A Csonka bástya feltárásáról és lehetséges építési idejéről.

A Szádvárért Baráti Kör által 2013-ban megpályázott, elnyert, majd sikeresen megvalósított Nemzeti Kulturális Alap műemlékvédelmi pályázatának folytatására az idei évben nyílt lehetőségünk. Mint arról már hírt adtunk, 2014 júniusában a Herman Ottó Múzeum szakmai vezetésével folytatódott a Csonka bástya feltárása, előkészítése az állagvédelmi munkálatokra.

A nyár eleji eredményeket – azaz a bástyát lezáró harántfal azonosítása, ennek keleti végében a vár legkorábbi, Árpád-kori falazatának keltezése, valamint magának a Csonka bástyának mindezeket követő építése -, újabbakkal egészíthetjük ki. A harántfalban talált egykori nyílást egy lőréssel azonosíthatjuk. Ennek a nyílásnak a szintje sem a bástya falában látható födémtartó padkával, sem a bástyán kívül talált habarcsos járószinttel nem függ össze. A lőrés várudvar felöli oldalán utólagos, nagyköves, meszes, habarcsos feltöltést találtunk, mely alatt egy barnásvöröses agyagréteg húzódik. Mivel a Csonka bástyát utólagosan építették neki a harántfalnak, valamint a nyugat felé folytatódó, majd 3 méter széles várfalnak, ezért ezt a lőrést utólagosan lezárták, elfalazták, a mögötte lévő területet feltöltötték, rajta létrehozva a habarcsos padlót, megteremtve a lehetőséget a Csonka bástya felső fafödém szerkezetének megácsolásához.

Magában a bástya belsejében 2014-ben három szakaszban volt lehetőségünk kutatást folytatni. Május-június fordulóján 2 hetet, a VII. Vármentő Hét keretében 1 hetet, majd a szeptember 8-i héten ismét 1 hetet fordíthattunk a védmű feltárására. Nyár elején az alsó lőréssor tetejéig sikerült a félkör alakú objektum belsejét kitöltő nagyköves, földes, omladékos, a vár pusztulását követő réteget letermelnünk. Az augusztusi héten elértük a mélyben meghúzódó lőrések alját.

.

Kitisztítottuk a nyugati és a keleti lőréseket, míg a középső északi lőrésnek ideiglenes jelleggel még meghagytuk a betöltését. A lőrések alja a bástya födémszintjéhez képest, mintegy 380 cm-rel lejjebb találhatóak. Közvetlenül a lőrések aljánál járószintet nem azonosítottunk. A nyugati lőrést eddig ismeretlen okból, utólagosan elfalazzák. Az utólagos elfalazásra utal, a jól látható falelválásokon túl, a lőrés felső keresztgerendái közé befolyt mészhabarcs. Azaz a gerendákat nem építhették be, tételezzük fel, az elfalazással egy időben. Ezek a faelemek, mint ahogy a lőrést kívülről lezáró faragott kő, az idők folyamán nyomtalanul elpusztultak.

.

A középső lőrés alakjára ekkor még csak következtetni tudtunk, mivel felső része, valamint külső széle sajnos igen nagymértékben elpusztult. A keleti lőrés, melyet 2013-ban kívülről páran már megvizsgáltak, maradt meg a legjobb állapotban. Külső lezárását egy két darabból (és két különböző kőzettípusból készített) faragott, kulcslyuk alakú lőrést formázó elem zárja le. Ez előtt – hasonlóan a külső vár déli falában feltárt lőrés esetében – egy a szakállas puska megtámasztására szolgáló keresztgerenda fekszik, meglehetősen jó állapotban. A lőrés oldalfalai és alja egyenes, trapéz alakban kifelé szűkül. Teteje enyhén lejt a külső falsík irányába. A lőrés belsejében nagyon jó állapotban maradtak meg az egykori födémet alkotó, hosszában kettévágott, átlag 12-15 cm átmérőjű fagerendák, szám szerint 7 darab. Ezen lőrés alapján hitelesen rekonstruálhatóvá válhat a másik két lőrés is.

Az utolsó, szeptemberi etapban, a célunk a Csonka bástya járó- vagy építési-, esetleg alapozási szintjének az elérése volt. A harántfal alapozási kiugrását a födémtől mért -520 cm-es, míg a bástyafal alapozási szintjét – 550-560 cm-es mélységben értük el. Ebben a mélységben, a bástya keleti felében sikerült megfognunk annak meszes, letaposott, keményre döngölt járószintjét is. Ez a külső falak irányába egyre vastagabbá vált. A járószint alatt egy fekete, habarcsszemcsés másodlagosan elhelyezett réteget azonosítottunk, melynek szintje a külső falak irányába szintén erősen lejtett. A védmű közepén egy négyzetméternyi foltban napvilágra került az érintetlen fekete, kemény, agyagos, őskori leletanyagot tartalmazó réteg is.

.

Mivel a fekete feltöltött rétegből középkori, Árpád-kori és őskori kerámiaanyag is előkerült, információt nyerhettünk a Csonka bástya építésének fázisairól is. A félkör alakú védmű alapját feltételezhetően egy természetes sziklakiugrás alkothatja, melynek tetejét foglalja el a fekete, tiszta agyagos réteg. Ezt a réteget a bástya építésének kezdetekor eltávolították egészen a csupasz sziklafelszínig, melyre a falakat alapozták. Ezt követően a kevert, de jellemzően fekete, építéskor belekerült mészszemcséket, mészrögöket tartalmazó réteget visszatöltik. A külső síkok irányába lejtő területen alakítják ki a Csonka bástya legalsó járószintjét, a lőrések aljától mért -150 cm-es mélységben. A bástyabelsőben elért legmélyebb pont a födémtől mért -600 cm.

.

Most lássunk néhány hipotézist a Csonka bástya építési idejével kapcsolatban. A régészeti feltárás során a bástya környezetében három építési periódus találkozását azonosítottuk be. A terület keleti részén egy Árpád-kori falsarok jelentkezik, amihez utólagosan épül hozzá egy lőrést magában foglaló falazat. Ez a várfal, már csak a lőrés megléte miatt is, egykor a belső vár nyugati traktusa külső várfalaként funkcionált.

A harmadik periódusban épült meg, a lőrés elé, a Csonka bástya. Ekkor, mivel már hadászati célja nem volt, elfalazzák a külső várfalon lévő nyílást. A Csonka bástya járószintjéből sajnos igen jellegtelen, sárga mázas, késő középkori peremformákat mutató kerámiadarabok kerültek elő. Ez alapján a védmű építését a 17. századon belül biztosan még nem tudjuk meghatározni. A harántfal külső oldalán nyitott kutatóblokkból, illetve a lőrés előtt lévő feltöltésből egy 1660. évben vert lengyel hat garasos érme került elő. Itt a mélyebben húzódó barnásvöröses agyagrétegből korai, 13-14. századi kerámiaanyag látott napvilágot.

Mit mondanak a történeti források? A várról fennmaradt történeti alaprajzok két típusát lehet stílusjegyeik alapján megkülönböztetni. Ezek közül az Angelini által 1573-ban felvett alaprajzon, és másolatain látható a Csonka bástya, a belsejét lezáró harántfal és ugyan pont a sarokra szerkesztve, de megfigyelhető az Árpád-kori falsarok is. A Ledentu féle 1639-es északi metszetről azonban mintha hiányozna maga a bástya. Tudjuk, hogy az 1567-es ostromban igen súlyos sérülések érik a belső vár északi oldalát. Egy hosszú várfalszakasz ledől (ezt csak 1614-15-ben építik újjá) és egy bástya megsemmisül. Utóbbit az ostromot követően földdel tömték be. Érdekes, hogy 1573-ban mégis, minden ma is meglévő erődítés látható az alaprajzon.

1633-ból újabb átépítések következnek: „A nagyságos úrnő ugyancsak a felső várban egy kerek bástyát építtetett, amely nyugatra néz, 5 ölnyi átmérővel, a magassága 8 öl 4 láb. Az új bástyától a konyha végéig van egy régi fal, mellvéd formára, hossza ennek a falnak 5 öl 4 láb”. A belső vár területéről eddig két védműről tudjuk biztosan, hogy a külső falakhoz képest utólag épült: Csonka bástya és tőle keletre lévő Kerek bástya. Ezek viszont mind északra néznek. A jelenleg két nyugatra néző kerek alaprajzú bástya még föld alatt van. Közülük csak a délnyugati sarkon álló mutathat teljesen kerek formát, átmérője azonban kevesebb, mint a forrásban említett cca. 9,45 méter. A másik, általánosságban Sybilla bástya névre keresztelt védmű átmérője viszont lényegesen nagyobb lehet ennél a méretnél. A Csonka bástya teljes átmérője, míg a tőle keletre lévő Kerek bástya belső terének átmérője adja ki a bizonyos 5 öl hosszúságot.

Nézzük meg a bástya melletti 5 öl 4 láb hosszúságú fal lehetséges helyzetét. A legutóbbi, Kelemen Bálinttal közösen folytatott kutatásaink alapján, a konyha, pékség, sütőház együttese feltételezhetően a felsővár kapujának közelében, az északi oldalon állhatott. A Csonka és Kerek bástya távolsága kb. 5 öl. Ugyanakkor a Kerek bástya és a belső vár északkeleti falsarka (a konyha vége?) közötti távolság, melyről az augusztusi kutatások során derült ki, hogy a belső vár egyik legkorábbi építési periódusának része lehet, szintén ezt az 5 öl körüli távolságot adja. Ledentu ábrázolásán mindkét fal tetején mellvéd és fedett gyilokjáró fut végig. A nyugati oldalon elhelyezkedő védművek környezetében lényegesen hosszabb falak futnak a forrásokban említetteknél.

Azaz a belső vár jelen kutatottsági szintjénél a következő feltételezést tehetjük. Az 1633-ban épült új bástya feltételezhetően a mai Kerek bástya lehet, mely közelebb áll a feltételezett konyha épületéhez és belső terének mérete is megegyezik a leírtakkal.

De akkor mikor épülhetett a Csonka bástya? A képi ábrázolások alapján feltételezhetően 1639 után. Szádvár életének utolsó évtizedeiben még egy jelentős átépítési hullámról tudunk, mely az Eszterházy családhoz kapcsolható és időben az 1670-es évek első felére helyezhető. A szomszédos Torna vára fontos szerepet játszott a kuruc mozgalmak hadi vállalkozásaiban. A vár többször gazdát cserél az 1670-es évek közepén. Hipotézisként feltételezhető, hogy ebben az időben, talán a Csonka bástya alatt elterülő Várkert területén betörő kurucok ellen emelhették a kétszintes, hat ágyúállásos bástyát. Jelen feltételezésnek ebben a pillanatban nem mondanak ellent a feltárás során meglelt kerámiatöredékek, és az elfalazott lőrés mögötti feltöltésből előkerült 1660-as lengyel érme sem. Az Eszterházy korszak építkezésének további bizonyítéka lehet, hogy a keleti lőrés faragott eleme valamint az Eszterházy palotaszárny területén nemrég felfedezett lőrés faragott eleme, egymáshoz nagyon hasonló kőtípusból készült. Ezeket az állításokat azonban csak természettudományos, azaz geológiai és az „in situ” maradt gerendák dendrokronológiai vizsgálataival tudjuk egzakt módon igazolni vagy cáfolni.

.

A fenti eszmefuttatás kapcsán egyedüli és feloldhatatlan ellentét az 1573-as Angelini alaprajz és az 1639-es Ledentu metszet között feszül. Ez továbbra is igen bizonytalanná és megkérdőjelezhetővé teszi a Csonka bástya építési idejének pontos meghatározását.

Szöveg: Gál Viktor
Fotók: Gál Viktor, Hancz Erika, Molnár Tamás és Tokár László
Szerk.: Vígvári Tamás