyűlés a legemlékezetesebb. Ezzel a rendezvénnyel Szögliget is országszerte ismertebb lett.

A szívemhez legközelebb áll a 2011-es Vármentő Hét, csodálatos emlékeket idéz fel. Illetve itt találtam életem első pénzérméjét ásatáson, ami szintén csodálatos emlék.

6. Szerinted mik azok a kihívások, melyekkel az egyesület szembe kell, hogy nézzen a jövőben? Hogy képzeled a Szádvárért Baráti Kör következő 10 évét?

A kihívás a hogyan tovább, hogyan lehet az évenkénti állagmegóvásokat, ha kis lépésenként is, de a továbbiakban is folytatni, illetve az eddigi eredményeket fenntartani. A pályázatok az utóbbi időben nem mindig sikeresek, úgy gondolom az önerő előteremetése, a támogatók felkutatása, a különböző szervezetekkel való szorosabb együttműködés, ami előrelépést jelentene.

10 év múlva remélhetően az egyesületi tagságba a fiatalabb generáció is becsatlakozik, és eddigi tevékenységük folytatódik tovább.

7. Ha elhelyeznénk egy időkapszulát Szádváron, amelyet 2050-ben nyitnánk ki, mit helyeznél el benne? Lenne esetleg olyan gondolat, amit megosztanál a következő generációkkal?

„Akarás, alázat, cél, küzdelem, szenvedély, szorgalom és egy kis őrültség kell ahhoz, hogy elérj bármit, amit szeretnél!”

Szerk: SzBK