Sós Mari: Döbrönte – Szarvaskő vára

2006-ban jártam először Döbröntén, Szarvaskő váránál. Szépséges, nyugodt környezete annyira elvarázsolt, hogy pár hónapra rá döbröntei lakossá váltam és azóta is minden alkalommal, amikor a faluba érkezem csodálattal nézem romjait, melyek hétvégenként, éjszakai megvilágítással, lenyűgöző látványt nyújtanak az ide látogatónak.

265 méter magasan, egy észak-déli irányú dombvonulat északi végén emelkedő meredek sziklacsúcson találhatók a vár romjai. A várhegyről a környező vidék belátható; nyugatra a Somló és a Ság bazaltkúpja azonosítható, ellenkező irányban a Bakony legmagasabb pontja, a Kőris-hegy, s tiszta időben Ausztria több hegycsúcsa is látható.

A Döbrönte név a Dobreta személynévre vezethető vissza, mely a „dobro”, azaz „jó” szláv eredetű kifejezésből származik. Az elnevezés a XI. századtól ismert, így valószínűsíthetően már jóval a vár építését megelőzően lehetett itt egy ilyen nevű település, mely talán egy magyarságnak meghódolt vagy magyarságba beolvadt szláv eredetű birtokostól kaphatta nevét.

Szarvaskő vára, illetve tartozékai egy részének területe az Árpád- és kora Anjou-korban a Csák nemzetség tulajdona volt. 1320 körül vásárolta meg Csák Mórictól Tördemici Fehér Pál, ki 1330-ban eladta a Szalók nemzetségből származó királyi vadászmester, Nempfi (Nemti, Németi) Hím fiainak, Lászlónak – ki Károly Róbert bakonyi ispánja volt – és Pálnak. 1353-ban a veszprémi káptalan előtt Hím fia Pál, Hím fia György és Hím fia Hím megosztoztak birtokaikon, s az erről szóló oklevél szerint Pál fiainak a Veszprém megyei Debrenthén kívül a Fejér megyei Boklar és a Krassó megyei Remete jutott, így Pál leszármazottai a Debrenthei és a Remetei Himfi ágat képviselték.

A későbbi váruradalom másik részét – az erősségnek alkalmas magaslatot és környékét – Atyai Istvántól vásárolta Pál fia Benedek. Benedek – ki egyidős volt Nagy Lajossal – a királyi udvarban nevelkedett, s kiváló hadvezérré, politikussá vált. A család felemelkedése legnagyobb mértékben neki volt köszönhető, az Anjouk hű támogatójaként. Visegrádi várnagy, majd szatmári, máramarosi ispán, pozsonyi főispán. A középkor folyamán végig castrumként említett erődítményének építési munkálatait 1367-74 közé tehetjük, hisz egy 1367-es oklevél kivonata már elkészült várként említi, amelyet Nagy Lajos király új adományként juttatott Benedek kezére. Atyai István a terület tulajdonjogát vitatva 1374-ben perben igyekezett gátolni az építkezést, de az alperes fiainak visszalépésével az ügy lezárult. Himfi Benedek a Szentföldre készült zarándoklatra, indulása előtt azonban 1376-ban végrendelkezett birtokairól. A vár első említése – Szarvaskő néven – a család címerállatáról eredeztethető.

Az eredeti várból nem sok vészelte át a történelmi viharait. Az egykori lakószárny 1,5 – 2 méter vastag, támpillérekkel megerősített falrészén gótikus stílusban épült csúcsíves ablakok láthatók.

.

Himfi Benedek nem sokat tartózkodott várában, hisz az építkezés alatt, s az azt követő időszakban Nagy Lajos egyik legjelentősebb hadvezéreként pályafutása magasan szárnyalt – sopron megyei, temesi, csanádi, aradi majd ismét pozsonyi főispán, bolgár bán. 1380 ősze körül Diósgyőrött halt meg. A bán özvegye és unokái az oklevelek tanúsága szerint a század utolsó évtizedeiben a várban éltek.

Zsigmond király uralkodásának idején a nagybirtokos réteghez tartozó Himfy család tagjai nem játszanak fontos szerepet az ország életében; névadó várukhoz tartozó birtokaikra vonultak vissza. Döbrönte jobbágyai kereskedtek, de a szomszédos birtokosokkal állandóak a pereskedések, melyekről a hatalmaskodások miatt indult perek iratai tanúskodnak.

Később a családon belül is ellentétek támadnak; 1415-től a Himfyek másik ága, a Remeteiek is követeléssel élnek a várra és tartozék birtokaira. Valószínűleg Zsigmond király támogatásával tudja a Debrenthei-ág megtartani a birtokot, bár a Himfyek ellen és által elkövetett hatalmaskodások továbbra is megmaradnak. Az Albert király halála utáni küzdelmek idején a béli apátság értékeit is itt őrzik, s a kor általános szokásaként időnként rablásokra vetemednek a családtagok.

A XV. század közepétől a leszármazottak ismét jelentős szerepre tesznek szert. Himfi Basilius szörényi vicebán, Himfi Tamás egri, zágrábi, nyitrai püspök, a pannonhalmi, a széki és a szekszárdi apátság kormányzója, ki Olaszországban diplomáciai megbízatásokban járt el, s a magyarországi humanizmus egyik első alakjaként is számon tartják. Öccsével, Himfy Imre visegrádi várnaggyal jelentős birtokokat kapnak Nyugat-Magyarországon és Pápa körül. Debrentei Himfy Tamás 1459-ben hűségéről is biztosította Mátyás királyt, de ez nem tartotta vissza attól, hogy a következő évben lázadjon és kárt okozzon uralkodójának: Debrenthe várába – és Szent Márton hegyére, Pannonhalmára – cseheket és más idegeneket engedtek be, kik onnan az országot is feldúlták. 1464-ben Mátyás király ezért teljes jószágvesztésre ítélte a püspököt és unokaöccseit.

A várat Kanizsai László királyi lovászmester kapta meg, aki az adománynak nem tudott érvényt szerezni, s a király 1466-ban feloldva a törvényszék ítéletét, visszaadta a Himfy családnak a birtoklás jogát.

Ezután az oklevelek a vár és a hozzá tartozó birtok elzálogosításáról tudósítanak, valamint a családon belüli békétlenkedésekről. Ezekből tudhatjuk, hogy a vár fontos kincstárként, levéltárként is szolgáló rezidenciája volt tulajdonosainak.

1499-ben Himfy Imre Orsolya nevű lányának kezével, zálog címén kerül Essegvári Ferec birtokába. Ekkor bővül a vár az északkeleti részén az oldalazó művel, majd a következő század elejére tehető, hogy megépül a trapéz alakú külső vár, a napjainkban is látható három ágyúlőréses rondellával. Előtte sáncszerű megerősítéssel árok övezte a falakat. 1586-ig az Essegvári család rezidenciája Döbrönte, a család férfi ágának kihalása után a leányági örökösök – Dömölky, Niczky, Vajda, Kisfaludy, Somogyi és Hőgyész családok osztoztak a tulajdonjogon.

.

Amikor a XVI. század közepén Nádasdy Tamás – későbbi nádor – számba vette a várakat, 1555-ben még ép várként tesz említést Döbröntéről. Önmagában nem volt jelentős, egy erős ostromnak ellenállni tudó erődítmény, láncszeme volt viszont annak a végvári védelmi rendszernek, mely megállíthatta a nyugat és észak felé támadó török erőt. 1567-ben a török hódoltság kiterjed egész Veszprém megyére, a falvak kihalnak, a megmaradt településeket is éhínség sújtja.

A vár a XVI. század második felében esett áldozatul vagy török rajtaütésnek, vagy idegen zsoldosok pusztításának. Egy 1616-os forrásban, mint elhagyott vár, 1641-ben pedig „dirutum castrum”, lerombolt kastély szerepel.

A lakosságot betelepített németekkel pótolják, akik szorgalmas és megbízható földművesek voltak. Így a bajorországi eredetük után sváboknak nevezett lakosság népesíti be újra a vár alatti települést. Döbrönte ekkor a medgyesi Somogyi-család birtoka. Somogyi Miklós nem a régi, elpusztult falu helyére osztotta ki a házhelyeket németajkú zsellérjeinek, hanem a Bittva-patak felé eső részre. A letelepedők a várat használják kőbányának az épülő házakhoz, ami egészen 1906-ig tart, amikor is megtiltják a kövek elhordását.

Rómer Flóris, a XIX. század közepén itt járt jeles Bakony kutató rajzolta le, mérte fel először a vár maradványait, a fennmaradt képen még öt ablak látható a palotarészen, s a várfalak is magasabbak.

1963 és 2013 között – 50 éven keresztül! – várünnepséget tartottak minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén a településen, mely egyébként minden évszakban kedvelt célpontja a turistáknak. Napjainkban a „Szarvaskő vár napja” elnevezésű programot augusztus utolsó hétvégéjén tartjuk.

1987-90 között régészeti feltárás folyt a vár területének kis részén, de alapos munkára anyagi lehetőség híján nem kerülhetett sor. 1990-ben és 2001-ben és állagmegóvási és helyreállítási munkálatok történtek, hogy a romok további pusztulását megakadályozzák. Napjainkban Paál József műemlékvédelmi szakmérnök tervei szolgálnak alapul a vár rekonstrukciójához, melyet természetesen régészeti feltárásnak kell megelőznie.

A vár irodalmi vonatkozással is büszkélkedhet; Kisfaludy Sándor verses beszélyében elevenedik meg idealizáltan a várlakók élete, a vár mondája. A Himfy-versszak elemei szerepelnek a régi magyar versformák közt, de így együtt Kisfaludy alkalmazta őket. A Himfy-strófa rímképlete: a b a b c d c d e e f f.  Kisfaludy regéjét dolgozta fel Lipták Gábor prózában, Szivárvány című elbeszélésében.

A 2017-ben 650 éves vár a történelem során nem játszott jelentős szerepet, s bár napjainkban már erősen romos állapota sem teszi lehetővé a teljes szépségében való ragyogás visszaállítását, egy látogatást mindenképp megérdemel. Kövei között emlékezhetünk jeles lakóira, nosztalgiázhatunk lovagvár mítoszán, s felkelthetik érdeklődésünket történetének még nem ismert részei is, hogy kutassuk tovább titkait, meséit.

Sós Mari – várkapitány –

Irodalom:
H. Szabó Lajos: A Döbröntei várünnepségek négy évtizede. Pápa, 2002
Koppány Tibor: Devecser, Ugod, Essegvár, Döbrönte. Balatonfüred, 1961.
Kupovits Renáta: A Himfyek vára Döbröntén. Várak, kastélyok, templomok 2007/5.
Rácz István (szerk.): Döbrönte 1367-1967. Pápa, 1967
Rómer Flóris: A Bakony, Győr, 1860

Szerk.: Várjáró Magazin