Immár 21. alkalommal gyűltek össze a középkori várak iránt érdeklődő emberek, hogy a Castrum Bene Egyesület keretein belül meghallgassák a felkért előadókat és vitázzanak az őket oly annyira foglalkoztató témáról. Most a helyszín Szécsény városa, az itt található Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatósága szíves meghívásából. Az egykoron a Forgách grófoknak rezidenciául szolgáló, nemrégiben csodaszépen felújított kastélyba sorra érkeztek az érdeklődők, akiknek száma a százhoz közelített. Terei György titkár úr fogadta és rendezte az adminisztrációs teendőket, beleértve a tagdíjat, mely azért is fontos, mert a Castrumos Hírlevél kiadásának anyagi fedezetét jelenti.

.

A tanácskozás fő témakörét ez alkalommal a palánkvárak jelentették. Mint az előadásokból kiderült a fa alapanyag végigkísérte a magyar várépítészet minden évszázadát, mint könnyen és gyorsan felhasználható építőanyag. Mind a honfoglalás után emelt nagyméretű magán és ispánsági várak földtöltése rácsos szerkezetének, mind a törökkori hódoltság palánkvárainak nélkülözhetetlen tartóelemét jelentették. Napjainkra azonban a facölöpök és oszlopok maradványai már csak régészeti módszerekkel kutathatóak a talaj mélyén. Az első két nap felkért előadói arról számoltak be, miképpen lehet megkísérelni a nagy részben fából emelt erődítmények nyomainak kutatását, ebből alkotva rekonstrukciós elképzeléseket. A kialakult vitában sok érv és ellenérv csapott össze, ami fontos, hiszen a Castrumos találkozóknak éppen ez a sava-borsa. Ez viszi előbbre a tudományos kutatást országunk szakemberei között.

.

Míg az első nap délutánján Szécsény városában kaptunk értő idegenvezetést, addig szombaton a Salgótarján külső kerületében kialakított Baglyaskő-Vár Természetvédelmi Látogatóközpontban nézhettünk szét. Az alacsony domb tetején a vulkánikus tufasziklák rejtekében építette ki a XIII. században egyik központját a Kacsics nemzetség. Bizony, ahogyan jártunk-keltünk a sziklák között, nehéz volt ide képzelni egy erődített nemesi szállást. Kedves vendéglátóink finom és tüzes gulyáslevest főztek, aminek megkóstolására hosszú sort alakítottunk ki. A magyaros étek lecsúsztatására sörök és borok szolgáltak kíséretül.

.

.

.

.

.

A harmadik napot szokás szerint a tanulmányi kirándulás zárta, amikor felkerekedtünk és három sok évszázados múlttal büszkélkedő erősséget kerestünk fel. Ahogyan Kékkő, úgy Divény és Fülek váraiban is a helyszínt feltáró szakemberek magyarázták el a legfontosabb történeti és régészeti eseményeket, adatokat. Úgy hiszem, hogy a búcsúzás pillanataiban mindannyiunk örömmel gondolt vissza az együtt töltött három napra, melynek sikeres megszervezéséért a rendezőket illeti nagy köszönet.

.

.

.

.

.

.

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás