A fenti cím olvastán a középkori várak iránt jobban érdeklődőknek azonnal beugorhat a részletesebb válasz. Hiszen a latin Castrum – magyarán: vár – elnevezés az országunkban élő várbarátokat foglalja össze Castrum Bene Egyesület néven, immár több évtizede. Most már a XXII. Vándorgyűlésre kerítettünk sort a csillogó víztükrű Öreg-tó mentén emelkedő Tata várában.

A meghívó fél, a Kuny Domokos Múzeum szakemberei üdvözölték az összegyűlt érdeklődőket, akik jócskán megtöltötték a gótikus boltozatú első emeleti nagyterem széksorait. Feld István elnök úr előszójában megemlékezett az elmúlt időszakban elhunyt tagtársainkról is, akik közül Petróczki József hozzánk, szádvárasokhoz is szorosan kötődött, számtalan alkalommal segítve vármentő munkánkat.

Az idei konferencia fő témakörét a luxus és reprezentáció megjelenítése a középkori várakban képezte, e köré szerveződtek az egyes előadások gondolatai. A péntek délutánt Schmidtmayer Richárd kezdte a vértesi erdőispánságról, majd László János ismertette a Vitány vári feltárások eddigi eredményeit. Meghallgathattuk Kovács Bianka összefoglalóját is a gesztesi várban eddig végzett ásatásokról és a napvilágra került leletanyagról.

Kora este a mintegy 80 főnyi érdeklődőt a helyi szakemberek körbevezették a tatai várban, megismertetve minket a nagy történelmi időket látott kőfalak minden részletével. Számomra a legemlékezetesebb helyszínt a napjainkra már befalazott eredeti várkapu jelentette, 1597-ben ezt robbantották be Pálffy Miklós vitézei petárdával, hogy aztán halált megvető bátorsággal rohamozzanak a meglepett törökökre. Erre a bravúros haditettre emlékeznek napjaink hagyományőrzői a „Tatai Patarával” (Patara a petárda régi magyar elnevezése volt). De akárhová lépünk a patinás falak között, középkori uralkodóink nyomában tesszük ezt. Zsigmond parancsára építették ki fényes pompával a várat, amit Mátyás alakított tovább reneszánsz formavilágban. Aztán a török hódoltság másfél évszázada végvárrá alakult át a pompázatos vadászkastélyt, hogy végül a bömbölő ágyúk lövedékei elleni védelmül bástyás királyi végvárrá idomuljanak kövei.

A szombati napon reggel 9 órától újra megteltek a széksorok, pörgősen következtek az egyes előadások. Horváth Richárd a reprezentáció és luxus témakörét a korabeli írott források tükrében jellemezte, majd Buzás Gergely a címerek várbeli alkalmazását taglalta. Magyar Károly a budai várról tárta elénk gondolatait, őt Feld István követte. A kétórás ebédszünetet egy kellemes hangulatú tatai étteremben töltöttük el. A délután folyamán Nagy Szabolcs Balázs a szabályos alaprajzú várakról értekezett, majd Neumann Tibor a Perényiek reprezentációs építkezéseit vette nagyító alá. Kelényi Borbála a középkori várúrnők luxustárgyait ismertette a fennmaradt végrendeleteik alapján. Végül ismét Feld Istvánt hallhattuk a középkori nemesi várak vélt vagy valós luxus- és presztízstárgyairól.

16 órától került sor a Castrum Bene Egyesület szokásos évi közgyűlésére, ahol titkos szavazással megválasztottuk a vezetőséget. Elnökünk újra dr. Feld István lett.

Egy óra múltán már fent ült a lelkes kompánia a buszon, hogy meginduljon Neszmély község felé. A Duna menti településen előbb az erődtemplomot vettük szemügyre, majd nagy szuszogással felkapaszkodtunk a Nagy-várnak nevezett meredek oldalú magaslatra. Mindenkit lenyűgözött a grandiózus méretű várárok, míg az egykori kőtoronyból már csak alacsony csonk meredezett a bokrok között. Ismét lejutva a faluba, a helyi szőlősgazdák invitáltak nagy kedvességgel pincéikbe. Bátran leírhatom, hogy alaposan kihasználtuk a vendégszeretetüket, végigkóstolva a különféle zamatú boraikat. Köszönjük szépen, Isten áldja őket erővel, egészséggel, bőséges szürettel!

Vasárnap, szokásos módon egész napos kirándulás következett. Útvonalunkon előbb Vitány várához kapaszkodtunk fel, ahol már évek óta feltárást és állagmegóvást folytatnak. Itt külön kiemelném a párhuzamot Vitány és Szádvár között, hiszen mindkettő megóvását egy civil kezdeményezés, lelkes várbarátok akarata kezdte el jobb sorsra fordítani. Jómagam azt vallom, ha egy jó szándékú, lelkes civil kezdeményezés kart tud ölteni a hivatalos műemlékvédelmi szervezetettek, akkor a saját omladékába temetkezett várromjaink új életre kelhetnek! A vitányi erősséget annak feltáró régésze, László János ismertette, majd megcsodálhattuk az egyik helyi várbarát, Bozsik Máté által készített vármakettet is.

Innen Gesztes várához buszoztunk, amely sajnos falomlás miatt a nagyközönség előtt zárva van. A konferencia résztvevői is külön engedély alapján kis csoportokban, fejvédő használatával tekinthette meg az épület egyes részeit.

Tovább haladva még a gerencséri toronycsonk és a vértesszentkereszti apátság megtekintésével zárult a Castrum Bene programja.

Végezetül szeretném megköszönni minden szervezőnek, hogy ismét sikerült ilyen magas színvonalon megrendezni a konferenciát. Jövő májusban az utunk Pécs városába fog vezetni.

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás
Szerk: SzBK