Széllel és esővel bélelt Szádvárunk.

Szádvár D-ről, fotó: Vígvári Tamás

A fenti jelzőkkel bátran illusztrálhatom, hogy mi fogadta a vármentőket 2015 márciusában, a XVIII. Vármentő Napok alkalmával. Amikor ugyanis péntek reggel a szokott helyen és időben, vagyis a Szögliget község északi határában a Ménes-patak völgyében megbújó Szalamandra-turistaháztól elindultak felfelé a kanyargós szerpentinen, amit már 2006 ősze óta  koptatunk, a drága fényes Napocska egy percre sem akarta nekünk fénylő orcáját megmutatni. De mi bátran törtünk előre a csúcs felé, hiszen volt olyan eset is, hogy március idusán hóesésben kellett dolgoznunk.

Felérve rövid szuszogás után megnéztük a tavaly év végére jelentős állagmegóvásban részesített Csonka-bástyát, mint legújabb közös gyermekünket. Mindenki örült, hogy az egykori Bebek-vár északi részén emelkedő objektum sorsa jobbra fordult, most már hosszú ideig ismét bírni fogja az időjárás szeszélyeit.

A kötelező jellegű munkavédelmi oktatás meghallgatása és a napló aláírása után nekiláttunk legfőbb feladatunknak, a várudvarokon szerteszét heverő kövek összegyűjtésének. Néhány társunk pedig a falak réseiből kibújó sarjakat nyesegette göller ollójával. Furcsa, de a nehéz fizikai munka közepette, a felerősödő szélben is olyan jó kedvvel dolgoztunk, hogy az már csodaszámba ment. Gyorsan kialakítottuk a csatárláncot, így adva kézről kézre a kisebb-nagyobb építőköveit a várnak.

Csak akkor szakítottuk meg munkánkat, amikor Miliczki Imre beállított kis szekerével, melyen a fantasztikusan jóízű paprikás krumpliját húzta fel. Az étek ismét erőt öntött belénk, így a nevetős-viccelődős munkát folytattuk egészen a délutáni órákig. Este aztán megfáradt testünket forró zuhannyal és finom vacsorával frissítettük fel.

Majd a Szádvárért Baráti Kör közgyűlésén nagy vitákat folytattunk a további teendőkről. Mert bizony a felvállalt feladat grandiózus, míg a lehetőségeink igen csekélyek. De azért nem hátrálunk meg semmiképpen!

A galéria megtekintéséhez kattints a képre!

Szombat reggel ismét szürke égbolt fogadott minket útban az égbeszökő erősség felé. A munkaterületet a belsővár jelentette, ahol a Csonka-bástya falazata még további erősítést fog kapni. Mindenki egyetértett azzal a véleménnyel, hogy a kövek deponálása, kupacolása a későbbi falazási munkálatok előfeltétele, ezért igen hasznos. De tegyük hozzá, hogy a nyári szezonban ide látogató kirándulók sem botladoznak közöttük, nekünk pedig az aktuális fűkaszáláskor jelent nagy előnyt a megtisztított terület. Tehát a kőgyűjtést később is folytatni kell, ha van rá alkalom.

Fáradozásunk gyümölcsét a második napon a Szabó Miklós és barátai által felkínált pompázatos ebéd jelentette. Nem hiába léptettük elő Miklóst a „szádvári szakács” posztjára, ismét kitett magáért. Még a ritka esőcseppekből áztató esővé erősödő mennyei áldás sem tudta elvenni a kedvét a sütögetéstől. Gyorsan cirkuszi sátrat kerített hatalmas tepsije védelmére, ami alá gyűlt a vármentésben farkaséhessé vált kompánia. Volt itt minden, terülj-terülj asztalkám: a legendás sajtos-tejfölös-füstös lángos mellé sorakozott a szádvári „kelgyó” valamint a legújabb rafinéria, a sült kolbász Patóchy-módra. Persze ennyi sós étel után igen jól esett harapdálni a képviselőfánkot.

Mire végeztünk a sok finomsággal, ránk szakadt az ég összes fekete felhője. Így kénytelenek voltunk belátni, hogy itt véget ért a megbízatásunk. Hiszen a dög nehéz köveket, ha az esőtől vizessé váltak, a vizes talajon cipelni igen balesetveszélyes, ezt nem kívánhatjuk senkitől. De amikor elkészítettük a szokásos csoportképet és lefelé vonultunk, büszkén nézhettünk körbe, hiszen a várudvarok sokkal rendezettebb képet mutattak.

Néhányunk erejéből még arra is futotta, hogy délután a szögligeti Intéző-házban a Szádvárért Baráti Körnek felajánlott vitrint megtöltsük a rólunk szóló képekkel és tárgyakkal. Hiszen már nem csak Szádvárnak, hanem az SZBK-nak is van históriája! Ha pedig elkészül a mellette lévő Szádvári Vármúzeum vitrinje is, akkor komplett képet kaphatnak a látogatók. A következő munkánkat az augusztusi VIII. Vármentő Hét jelenti, melyen minden érdeklődő várbarátot nagy szeretettel várunk!

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás
Szerk.: Vígvári Tamás