…a VII. Vármentő Hét  -6.- élménybeszámolója a 21-es és 26-os árokról.

Miközben a szelvények java a vár építéstörténetének titkait kutatta, addig az ásatás ’periferiális’ területén valódi leletvadászat zajlott Viktor (a vezető régész értő) irányítása mellett. A kutatásnak természetesen volt tudományos célja és eredménye is, amelyről szintén megemlékezem.

26-os árok: a Porkoláb-ház falkutatása

Hétfőn ennél a szelvénynél verődött össze csapatunk: Zsolt és családja, Laci bácsi, illetve jómagam. A feladat az volt, hogy a törmelékhalomban rejlő fal pontos helyzetét mérjük fel, egy arra merőleges árok segítségével.

A feltárt falcsonk mintegy fél méter magasságban maradt meg meglehetős épségben, és mai szemmel egy egyszerű lakóépülethez viszonyítottan vaskos (kb. 1 méter vastagságú). Meglepő módon a fal külső (tehát az épületen kívüli oldalán) a mindenhol felbukkanó szögeken és nagy mennyiségű cseréptöredéken felül számos érdekes leletre bukkantunk: zöld mázas kályhacsempe darabokra, cseréppipára és egy vaskulcsra. A hozzá tartozó kincsesládát sajnos nem találtuk meg, pedig nagyon kerestük. J Az árok alján pedig egy tűzhely maradványára bukkantunk.

Ezzel szemben a belső oldal (tehát a Porkoláb ház belseje) néhány cseréptöredéket leszámítva teljesen leletmentesnek bizonyult. Ezt a látszólagos (?) ellentmondást a következő évek kutatásai remélhetőleg feloldják majd.

Az árok viszonylagos kis méretének és a csapat lelkesedésének köszönhetően alig két nap alatt el is végeztük az itt kijelölt munkát, és ekkor újabb kihívás után néztünk. Ez már nagyobb falat volt.

A 21-es árok: az ’elátkozott’ Lisztes bástya

A munka felosztásakor ez az árok legénység nélkül maradt, így a 26. árokban végzett munka végeztével logikus volt, hogy itt folytassuk. De miért is ’elátkozott’ a Lisztes bástya? Két oka is van: egyrészt a korábbi években tapasztalt leletszegénysége miatt, másrészt nyitott, az augusztusi hőségnek kitett terepről van szó.

Ennek a szelvénynek az volt a régészeti célja, hogy – a 2013-as kutatás folytatásaként – bizonyítsa azt, hogy a Lisztes bástya a középső vár udvara felől nyitott volt, ahogyan ez a korabeli ábrázolásokon is látszik (pl. Angelini). Valóban, az udvar felől semmilyen ’lezáró’ falmaradványt nem találtunk, így a hipotézis bizonyítottnak tekinthető.

A várakozásokkal ellentétben itt is bukkantunk néhány érdekes leletre: sarkantyúra, patkóra, valamint a leletvadászat megkoronázásaként Zsolt talált egy pénzérmét is, melyet Viktor ránézésre 16. századi dénárként azonosított. A Csonka bástya mellett talált gyönyörű lengyel garas mellett ez volt az egyetlen érmelelet a 2014-es Vármentő héten. Kicsit kicsi, kicsit korrodált, ezüst alig látszik rajta, de mi találtuk. :)

.

Az ásatás számomra különleges élmény volt, amelyre egy évet kellett várnom. Tavaly ugyanis lekéstem róla, hiszen már csak a szelvények temetésekor tudtam csatlakozni. A saját árkokban végzett munka mellett érdekes volt megfigyelni a többiek által végzett munka eredményét, az esti előadások pedig különösen tetszettek. Már várom a jövő augusztusi folytatást!

Szöveg: Homonnay Ádám
Szerk.: Vígvári Tamás