Szép őszi időben, Szádvár oldalában

Nem gondoltam volna a hét elején, hogy a fenti címmel indíthatom a XIX. Vármentő Napok eseményeit ismertető élménybeszámolómat.
Hiszen hétfőn és kedden, mintha az ég szakadt volna le, olyan özönvíz árasztotta el országunkat. De aztán a természet megkegyelmezett nekünk, így a hét közepétől elzárta az ég csatornáit. Amikor pedig csütörtökön megpillantottuk a kocsi ablakából a Szögliget községét körülölelő hegyek kontúrját, már az ezernyi színben pompázó szép őszi vidéket csodálhattuk.

Sorra érkeztek meg a Holló Vendégházba az ismerőseink, de új várbarátot is üdvözölhettünk körünkben, akit az interneten látott és olvasott kalandjaink vonzottak ide. A szállás elfoglalása után este még sokáig tervezgettük a következő napok feladatait.

Péntek reggel felvirradt a fényes Nap, sugarai bevilágítottak szobánkba. A reggeli elfogyasztása után irány a Várhegy!

Minden kezdet nehéz, Szádvár pedig egyre magasabban emelkedik – sóhajtoztunk a már számtalanszor megjárt szerpentinúton kaptatva felfelé. De a sokszor látott, mégsem megunt vadregényes panoráma minden erőfeszítést megér, állapítottuk meg sokadszor, miközben végre felértünk és gyűjtöttük az erőt a vármentésre.

Mostani felvállalt célunkat a Szádvár viharvert kőfalaiból kipotyogott és a Várhegy oldalában szétszóródott kövek összegyűjtése és a túristaösvény melletti deponálása jelentette. Rövidesen kialakítottuk a csapatokat, hogy a következő szisztéma alapján dolgozzunk. Előbb az út mentén raktunk kősáncot, hogy az majd a felsőbb részekről legurított köveket felfogja. Időnként pedig még csinosítottuk, magasítottuk is a kőkupacokat. A méteres törmelék-halomból még egy karbidlámpát is előcsalogattunk. Ki tudja megmondani, vajon ki és mikor, milyen körülmények között veszthette el világítóeszközét a várrom oldalában? A déli oldalra rásütő napfényben vidáman teltek az órák, belejöttünk az erősség köveivel való „tekézésbe”.

A lelkes kompánia erőfeszítéseiért cserében az első napon Szabó Miklós és társai az általuk szokásos és mindig utolsó morzsáig elfogyasztott legendás sajtos-füstös lángosát, míg a második napon Miliczki Imre jóvoltából egy mennyei finomságú paprikás krumplit tálaltak fel ebédre. Köszönjük szépen az ebédet, isten tartsa meg ezt a szokásotokat!

A szombat esti levonulásunkkor magunk is meglepődtünk, micsoda irdatlan mennyiségű követ sikerült összegyűjtenünk, hogy majd a jövőbeni állagmegóvások alkalmával alapanyagul szolgálhasson. Hiszen ha a történelmi helyszínen, az egykori Bebek-vár területén és környékén szétszóródott köveket sikerülne visszaépíteni a rogyadozó kőfalakba, már igen látványos összképet nyerne Szádvár romja!

Az októberi rendezvény alkalmával ehhez járultak hozzá munkájukkal a résztvevők.

Segítségüket köszönjük szépen, a folytatásra márciusban kerül sor.

Találkozzunk akkor is Szádvárban! Hiszen Szádvár ránk vár!

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás