…a VII. Vármentő Hét  -4.- élménybeszámolója, a 24-es árok legénységétől.

A VÁRva VÁRt VÁRmentő Hét idén augusztus 4-9. között került megrendezésre. Immár hetedszer szerveződött össze a csapatunk, hogy megmásszuk kicsiny falunk 460 méter magas hegyét és felkutassuk várunk romjainak titkait. Már kora reggel izzasztó hőség volt, így még ráadásul nehezebb is volt a felfelé út, mivel a szerszámokat is fel kellett vinnünk. A megérdemelt hűsítő pihenő után került sor a munkaterületek (árkok) ismertetésére, amelyet Gál Viktor, a Herman Ottó Múzeum régésze tartott.

Az árkok ki voltak jelölve, a szemle után mindenki kiválasztotta a saját kutató blokkját. Végül mi, a három szögligeti fiatal, közösen egy kutató szelvény mellett döntöttünk, illetve társul fogadtuk magunkhoz Dobos Janit. Az árkok közül a miénk a 24. számú, amely az északi falcsonknál volt. Ez a középső és belső vár elválasztásánál található (a Lakatos és Kerek bástya között). Az árkot a fal két részre osztotta, egy nyugati és egy keleti oldalra. A keleti részen Dienes Nóra és Grecmajer Tamás dolgozott, míg a nyugatin Mihály Viktória és Dobos János.

A keleti rész:

A feladatunk az volt, hogy a fal mentén mélyüljünk, és észak felé haladva elérjük a fal csatlakozást. Az első nap nekiláttunk a törmelékes rész elbontásának, másnap volt egy sejtésünk, hogy alattunk egy fal lehet, amire 3. nap rá is bukkantunk. Ez a fal a Lakatos bástyához indul, és nagy valószínűséggel oda is köt be. Ami a leletek számát illeti, nagyon csekély mennyiség került elő, csak pár darab kerámia töredék, de legalább szépek. :) Az árok ezen részének dokumentálását mi végeztük el.

A nyugati rész:

A fal nyugati oldalán szintén a belső vár egykori fala mentén kellett a nagyköves omladékot eltávolítani. Ezen az oldalon feltételezésünk szerint a belső vár egyik épületének belsejében dolgoztunk. Először a látható falcsonk melletti falszakasz megtisztítását végeztük el, majd az árok belsejében haladtunk lefelé. Ekkor kb. 80 cm-es mélységben egy síkban, vízszintesen, elhelyezkedő téglákba ütköztünk, ezért innentől a csákányt a horolóra cserélve tisztítottuk meg a szelvényt. Ahogy eltávolítottuk az omladékot, egy szabályosan elrendezett, padlóra emlékeztető felületet találtunk.

Megtisztítottuk a téglák felületét, majd a dokumentálás után tovább mélyültünk a szelvényben, de sajnos az idő rövidsége miatt csak a téglák alatti feltöltés szintjéig jutottunk el. Az ároknak ez a fele is leletekben szegény volt, néhány cseréptöredék azonban segíthet majd a rétegek korának meghatározásában.

Hogyan is láttuk a hetet? Miként éreztük magunkat végig?  Mi volt a kedvenc pillanat? Mindenki elmondja saját maga!

Dienes Nóra: A vármentő hét sorozaton idén sikerült először részt vennem. Tősgyökeres szögligetei lévén mindig szívesen másztam meg Szádvár hegyét, hogy gyönyörködhessek szülőfalum és a környék panorámájában. Felemelő érzés volt ezen a héten ennyi szorgoskodó, lelkes embert látni a vár területén. Örülök, hogy belepillanthattam a régészkedés rejtelmeibe és más szemszögből tekinthettem a vár kincseire. A délutáni előadások is bővítették tudásunkat, sok érdekes dologról halhattunk. Minden kedves olvasót csak buzdítani tudok, hogy látogassanak el Szádvár romjaihoz és vegyenek részt velünk együtt a vármentéseken!

Grecmajer Tamás: Ebben az évben is nagy lelkesedéssel vártam ezt a hetet. Nagyon jó érzés tölt el, hogy évről évre jönnek az önkéntesek nagy lelkesedéssel és szorgalommal, mind a szokásos, mind a visszatérő és új tagok egyaránt. A társaság idén is nagyszerű volt, a hangulat fenn a várban munka közben, és az esti beszélgetések és eszmecserék során is remek volt! Öröm volt sok embert újra látni és mint barátot köszönteni.
Mint falubeli, és mint régészhallgató egyaránt izgalmas volt a hét. Az ásatási dokumentáció segítésében több árokban is részt vettem, ami mindig jó, valamint az újonc és elsős hallgatóknak is tudtam segíteni e téren.  Az esti programokban több izgalmas és érdekes előadás is volt, amely minden résztvevőnek tanulságos volt. Rendkívül örülök, hogy a hét végére szép és sok információval teli eredményeket értünk el a feltárási hét során!

Személy szerint köszönöm mindenkinek a részvételét, lelkesedését és munkáját, nélkületek nem ment volna így ez az egész! Remélem a legtöbbetekkel az őszi Vármentő Héten találkozom!

Mihály Viktória: Mint minden évben most is nagyon vártam a vármentő hetet. Egy hétig csak a természetbe zárva, térerő, mobiltelefon, internet és mindenféle kütyük nélkül. Munka közben hallgathatom a madarak csicsergését, ebédszünetben megcsodálhatom a tájat, a hegy tetejéről. Mi kell ennél több? Természetesen, csak ez a kis társaság. Számomra ők az évek alatt szinte már a második családommá váltak. A sok vidám pillanat, közös beszélgetések, a régi és új ismerősökkel, mind-mind feledhetetlenné teszi ezt a hetet. Nem is beszélve arról, hogy valamit én is tehetek a szülőfalumért.

A hét elején sikerült elkapnom a hírhedt “szádvári kiütéseket”, de a sok vakarózást feledtette néhány kedves pillanat. Kedden találkoztam egy Jakab nevű kisfiúval, aki az apukájával jött fel a várba. Körbevezettem őket, és amikor leült megkínált engem is az ebédjével, majd adott még egy falatot és azt mondta ezt vigyem el a nagypapámnak. :)

Illetve az, ahogy két régészhallgató fiú, Laci és Máté megtanított pingpongozni, mókás pillanatok voltak.

Nagyon jól éreztem magam, és már alig várom az októberi Vártisztító napokat!

Dobos János: Számomra mindig kivételes öröm az országnak ebbe a gyönyörű szegletébe utazni. Már szinte hazajárok ide, mégis mindig érnek meglepetések és váratlan élmények. A szögligeti csapattal nagyon jó hangulatban, egymást segítve tudtunk együtt dolgozni, még a fülledt idő és a szádvári kiütések megjelenése sem tudta ezt elrontani! A kedvenc pillanataimat összeszámolni sem tudom, a közös munka, a szakmai előadások, a holdfényes esték és a baráti beszélgetések mind egyetlen tökéletes Szádvár-élménnyé állnak össze.

De az egy mulatságos pillanat volt, amikor a szomszéd árokból kiabáltak, hogy ne menjünk a középső várba, mert „kirajzottak a darazsak”! Miközben kiderült, hogy valójában Vigi filmezte a várat magasban lebegő drónjával, és annak propellerei keltették a zümmögő hangot…

Azt is meg kell jegyeznem, hogy bár mindig ügyelünk rá, hogy ne szórjuk szét, a várban és a környékén nagyon sok szemetet szedtünk össze. Ezért minden kirándulót és önkéntest arra kérek, hogy segítsen ebben! Minden utánunk érkezőnek öröm legyen a várba kirándulni!

Szöveg: Dienes Nóra, Dobos János, Grecmajer Tamás és Mihály Viktória.
Fotók: Bubenko Gábor, Dobos János, Gál Viktor és Grecmajer Tamás.
Szerk.: Vigi