Miliczkiné Kenéz Andrea: Szádvári régészek II.
A VII. Vármentő Hét -5.- verses élménybeszámolója.
Verses élménybeszámoló a VII. Vármentő Hétről.
Szádvári régészek II.
Ragyog a nap az ég alatt, fehér felhők cikáznak, hej de sok barátja van már Szádvárnak.
Most éppen régészkedni jöttek, csákányt, vödröt, lapátot a hegyre cipeltek.
Dolgozott serényen minden Szádvár barát, kiástak a várnak jó pár eltűnt falát.
Pénzt is találtak, és nem is akár milyet, ezüst hat garasos lett a szuper lelet!
Csütörtök reggel érkeztem meg végre, felkaptattam én is a hegy tetejére.
A szorgos kezek munkáit, látni lehet sorba, bekukkantottam hát minden árokba.
A Csonka bástyánál csodálkoztam nagyot, csodát műveltek a dolgos bányászok.
Több száz éves álmából most újra ébredezhet, méltóságát visszakapva újra ékeskedhet.
Kincs és lelet nem került aznap a szitámba, de mégis örültem, hogy ott voltam Szádvárba.
Pénteken az égiek jó nagy esőt küldtek, de ez a Szádvártól engem el nem rettent.
Kő pakolás, temetkezés volt a feladat, kicsit kifáradva dolgozott a csapat.
Szombaton sem pihentek a dolgos kezek, a Lisztes bástyánál vígan temetkeztek.
Szerszámokkal megpakolva indultunk lefelé, de mindenkinél ott volt még egy élménnyel teli hét.
Találkozunk jövőre is, hisz van még munka bőven, ott vár minket a sok kincs a Szádvári födben!
Vers: Miliczkiné Kenéz Andrea
Szerk.: Vigi
Óh, ez kis versike engemet is megihletett,
köszönetet mondani neked, Kenézek gyermeke,
romantikus várbaráti szívemet,
soraid olvastán a vágy fogta el,
hogy mielőbb siessek a Bebekek
elfeledett várának rejtekébe,
régi titkokról lebbenteni feledést.