A tavaszi Nemzeti Ünnep előtti nap reggelén barátságosan melegítő fénysugarak világították meg a Ménes-patak völgyében emelkedő Szalamandra-turistaházat. Ennek módfelett örültek a gyülekező vármentők, hiszen mindenki jól emlékezett az egy esztendővel ezelőtti zord időre. Bár akkor is elvégeztük az eltervezett feladatunkat, de szép időben csak jobb várat menteni, ugyebár?

Kőgyűjtő vármentők Szádvárban

A kiszabott időpontban aztán a csapatunk felkerekedett és nekivágott a már oly jól ismert hegyi meredélynek. Hát nem lett kisebb a Várhegy – álltunk meg néha sóhajtva és nagyokat szuszogva. Hogy el ne felejtsem, még néhány furikkal {talicska} és egyéb szerszámokkal is súlyosbítottuk a terheinket felfelé. De végül leküzdöttük az első akadályt, melyért mindenkit kárpótolt az egykori Bebek-vár mindig lenyűgöző látványa. Most még a bozót sem tört fel elementárisan a talajból, a zöldellő fű viszont igen jól harmonizált a kőfalakkal. Néhol ezek már szép fehérek, a friss habarcs jelzi az állagmegóvott részleteket. Sajnos még ebből van a kevesebb, de hát rajtunk nem fog múlni a történelmi műemlék megvédése!

Érkezés a várba, majd eligazítás

A vármunka előtt Grecmajer Tamás régészhallgató ismertette a munkavédelmi szabályokat, amiknek megértését mindenki az aláírásával erősítette meg. Majd nekikezdtünk a nehezének, a kijelölt helyszínekről összeszedni az omladékköveket. Így vittünk anyagot a belsővár ciszternájából, az annak közelében lévő kisebb pincéből és az Esterházy-palota oldalát elborító kőlavinából. Az első nap delelőjén ebédre ízletes paprikás krumplit, míg a második napon pedig a legendás sajtos-füstös-tejfölös lángost és más finomságokat tálaltak fel a farkaséhes kompániának. Hát volt rájuk kereslet! – ezt állíthatom.

Szervezetten, csatárláncban gyűjtjük a követ, így a kőkupac látványosan gyarapodik.

.

Fent: első napi ebédünk érkezik, alul: 2. nap már fent a hegyen készül a „sajtos-füstös-tejfölös” lángos.

Sajnos az időjárás március 15-én kora délután annyira elromlott, – magyarán orkánerejű szél kerekedett – hogy idő előtt kénytelenek voltunk levonulni a csatánk színteréről. De megnyugtatott minket Szabó Miklós a NovaAlpin vezetője, hogy a hatalmas kőkupacból bőven fogja futni a Csonka-bástya keleti oldalának renoválására. Mert ezért küszködtünk, cipekedtünk és furikáztunk hosszú órákon át.

Míg nappal fent a várromban tevékenykedtünk, addig esténként a lelkes vármentő csapat a Holló Vendégház pajtájában gyűlt össze, hogy közösen töprengjünk jövőbeli ügyeinkről. Megtartottuk azt a közgyűlést is, amelyen a tagság szavazott a felmerült módosításokról. A második este pedig Gál Viktor régész és Kelemen Bálint építész ismertette velünk, a Szádvárral kapcsolatos elképzeléseiket. Lehet, hogy ez most közhelynek fog tűnni, de lesz munka bőven a jövőben is!

Közgyűlés és a jövőbeli tervek megbeszélése

Elképzeléseink megvalósításához a Szádvárért Baráti Kör várja újabb önkéntes vármentők jelentkezését. Ha pedig megtetszik valakinek a társaság, a vadregényes környezetben végzett műemlékvédelmi munka hevülete, akár teljes jogú tagja is lehet kompániánknak.

Megköszönve a résztvevőknek az áldozatos és nagyon fáradságos munkájukat, viszontlátásra a legközelebbi rendezvényünkön!

Szöveg: Szatmári Tamás
Fotók: Bubenkó Gábor és Grecmajer Tamás
Szerk.: Vígvári Tamás