Négy (vagy talán öt) éve már annak, hogy először jártam be a szádvári hegy nyugati oldalát. Részben, mert kifejezetten érdekel a Jean Ledentu rajzán (1639) látható, akasztófára emlékeztető tárgy, s talán meglelhetem a nyomát. No meg az igazi várbarát akkor sem pihen vármentés közben, amikor a többiek igen, így kihasználja az alkalmat és a vár körül csavarog.

Akkoriban a várhegy nyugati oldalán tekeregtem. A délnyugati torony romjai mellett hagytam el a várat és ereszkedtem óvatosan egyre lejjebb a hegyoldalban. Erre még nem jártak ágvágóink, itt még nem lett ligetes a hegyoldal, a sűrű bozótosban haladtam lefelé.

Örömmel konstatáltam, hogy a nyugati hegyoldal – épp, mint a többi – ugyancsak gazdag a cseréptöredékekben, lépten-nyomon feltűnt egy-egy kerámiadarab a sziklás felszínen. Néhol a vadtúrásokban is látszottak a vár középkori életének nyomai. Lefelé haladva egyre nagyobb kőtömböket kellett kerülgetnem, mígnem egy sajátos sziklaalakzatra lettem figyelmes. A megszokott rendezetlenség helyett egy meglepően szabályos hasadékra leltem a hegyoldal derekán. Oldalai szinte függőleges falként határolják, 2,5-3 méter szélességben húzódik, a lejtő gerincére merőlegesen lejt tovább oldalra. Mintha egy meredek utat véstek volna a sziklába.

A környezetéhez képest túlontúl szabályos, oda nem illő, ott és akkor nehezen tudtam elképzelni, hogy természetes hasadék lenne. Ez lehetne éppen egy eddig ismeretlen felvezető út is!

Természetesen az első megközelítéskor a fényképezőgépem jó helyen volt: fent a várban, egy fára felakasztva.

Már nem is emlékszem, hogy visszakapaszkodva a várba beszámoltam-e a többieknek a „felfedezésemről”, vagy csak egyszerűen beálltam a munkába…

2015 januárjában egy váratlan esemény újra felidézte korábbi emlékeimet. A szadvar.hu-n megjelent egy cikk Bubenkó Gábor tollából (billentyűzetéből), mely a Szoroskői-hágóról közölt érdekes információkat, bőséges képanyaggal kiegészítve. A fotók láttán azon nyomban pár évvel korábbi megfigyeléseim jutottak eszembe, mert a szádvári hegy nyugati oldalán talált hasadék kísértetiesen emlékeztet a szoroskői, a cikkben mesterségesen vágott útként említett alakzatra.

Nagyon vártam már a márciust, a soron következő vármentést. Tudtam, hogy a fájós derekammal nem lesz majd nagy boldogság követ pakolni, de készültem arra is, hogy újra leereszkedem a nyugati oldalon, immár fényképezőgéppel, és nem is egyedül.

Karakó barátomnak a megfelelő pillanatban megemlítettem, hogy van ott lejjebb valami út vagy útféle, aki nem kérette magát sokáig, és hamarosan már együtt óvatoskodtunk lefelé a hegyoldalban. Sajnos az eső csepergett, az avar is csúszós volt, ezért nem vizsgálhattuk meg teljes egészében a területet, de felülről tudtunk képeket készíteni, és röviden meg is beszéltük, hogy mit látunk, mit tudunk beleképzelni a sziklaalakzatba.

No, hát nem voltunk azonos véleményen.

.

Megerősítettük korábbi megfigyeléseimet, 2,5-3 méter széles hasadék, melyet két oldalról szinte függőleges sziklafalak határolnak. A hasadék meredeken lejt, körülbelül annyira, mint a csigás felvonószerkezet pályája a vár másik oldalán. A hasadék 10-12 méter hosszú, középen megszakad, amerre egy újabb 12-15 méteres szakasz ágazik ki belőle, alaprajza tehát T alakú. A T kalapja a korábban megfigyelt hasadék, szára pedig a kiágazó szakasz, amely egyébként éppen az alatta lévő turistaút elágazása felé mutat.

További nyom nincs, nem látható merre vezet tovább a hasadék, nem figyelhető meg perem, plató. A hasadék alját lombok takarják, nem tudni alatta milyen a felszín.

(Talán majd a harmadik leereszkedésnél kiderül…)

Vitaindító kérdésem:
Természetes hasadék, vagy egy mesterségesen vágott járat, mely egykor Szádvárba vezetett?

Szöveg: Vígvári Tamás,
Fotók: Molnár Tamás